Az erotikus kiadványok központja

Nem az egykori Bárány (ma: Titu Maiorescu) utcából kirajzott Csendes Testvérek nyomdájának szolgáltatásait vette igénybe, ha­nem más műintézetek betűivel je­lentette meg lapjait és könyveit Dinnyés Árpád, aki egy ideig a Bá­rány utca 12. szám alatt rendez­te be lakását és redakcióját. Meg­bot­ránkoztatónak, a­lan­tas tartal­mú­nak minősített, több­ször is be­tiltott „szexuáltu­dományi” kiadvány nyomdájának a Sofia Im­broa­ne utca (ma: CFR-sétány) 24-es illetve 54-es számú ingatlanait tüntette fel. Dinnyés Árpád ke­len­dő, hi­ány­pótló lapjaival és köny­veivel Te­mesvárt a két világ­háború közötti évtizedekben a ma­gyar nyelvű erotikus sajtó és irodalom köz­pont­jává avatta.
Különc alakja volt Dinnyés Árpád (1893-1950) a temesvári és általában a romániai magyar új­ság­írásnak és lapszerkesztésnek. T­őketerebesen született 1893. áp­rilis 9-én. Tanulmányait Buda­pesten, Sárospatakon és Pozsony­ban végezte. Újságírói tevékeny­ségét Érsekújváron kezdte 1910-ben, majd a Budapesti Világ és Bu­dapest című lapok munkatársa lett. Farkas Emőd, Báthory Gábor és Boross Mihály oldalán írással sze­repelt a Bu­da­pest Gara József szer­kesztette, 1916-os „Album-Naptárában” is. Az I. világháború utolsó éveiben került Temesvárra, ahol két éven át a Temesvári Újság szerkesztősé­gé­­ben dolgozott. Az 1909. február 1-jén a Csanád egyházmegye római katolikus püs­pök­sége által indított keresztény­szocialista irányzatú napilapot Schweiger Bélát, Martzy Mihályt és Ströbl Ferencet követően 1918 augusztusától Réty Imre szerkesz­tette. Belső munkatársa meg Schiff Béla, Damó Jenő és Dinnyés Ár­pád volt. A Bánság szerb meg­szál­lását, 1918 novemberét köve­tően a vármegye félhivatalos lapja, a Délmagyarországi Közlöny beleolvadt a Temesvári Újságba, a­mely ezáltal hozzájutott az Osztie Andor szerkesztette nagymúltú lap papírkészletéhez is. 1920 nyarán a püspökség a Csanádegyházmegyei Nyomdával együtt eladta a lapot Peter Hollinger (1882-1931) sváb vállalkozónak, aki Martzy Mihály irányításával rövid ideig tovább éltette az újságot, majd 1922-1923-ban Temesvári Híradó, majd Bá­náti Közlöny címen jelentetett meg magyar nyelvű politikai napilapot. Mivel a Temesvári Újságnak 7400 elő­fizetője volt, Schiff Béla (1897-1950) Bukarestben engedé­lyez­­tet­te egy új temesvári napilap, a Bán­sági Hírlap kiadását, de en­nek meg­jelentetését a helyi román ha­tóságok megakadályozták. Az im­périumváltozás után a Bánságban az első magyar nyelven megjelent könyv Dinnyés Árpád: Páratlan hasonlatosság című bűnügyi regé­nye volt, mely 1919. év folyamán eredetileg a Temesvári Hírlapban jelent meg folytatásokban.
A Temesvári Újság megszű­né­sét követően, 1921-ben Dinnyés Árpád Mozgó Könyvek. Rovás cím­mel adott ki riportújságot, amelyben a kellemetlen konkurrenssel, a „revorverező” lapszer­kesztővel, Brázay Emillel (1888-1968) polemizált. A Hogyan néz ki Brázai, ha lemossák sósbor­szesz­szel? című háromoldalas írása a Mozgó Könyvek. Rovás 1921/9. szá­mában látott nyomdafestéket, míg A „Temesvári Napló” és a toll című cikkét a Mozgó Könyvek. Rovás. 1921/15. számában közölte Dinnyés Árpád. A csipkelődő pamf­let címével arra utalt, hogy a 20. század elején Brázay Kálmán (1839-1925) nagykereskedő gyártotta és forgalmazta az általános el­terjedtségnek örvendő sósbor­szeszt. Kolozsvár rangos napilapja, az Ellenzék 1920. augusztus 4.-i számában számolt be a Temesvári Napló beszüntetéséről. A Békés­csa­­bán szerkesztett és kiadott Kö­rösvidék című lap 1920. október 17-i számában adott ismételten hírt a Temesvári Napló kálváriá­já­ról, amelynek megjelenését a ro­mán hatóságok beszüntették. „Leg­újabban a lap felelős szer­kesz­­tőjét Szombathy Istvánt, a kiváló publicistát több heti fogság után három apró gyermekével egy üres vagonba tették, és mint köz­veszélyes egyént, a magyar határig kísérve, kiutasították. A szerkesztő és gyermekei betegen érkeztek meg Pestre” – tájékoztatott a tör­téntekről a „független ke­resz­tény politikai napilap”. A dr. Vida Péter a­lapította lapot, amelynek szer­kesz­tését 1920. júniusában vette át Szombathy István 1920 nyarának végén „túlzottan jobbol­dali nem­zeti iránya miatt” tiltotta be vég­legesen Corneliu Dragalina Te­mes-Torontál megye prefektusa.
Miután Dinnyés Árpád alól és mellől sorra eltűntek, „kifogytak” a komolyabb, a tartásosabb újságok, a Páratlan hasonlatosság cí­mű bűnügyi regénye szerzője arra kényszerült, hogy elfogadja a paj­zán tartalmú, magyar nyelvű sajtó­termék kiadását vállaló Sabin Pop ajánlatát, hogy főszerkesztőként az 1923-ban alapított és útjára in­dított „illusztrált erotikus hetilap”, a Kaviár élére álljon. A Buda­pes­ten 1886-1891 között német nyelven kiadott illusztrált erotikus he­ti­lap, a Caviar hagyományát és cí­mét vették magyarosítottan át. A ka­viár az ínyencség csúcsának szá­­mított, amelynek pikáns illata a női test, kaland és szerelem bódító aromájára emlékeztetett. Feltéte­lez­­hetően Dinnyés Árpád személyes beállítottságától, ízlésétől, ha­bitusától nem állhatott távol a ki­ad­vány arcéle, irányvonala, tartalma és grafikai kinézete. Éveken át életben tartotta. Mivel Magyar­or­szágon a két világháború közötti évtizedekben nagyon szigorú volt a cenzúra, amely nem engedélyez­te és kérleltehetlenül betiltotta a polgári közerkölcs írott és íratlan szabályait sértő, áthágó nyomda­ter­mékek kiadását és forgalmazá­sát, a Kaviár valamint a Damó Jenő szerkesztésében ugyancsak Temesvárott megjelent Én, Te, Ő képviselte és terjesztette az anya­országban és az utódállamok terü­letén az erotikus irodalmat, az aktfotókat valamint a merészebb té­májú rajzokat. „Trianon után a ma­gyar nyelvű erotikus kiadványok, képeslakpok és újságok nagy része Temesvárott jelent meg.” A Te­mesvárott kiadott lapok viszonylag nagy népszerűségnek, keresletnek és közkedveltségnek örvend­tek a felnőtt lakosság valamint a serdült ifjúság bizonyos csoportja­i­nak, rétegeinek körében. A Béga-parti város, a Bánság és Erdély diáksága számottevő hányadának szexuális felvilágosítását a Kaviár vállalta, amely 1923-tól 1936-ig összesen tizenhárom évfolyamot ért meg. Mivel a hasábjain közölt pikánsabb írások és rajzok miatt gyakorta felfüggesztették és betiltották, Új Kaviár, Stella, Stel­la-Ka­viár, Tik-Tak, Évoé, Évoé-Új Kaviár és Ghitta címen is megjelentek számai. 1928-tól a Kultúra, erotika, művészet, haladás alcímet viselte. Közleményeinek egy része a hivatalosságok és az olvasók bi­zonyos rétegeinek megítélése sze­rint a jó ízlés határait súrolta, ami megosztotta, erősen polarizálta a közvéleményt. Sokan elítélték, meg­botránkozással és felhábo­ro­dással fogadták a kiadvány sikamlósságait, szabadosságait. Az idegenkedés, a sűrű betiltások dacára a hetilap megjelentetése figyelmet érdemlő üzleti sikernek bizonyult. A szerzők tekintélyes része álnév­vel vagy betűjellel közölte írásait. A lap, a szerkesztő, Dinnyés Ár­pád versei, elbeszélései és re­gé­nyei mellett Benamy Sándor, Brá­zay Emil, Cziffra Géza, Fekete Tivadar, Vulpes György szövegeit közölte. A főmunkatársak sorában saját nevével szerepelt Benedek Lakatos Margit, Joláthy B. Zoltán, ifj. Kubán Endre, Magyary Géza. Több orvos, nőgyógyász is írt ál­né­ven erotikus műveket a lapban s az antológiákban. Az illusztráció­kat jónevű temesvári képzőmű­vé­szek, rajzolók és karikaturisták – Sajó Sándor, Sinkovich Dezső (1888-1933) és Kóra-Korber Nán­dor (1897-1953) – készítették. In­du­lásakor Sinkovich Dezső neve művészeti szerkesztőként szerepelt a lap impresszumában. A hetiilap és mellékkiadványai hasábjain megjelentetett aktfotókat temes­vá­ri fényképészek készítették vagy kül­földi folyóiratokból, könyvekből ollózták át. A hetilap indításának évében, 1923-ban Dinnyés Árpád szerkesztésében, a Mozgó Könyvek Könyv- és Lapkiadó Vál­­­lalat kiadásában hagyta el a Schwäbische Verlags-A. G. Nyom­dát A Kaviár Képes Naptára 1924 című évkönyv, antológia. A Kaviár Erotikus Könyvtára címen terve­zett sorozat, amelynek szer­kesz­té­sét Lakatos Margit vállalta és je­gyezte, Brandstätter Károly Játék a tűzzel. Nagyvárosi erkölcsre­gény című prózájának kiadásával indult 1926-ban Temesvárott. A szerző – miként az irodalombú­várok – ki­de­rítették kecskeméti gra­fológus volt –, aki folyóiratokban is hir­dette, reklámozta szolgáltatásait. A Ka­vi­ár Könyvtár címen 1927-ben el­kez­dett, fölavatott újabb könyv­so­­rozat 4. számot viselő kötete Győri Endre A kapu előtt. Regény a di­ák­életből című könyve volt. Temes­várott jelentek meg 1928-ban a Jean vallomásai, Egy szí­nész­nő em­­lékiratai, Tíz szűz­leány vallo­má­sai című kiadvá­nyok is, amely a Kaviárhoz hasonlóan sze­repeltek A postai szállításból kitiltott vagy bí­róilag lefoglalt sajtó­termékek jegy­zéké­ben, amelyet a Magyar Királyi Pos­ta­ve­zérigaz­ga­tóság ál­lított össze. Ro­mániai, ma­gyar­or­szági és külföldi szerzők ero­tikus írásait je­lentette meg Dinnyés Ár­pád az 1930-as években Stella il­letve Új Kaviár címen szerkesztett és ki­adott „erotikus, pikáns hetilapban”, ame­lyeknek kinyom­ta­tását a jó­részt lugosi – Uni­on, Gál Manó, Auspitz – nyom­dákra bízta. Al­kal­manként a rangos napilap, Temes­várer Zei­tung nyomdájával vala­mint Pilger-féle könyvnyom­dával is dolgoztatott. Az Új Kaviár kiadványaiként Dinnyés Árpád szer­kesz­tésében hagyták el a nyom­dát Lakatos Margit Szek­szepil: a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés a sze­re­lem szolgálatában (1935) és A szerelmi in­ger magas iskolája cí­mű köny­vecs­kéi. Damó Jenő Ma­gyar­or­szág­ra költözése után Diny­nyés Árpád újságíró- és szer­kesz­tőtársa lapjának címét átvéve, Én, Te, Ő. Novellák, cikkek, tanulmá­nyok gyűj­temény címen jelentetett meg füzetsorozatot. 1938-ban adta ki Mi a divat – nőben? Huszonegy fon­tos női típus című könyvét Dinnyés Árpád.
Pajzánságuk, sikamlósságuk, két­­értelműségük okán a Temes­vá­rott kiadott hetilapokat, almanachokat és könyveket a 20. század első felében a perverzitás, a kéjhajhászás, a pornográfia körébe utal­ták. Habár ha ma lapozzuk fel őket – amikor „úton-útfélen szem­be jön velünk a testiség, a tömény és leplezetlen pornó” –, Dinnyés Árpád és szerzőtársainak a trágárságot, az útszéli, mocskos szavakat és kifejezéseket mellőző, kö­vet­ke­ze­tesen elkerülő írásai, ki­ad­vá­nyainak rajzos vagy fényképes il­lusztrációi nagyon is szűzies, ár­tat­lan, a fantáziát épp csak megbizsergető olvasmányokként és ké­pek­ként hatnak.