29 Dec 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás Nap és Templom utca
A gyárvárosi Iskola utca 7. szám alatt lakó és dolgozó férfiszabóval, Galetta Ferenccel – akinek nevét viselő fia miután felügyelete alatt inaskodva elsajátította a nadrág- és öltönyvarrás mesterségét színésznek állt, s a rivaldák csillogó fényébe emelkedett, sikeres operettbonvivánná vált a „világot jelentő deszkákon” – azonos fedél alatt bérelt lakást Fodor Ferenc királyi adótiszt és Klein Béla ügynök. A 8-as házszámot viselő épületnek, amelyben Dávid Rezső szövőgyári hivatalnok és Fekete Babetta szülésznő – aki másfél évtizeddel korábban is ott lakott –, tartott fenn bérlakást, özvegy Götz Lujza volt a tulajdonosa. A háztulajdonosként Halbbeer Henrik üzletvezető által birtokolt 9-es számú ingatlanban Haller Róbert bankkönyvelő lelt hajlékra. Az özvegy Nabirek Erzsébet birtokolta Iskola utca 10. szám alatti házban Bernárd Jakab nyugalmazott városi adóbecsűsnek, Mayer Miklós borbélynak és a közeli Templom utcából átköltözött Bachmann Péter községi tanítónak, tankönyvírónak volt bejegyzett lakása. Menichar Ede nyugdíjas dohánygyári tisztviselő az Iskola utca 12. szám alatt lakott. A háztulajdonos özvegynek, Widlitschka Katalinnak fizette havonta a házbért Helcz Miklós városi díjnok az Iskola utca 15. szám alatti lakásért. Egy másik özvegy, Szuppini Róza volt a tulajdonosa a 17-es számot viselő háznak. Kölbig Alajos városi ellenőr osztozott a 18-as ház bérleményén Weitzner Dávid szatóccsal, aki boltját az épület földszintjén működtette. Schor Károly magánzó az Iskola utca 19. szám alat érezte otthon magát. Dugáncsy Béla szövőgyári alkalmazott pedig a 20. szám alatt lakott.
Az Iskola utca az ugyancsak a községi elemi tanintézet nevét viselő térbe torkollott. Az 1. számú ház Hehn János főmolnár hajlékául szolgált. Petrovits Milán napszámos 1899-ben a Iskola tér 2-ben, 1914-ben meg a 9. szám alatt élt. Miloş Nicorescu román tanító valamint Dumitru Bogdan hivatalszolga a 3-as számú épületben rendezte be otthonát. Kluch Mihály cipészsegéd a 9-es házban élt. Az Iskola tér 2-es számú telkének és ingatlanának 1914-ben özvegy Bizsu Ilona volt a tulajdonosa.
Az Iskola és az Árok utcákat a Nap utca kötötte, kapcsolta össze. Az utca elején a Nap utca 1. szám alatt emelkedő saroképületben várta és szolgálta ki vendégeit Hemert Anna kocsmáros, akinek az alkalmazásában állt az ugyancsak a házban lakó Kresz Mihály pincér. Budai János tudakozóintézeti alkalmazottnak, Elbogan István díjnoknak, a zenész Müller Györgynek és Müller Mátyásnak, Szisztarovits Ferenc cipészsegédnek, Blasch Szilveszter napszámosnak valamint a foglalkozásnélküli Hermann Krisztinának és Bucbaum Évának volt a hivatalos lakcíme: Temesvár-Gyárváros Nap utca 1. Oravetz Vilmos zenész társaságában a Nap utca 2. szám alatt két napszámosnő – Heidi Anna és Riegler Eutália – lakott a 20. század hajnalán. A háztulajdonos Vuja Ljubicának, aki a Nap utca 4. szám alatti ingatlanért fizette az adót, Deagaro Gyula nyugalmazott állami hivatalnok, Szdoutz Antal városi villamos vasúti ellenőr, Hach Ferenc lakatossegéd és Telker Katalin napszámos pengette le, törlesztette meghatározott időszakonként a házbért.
Az Iskola utca másik oldalán nyílt és a Templom térre vezetett a Templom utca. A tér és az utca is nevét a sarkon emelkedő Mária születése patroniciumú istenházától, amely felépültétől, 1764-1765-től 1906-ig a Gyárváros római katolikus lakosságának plébániatemplomaként szolgált, nyerte. A városnegyed impozáns neoromán stílusú Millenniumi templomának felépülte és 1901-es felszentelése után adták át a régi barokk templomukat a városfertály többségét képező magyar és német római katolikus a román görög katolikusoknak.
A Templom utca 1. szám alatt a 20. század elején Horki János kőművessegéd és Barth Ádám kereskedősegéd lakott. Harsányi József irodaszolga, Püspöki Ilona magánzó, Hierl Anna foglalkozásnélküli és Bachmann Péter városi tanító – aki később átköltözött az Iskola utca 10. szám alá – a Templom utca 3. szám alatti ingatlanában bérelt lakást. Dubenetzky Franciska magánzónak a 4-es házszámú épület szolgált otthonául. Két iskolaszolgának – Antalik Józsefnek és Kübler Józsefnek – biztosított hajlékot a 6-os ingatlan. Az utcában lakott a munkásként nyilvántartott Pencz Antal (13. sz.) és Hinzmann Ernő is.
Az eredetileg a „rusztikus barokk” jellegzetes stílusjegyeit viselő patkóíves szentéllyel záruló téglalap alaprajzú épületet a császári kincstár által a tájegység sváb telepesfalvai számára Bécsben kidolgoztatott típustervek egyike alapján húzták fel a külváros hivatalos elismerése után két évtizeddel az iparnegyed német fertályának, a Renzensdorfnak a szívében. Kezdetben, 1780-ig a hívek lelki gondozását a ferencrendi szerzetesek látták el, akik a plébániai feladatok teljesítésére vállalkoztak a Gyárvárosban. Zárdájuk és Alexandriai Szent Katalin tiszteletére felszentelt templomuk előbb a várfalon kívül, az Erdélyi kapu közelében, majd a Vauban-típusú téglavár közepén, a katonai dísztér szomszédságában állott. A 18. század végén Csanád egyházmegye fennhatósága alá került a Gyárváros római katolikus egyházközsége is.
A szentély a templom keleti oldalára került, míg a homlokzat nyugatra néz. A bejárat fölött zömök, bádogfedésű torony magaslik. „A homlokzat alsó szintjét négy falpillér-köteg tagolja három szakaszra. A két szélsőt téglalap alakú mezőben elhelyezett kosáríves vakablak díszíti, a középső szakaszban nyílik a templom szegmensíves, kőkerettel és záródásában tükrös zárókővel ellátott bejárata, amely elé a huszadik században emeltek oszlopokon nyugvó, íves fedésű portikuszt. A kapukeret trapéz alakú zárókövében az épület titulusára utaló MARIA felirat és az építés 1765-ös évszáma olvasható” – írta a Mária születése műemléktemplomról, amely TM-II-m-A-06165 kódszám alatt szerepel a Romániai műemlékek hivatalos jegyzékén, dr. Sarkadi Nagy Emese, művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa, az egri Eszterházy Károly főiskola adjunktusa. – “A portikusz fölött fektetett, ovális ablak nyílik. Az alsó szintet a pillérek fejezetzónájában golyvázódó, összetett párkány zárja le. A bejárat fölött emelkedő tornyot, a második szinten, két oldalról a barokkból jól ismert, volutás díszítésekre visszavezethető (az eredeti terveken még volutákkal megjelenő) falmezők támasztják. A falmezők alsó és fölső sarkain kőurnák állnak. A torony homlokzatát ezen a szinten alacsony, szegmensíves záródású ablak nyitja meg. A torony fölső szintjét mind a négy oldalon félkörös záródású ablak töri át, az ablakok fölött óra helyezkedik el, a szintet pedig óraíves párkány zárja le; ezt követi a bádogfedésű toronysisak.”
Nyeregtető fedi a téglalap alaprajzú templomteret. Három-három szegmensíves záródású ablak nyílik a két egyszerű, tagolatlan oldalsó homlokzaton, amelyeket párkány zár le. „A patkóíves szentély északi oldalán két, a hajó oldalhomlokzatán látottakkal megegyező típusú ablak nyílik, valamint egy hasonló ablak töri át a szentély délkeleti részét is. A hajó és a szentély déli csatlakozásában az épülethez téglalap alaprajzú sekrestyét csatoltak. Ennek keleti falát egy egyenes záródású ablak töri át, nyugati falához kisméretű, téglalap alaprajzú, félnyeregtetős toldalék csatlakozik; ezen nyílik a sekrestye bejárata, fölötte pedig egy egészen kisméretű négyzetes ablak” – jegyezte meg épületbemutatójában dr. Sarkadi Nagy Emese. Széles pillérekre támaszkodó, mindkét szintjén három kosáríves árkáddal tagolt karzat határolja a síkfedésű templomtér nyugati végét. A három szakasznak megfelelően kialakított dongaboltozat fedi a karzat alatti teret. A karzatra a két sarkon felvezető csigalépcsőket lebontották az időközben megejtett alakítások során. Félkupola fedi a keskeny dongaboltozatos szakaszt követően a hajóhoz kelet felől csatlakozó szentélyt. A diadalív előtt, a déli falnál áll a templom eredeti (csak kisebb átalakításokat szenvedett), fehér-arany színezésű barokk szószéke. Ez az egyetlen fennmaradt barokk berendezési tárgy, amelytől nem fosztották meg a műemlék-templomot.a román ortodoxok, akik a görög katolikus egyház betiltásának, megszüntetésének időszakában, 1948. december 1-jétől, a 358/1948-as törvényerrejű rendelet közzétételétől 1990. április 29-ig bitorolták, használták a Gyárváros római katolikusai által emelt és a 19. század második felében átépített, korszerűsített szent hajlékot.
14.000 koronás költséggel felújították, kijavították és konszolidálták az épületet a városi tanács 1905. február 27-én hozott határozata értelmében, mielőtt hivatalosan átadták volna a görög katolikusoknak, akiknek megroggyant 1771. november 4-én felszentelt szerény, régi templomát 1906-ban lebontották. Virgil Hossu lugosi görög katolikus püspök 1906 november 25-én szentelte fel a Temesvár szabad királyi város által renováltatott templomot, amelynek oltárába az eseményt megörökítő román és magyar nyelvű okiratokat valamint Szent Teogen vértanú Rómából kapott ereklyéit is elhelyezték.
A diadalív vonalában elhelyezett ikonosztázt 1910 és 1920 között Virgil Simionescu (1881-1941), Münchenben tanult lugosi festő készítette, vitelezte ki.
A Bánság görögkeleti érseke, Nicolae Corneanu Romániában elsőként szolgáltatta vissza az 1989-es változásokat követően újjászerveződött román görög katolikus egyháznak, Ioan Ploscariu, lugosi püspöknek a gyárvárosi Mária születése-templomot. Nemes, előzékeny és példamutató tette miatt a támadások sokasága érte a józan gondolkodású ortodox főpapot.
2000. május 1-jén a templom újbóli birtokba vételének 10. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepségek keretében a templom előtt kereszt talapzatára emléktáblát fogtak fel a mártírhalált halt görög katolikus főpapok neveivel. A 1998-2008 közötti időszakban javítási és renoválási munkálatokat végeztek az épületen, amelynek belső kifestését – miként azt a templom falára szerelt emléktáblán is megörökítették – 2001-2002-ben, Nicolae Lungu parókus-lelkész működése idején, id. Miltaller Lajos és ifj. Miltaller Lajos aradi templomfestők készítették.
