Akik az Iskola utcát lakták

A 19. és 20. századok fordu­ló­ján az Iskola utca 1-es számot vi­se­lő épületében Thomasz Manó ka­lapkereskedőnek volt lakása és üzlete. A 2-es házszámú ingatlant tu­lajdonosként Böhm Karolin bír­ta, akivel közös háztartásban élt Böhm Lázár díjnok is. A házban bérelt lakást Klein Miksa tör­vény­széki hivatalnok, Spitzer Vilmos ke­reskedősegéd, Schwarcz Mór al­kusz. Másfél évtizeddel később, 1914-ben immár hárman – Bajerle János, Hammer Mina és Kiss Ernő üzletvezető – fizette az adót az in­gat­lanért, amelyben Hammer Lajos raktárnok, Hammer Mina fér­je valamint Baron Zsigmond „önálló hordár” is hajlékra lelt. A gyárvárosi községi elemi iskola igazgatója, Troszt István tanító élt családjával a 3-as számú házban, amely az I. világháború kitörését meg­előző esztendőre Thaler Lipót tulajdonába került. Rech­­nitzer Gyula városi hivatalnok és Drexler Adolf biztosítási tit­kár lakta a tanintézet nevét vi­se­lő utca 4-es számú épületét. A Kugler Mária tulajdonát képező 4/a alatti épület a birtokos mellett még Fodor Ferenc megyei hivatalnok és a napszámos Oravetz Borbála feje fölé tartott fedelet.
Újlaki Jenő díjnoknak, Újlaki Erzsébet szülésznőnek, Ambrus János munkásnak és Wawerla Katalin napszámosnak az Iskola utca 5. szám alatt volt hivatalosan bejegyzett lakása. A városi jöve­dé­ki hivatal főnöknek, Haydusch­ka Lipótnak és Schwarcz Sarolta magánzónak szolgált otthonául az gyávárosi Iskola utca 6-os számú háza. A 7. szám alatt Feisthampl Károly nyugalmazott postatiszt, két házaló – Gottlieb Bernát és Gottlieb Adolf – valamint egy hordár lakott. A Götz Alojzia háztulajdonos birtokolt épületben la­kott Fekete Babetta szülésznő, Dugantsi Imre lakatossegéd, Schorek Mátyás üzletszolga, Schwarcz Antal kárpitossegéd Ruprecht Ferenc kádársegéd, Sedlmayer Erzsébet napszámos és Notter János koldus. Gyarmathy András nyugdíjas irodaszolga, Milanovivits György papucsos-segéd és Janatta Antal kertészse­géd bérelt lakást a 9-es házszámú épületben. A foglalkozás nélküli Klein Manó és a napszámos Reichstädter Mária és Gergely Döme társaságában tartott fenn bér­leményt a 20. század hajnalán az Iskola utca 10. szám alatt Pök Géza (1854-1929) állami tiszt­vi­selő, Temesvár sportélete magve­tői­nek, megteremtőinek és ki­emel­kedő személyiségeinek egyike.
Szülőfalujában, Facsádon vé­gez­te elemi iskolai tanulmányait Pök Géza, aki a gimnázium alsó osztályait Lugoson, a felsőbbeket pedig Temesvárott végezte. Temes vármegye szolgálatába lépett és pénzügyi számvevőként dolgozott. 1889. január 16-án kötött házasságot Dörgl Wilhelminával. Alapí­tó­tagja és éveken át vezető tornásza volt az 1876-ban megalakult Te­mesvári Tornaegyletnek. Az el­nök­ké választott, Themák Ede (1845-1915) főreáliskolai tanár leg­főbb támasza volt, akitől 1890-ben át is vette az egylet irányítását, vezetését. Sportolóként több ma­gyar­országi és külföldi versenyen szerepelt eredményesen. Torna­csar­nokként, edzőteremként kez­det­ben a városi kórház középső udvari földszintes helyiségét hasz­nálták. Négy-öt évig az eszmé­nyi­­nek jóindulattal sem minősít­hető környezetben művelték dicsé­retes buzgalommal a testgyakorlást. Vezette az évente megszervezett torna- és vívótanfolyamokat. A TTE nagy tekintélynek örvendett és fontos szerepet szerepet töl­tött be Temesvár társadalmi és társasági életében. Pök Géza és társai kirándulásokat, bálokat, tánceste­ket, hölgyestélyeket szervezek az egylet népszerűsítése és a tagok to­­borzása céljából. A svédtorna mel­lett a tagok a vívást, a birkó­zást, az evezést és a labdarúgást is elő­szeretettel űzték. Házi verse­nye­­ket rendeztek, részt vettek az or­szá­gos és a nemzetközi sport­vetél­kedőkön. Éltornásszá válasz­tá­sának negyedszázados évfordulóján 1902. december 6-án díszoklevéllel tüntette ki a TTE tagsága „az egyesületi tornászat kiváló műve­lő­jét”, az egylet „vezetése és felvirágoztatása körül pontos munkásságával, példás kitartásával, tapintata és szívjósága által kiérdemelt eredményei méltó elismeréséül” tiszteletbeli taggá is választották. A test megacélozását vallották és tekintették elsődleges feladatának és célkitűzésének. 74 életévét ta­pos­va Pök Géza 1929 októberében is még megfürdött a Bégában. Agy­hártya-gyulladást kapott, a­mely­ből nem tudták kigyógyítani az orvosok. A TTE 1926-ban ün­ne­pelte meg fénykülsőségek közepette megalakulásának fél évszázados jubileumát. Pök Géza, miután az állami szolgálatból kilépett, a Prohászka-féle műmalom pénzügyi szaktanácsadójává vált. Szak­ér­telmét, pénzügyi jártasságát a bán­sági malomipar „mágnásai” megbecsülték. Pök Géza anyai nagy­apja volt a közelmúltban el­hunyt Telegdy Eszter Gyöngyvér számtantanárnőnek, aki példás buz­galommal ápolta, őrizte és népszerűsítette érdemdús felmenője emlékét.
Klempay Ödön városi hivatalnok, Bilesz Péter városi vámos, Czermák Károly takarékpénztári hi­vatalnok valamint Homa József betűszedő otthonául szolgált az Is­kola utca 11. szám alatti épülete. Városi szolgálatban állott a 12. szám alatt Szkladányi Kornél or­gonista is, akit Karl Frühling 1888-as visszavonulását és el­huny­tát követően, 1895. május 11-én választották és szerződtettek a gyárvárosi római katolikus plébániatemplom orgonistájává és karnagyává. Kezdetben még a régi Templom téri kis barokk stílusú istenházában látta el a Vudy Antal (1833-1901) apátplébános celeb­rálta misék zenei kíséretét. Meg­erő­sítette, hatékonyan fejlesztette a templomi énekkart is, amelynek közreműködésével több misét is megszólaltatott. Ősbemutatóként tol­mácsolta 1896 pünkösdjének hétfőjén a Gyárvárosi Zene- és Dal­egylet muzsikusainak közre­mű­ködésével a temesvár-gyár­vá­ro­si templomban Kárrász Rezső ze­neszerző D-moll a capella mi­sé­jét, amelyet Vudy Antal plébá­nos gyárvárosi szolgálatának 25. év­for­dulója tiszteletére komponált. Rendszeres fellépőjévé, közremű­kö­dőjévé, szólistájává és zongora­kísérőjévé vált a Gyárvárosi Tár­saskör összejöveteleinek, zenema­tinéinak. Zongoraszámmal szerepelt az 1898. január 15-én megtartott első zemedélelőttön. Pár héttel később Tedeschi Károly (cselló), Szecsődi Irén (ének), Rödig Mária (zongora), Rössler Béla (zongora) társaságában lépett közönség elé a Gyárvárosi Társaskör zenedéle­lőtt­jén Szkladányi Kornél. Más al­ka­lommal Berecz Ede, a Temes­vári Állami Tanítóképző igazgatója, Graef János tanár és Wessely Sarolta volt Szkladányi Kornél part­nerei. Élete és pályája kivételes jutalmának, kitüntetésének érez­te és tartotta, hogy kipróbálhatta és felavathatta a Dessewffy Sándor, Csanád egyházmegye püs­pöke által 26.000 koronáért meg­rendelt 3 manuálus orgonát, amelyen aztán több mint három évtizeden át játszott. Több orgonahangversenyt is tartott a „remek mű­tárgy­nak” minősített impozáns hang­szeren. A Béga-parti város legnagyobb, Ybl Lajos műépítész tervezte temploma felszentelésé­nek ünnepén, 1901. október 13-án zenekari kísérettel az Iparösszhang valamint a Gyárvárosi Dal- és Ze­neegylet egyesített kórusa Rössler Béla zenetanár vezényletével Dia­bel­li IV. miséjét szólaltatta meg. Szólistaként Danczkay Sarolta opera- és dalénekesnő, Horesnyi Etelka, Dimitrievics Gizella, Siphnios Olga, Deutsch Rezső, Joszt Mátyás, Medveczky J., Gregor Gusztáv és Faragó András jeleskedett. A búcsújáróhellyé rangosított temesvár-gyárvárosi plé­bá­niatemplomban 1902. október 13-án fogadták az első zarándoklatot, amikor egyébként az új plé­bá­nos, Patzner István szentszéki ül­nök ünnepélyes beiktatását is tartották. A szentmisék alatt a temp­lomi énekkar Szkladányi Kornél vezényletével a Stehle-féle Salve Reginat énekelte.
A Temesvárott tartott nagysza­bású Országos Dalosverseny rendezvényei keretében 1903. au­gusz­tus 21-én 16 órakor Meiszner Imre a Millenniumi templomban or­gonahangversenyt tartott, a­mely­nek műsorán Franz Xaver Witt, Joseph Reinberger, Bogisich, Rudnik, Stehle és J. S. Bach szer­zeményei szerepeltek. Fellépett a Szkaldányi Kornél vezette népes gyárvárosi gyermekkórus is. A te­mesvári feministák és a nőtiszt­vi­selők egyesülete 1909. november 14-én tartotta meg második teadél­utánját, amely „ismét jól sikerült. Szkladányi Kornél úr szép zongorajátéka, majd Maszalits Lajos és Kositics urak zongora- és fuvola-száma szórakoztatta a közönséget, mely sokáig fesztelen jókedvben maradt együtt”. A Nő és a Tár­sadalom című közlöny is beszámolt 1909. december 1-jei számá­ban az eseményről. Adataink sze­rint Szkladányi Kornél 1927. má­jus 31-én tartotta Temesváron, a Millenniumi templomban sorrendben utolsó nyilvános hangver­se­nyét. Szkladányi Kornéllal egyazon fedél alatt lakott az Iskola utca 12. szám alatt Weinzierl Vilma özvegy.
Kornfein Mária szatócs, Horváth Géza asztalossegéd, Horváth György napszámos és Petrovits Mária foglalkozásnélküli élte minden napjait és tölötte éj­sza­káit az Iskola utca 13. szám alatt Borsitz Mária szülésznő és két foglalkozásnélküli – Manojlovics Mária és Neumann Antónia – feje fölé tartott fedelet az Iskola utca 14-es számot viselő háza. A háztulajdonos Widlitska Katalintól bérelt lakást a 15-ös számon nyilvántartott ingatlanban Brichta András cserépfedő, Holz Miklós városi díjnok, Sima Teréz századosi özvegy, Wagner Márton molnársegéd és Steigüber Karolin napszámos. Pernitz János pincér az Iskola utca 16. szám alatt pi­hen­te ki szolgálata fáradalmait. Kut Alajos zenész, Wanderer József nyu­galmazott levélhordó, Simon József kádársegéd, Csapó Mária napszámos és Baschutz Ilona fog­lalkozásnélküli a 17-es épületben, amelynek Supini Róza volt a tulaj­donos, hajtotta éjszakánként nyugovóra a fejét. Kakas Sándor ko­csis, Toma Cirovici könyvnyomda-tulajdonos, Andresz Jakab sza­bó­segéd és Roschek Anna foglal­kozásnélküli hajlékaként szolgált az Iskola utca 19. számú épülete, amelynek tőszomszédságában, a 21. szám alatt Jedeli Ferenc pincér és Persida Crăciun magánzó la­kott. Az utca hajdan volt lakóinak sorát Petru Bărbosu díjnok zárta.