• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Civilek a közösségért
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség
  • Civilek a közösségért

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.

„Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”

Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron

Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025

A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség

Jeles elődeink

105 csapat nevezett be a 16. Bölcs Diákok vetélkedőre


Szekernyés János – TEMESVÁR KÖVEI 546.


 10 Mar 2016   Írta admin  0 Hozzászólás


Tanintézetek a gyárvárosi zárdában

Mintegy az Iskola utca társá­nak számított a hajdani Bárány (ma: Titu Maiorescu) utca, amelyben a Gyárváros több tanintézete te­lepedett meg és működött a rég- és közelmúltban.
Közép-Európa és a Habsburg Birodalom első kisdedóvóját, az An­gyal Kertet 1828. június 1-jén nyitotta meg Brunszvik Teréz (1775-1861) grófnő Budán, a krisz­tinavárosi Mikó utcában, amely 40 iskoláskor előtti kisgyermek befogadására volt alkalmas. Kossuth Lajos, Bezerédj István és Szentkirályi Móric tagságával 1836-ban alakult meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Ter­jesztő Egyesület, amelynek az élén Brunszvik grófnő és Teleki Blanka állott. 1837-ben – ugyanabban az esztendőben, amikor Friedrich Fröbel (1782-1852) Bad Blanken­burgban az első németországi gyer­mekkertet megnyitotta – a Tol­na megyei Hidján Bezerédj Amália (1804-1837) megszervezte a magyar hon első vidéki „óvoda-iskolát” az uradalmi jobbágyok gyermekei számára. Négy esztendővel később, 1841-ben Temesvá­rott Brunner József (1802-1872) bel­városi tanító, aki 1833-tól 1844-ig módszertant és pedagógiát oktatott a Béga-parti város tanítóképzőjében, az ún. „normal-iskolában”, magyar és német nyelven is megjelentette A kisded-óvó-in­té­zetek szükséges voltáról című fü­ze­tét. A kiadványban felsorakoztatott érvek hatására Franz Xaver Hoffstättner (1798-1869) gyárvárosi plébános elnökletével a Bán­ság szívében is megalakult a Gyer­mekkert Egylet, amely 1843-ban a Bárány utcában házat vásárolt, amelyben nyomban meg is nyitotta Temesvár első óvodáját. A tanintézetet és az ingatlant 1860-ban vette át fenntartóként Temesvár vá­rosa. Az óvoda valamint az épületbe átköltöztetett leányiskola ve­zetésével a városi tanács az 1858-ban Csanád Egyházmegye püspöke, Csajághy Sándor (1851-1860) személyes meghívására Temes­vár­ra érkezett Miasszonyunkról Ne­ve­zett Szegény Iskolanővérek Rend­jének tagjait bízta meg. A Ka­rolina Gerhardinger (1797-1879) – szerzetesi nevén Maria Terezia von Jesu – alapította bajor apácarend hat tagja vetette meg Te­mes­várott magyarországi anyaházuk, rendtartományuk központjának alap­jait. A Csanád Egyházmegye székhelyén, a Belvárosban, a Hu­nya­di-kastéllyal szemközt 1858. ok­tó­ber 10-én nyitották meg első magyarországi nőképző tanintézményeiket – az elemi és polgári leányiskolát és a internátust – a Ba­jorföldről jött iskolanővérek. Növendékeik száma rövid idő múl­tán elérte a 370 főt. Az SSND tagjai első vidéki fiókházukat és is­kolájukat Magyarországon Per­já­moson nyitották meg 1860. október 28-án. A Notre Dame apácarend tagjait Karl Kögl perjámosi plébános hívta meg, hogy neveljék-oktassák a község gyermekeit.
Belvárosi megtelepedésüket kö­vetően két esztendővel, 1860-ban a Gyárvárosban is megkezdték áldásos tevékenységüket az iskolanővérek. Pár esztendő múltán a kis­dedóvóban, az elemi és polgári leányiskolában és internátusban összesen 777 leányt oktattak és ne­veltek. Maradéktalanul teljesítették a Temesvár szabad királyi vá­ros tanácsa által 1858. május 22-én kelt okiratban rögzített kikötését: „Nyo­matékos feltétel, hogy az ily formában létrejövő tanintézetbe min­denféle vallású leányifjúságot föl kell venni és tanítani.” A Gyár­városban, – akárcsak a József­vá­rosban, Belvárosban, majd az Er­zsébetvárosban is –, a Notre Dame iskolanővérek által vezetett tanintézetekben a Bánságban honos hitfelekezetek bármelyikéhez tartozó növendékek felvételt nyertek s azonos elbánásban részesültek.
A gyermekkert és a községi leány­iskolai didaktiai felügyeletének és irányításának átvétele után a Miasszonyunkról elnevezett sze­gény iskolanővérek 1862-ban meg­nyitották saját extern és intern leányiskolájukat is a Gyárváros­ban. A külvárosban lakó és naponta bejáró lányokat oktatták az egyikben, míg a bentlakó, a vidékről behozott lányokkal külön foglalkoztak. Közelről sem véletlen, hogy többen is ez utóbbiak sorából az apácaságot választotották élethivatásukul. Csanád egyházmegye valamint Temesvár szabad királyi város hathatós anyagi támogatásával a Notre Dame nővérek megépítették gyárvárosi fiókházukat, amely főhomlokzatával a Rózsa térre nézett. A kezdeti években az apácák belvárosi zárdájukból jártak ki a Gyárkülvárosba a leánytanulókat oktatni a szülők és a hatóságok maradéktalan megelégedésére. Kisebb zavart keltett épp ezért a Béga-parti városban az Eötvös József kidolgozta 1868-as közoktatási törvény rendelkezéseinek alkalmazása, bevezetése, amely többek között az alapfokú oktatás „polgárosítását” is megkövetelte. A szülők döntő hányada azonban és az iskolaszék tagjai kö­zül is többen ragaszkodtak ahhoz, hogy a leányok nevelését és oktatását az önkormányzat vagy az ál­lam által fenntartott tanintézetekben is az iskolanővérekre bízza a továbbiakban is a város. Az egyeztető tárgyalások eredményeként sa­lamoni döntés született: a Gyár­vá­rosban a Notre Dame nővérek meg­őrizték saját, római katolikus elemi iskolájukat s ugyanakkor vi­lági tanítónőkkel vegyesen a községi leányiskolában is oktattak. Hat­osztályossá fejlesztették, gyarapították iskolájukat 1872-ben az iskolanővérek, majd 1884-ben az V. osztályt a polgári iskola I., míg a VI.-at a II. osztályává nyilvánították, 1888-ban pedig életre hívták saját polgári iskolájukat, amely­ben 4 iskolanővér 173 leányt oktatott. A diáklányok közül 76 ma­gyarnak, 80 németnek, 5 szerbnek, 12 románnak vallotta magát. A Miasszonyunkról elnevezett sze­­gény iskolanővérek a gyárvárosi Bárány utcában óvodát, elemi és polgári iskolát működtettek. A tanintézetek igazgatói tisztét a gyárvárosi plébánosok – Mihalovics József, Patzner-Perényi István, Vudy Antal, Stefan Pacha és Reck K. Géza – töltötte be. A házfőnöknő hosszabb időn át Mária Fer­di­nanda nővér volt. Az apácák 1924-ben német nyelvű tagozatot is nyitottak elemi és polgári iskolájuk ke­retében.
Kisegítő személyzet is támogatta munkavégzésükben az apácákat. „Wirth Mária a két lányával a gyárvárosi apácáknál kapott munkát. Az ő zárdájuk hatalmas ker­tet tartott, meg is művelték, nem­csak úgy kedvtelésből, hanem a lakók ellátására. Friss zöldség, gyümölcs, főzelékféle volt bőven, tud­ta mindenki, a gyárvárosi apácák asztalára az elsők közt került idei saláta. Ott a kertben, meg a zárda konyháján dolgozott az öz­vegy Wirth Mária, a két lányát is magával vitte, bent lakhattak a zár­da területén, a tisztelendő fő­nök­asszony megengedte.” – írta Óma­ma és a főpincérek című nagy­anyja emlékét idéző 2007-ben kiadott vallomásos könyvében Schäffer Erzsébet, Pulitzer-díjas újságíró, magyar publicista és író, a Nők Lapja munkatársa, A temesvári lány: anyuval az élet című nagysikerű napló szerzője.
Miután nemzedékek sorát ok­tatták, készítették fel gyárvárosi tan­intézeteikben is az életre a Miasszonyunk elnevezett iskola­nővérek, akiknek hitvallásos óvodáit, iskoláit az 1948-as tanügyi re­­formot elrendelő 176. számú határozattal államosította Románia kor­mánya. A szerzetesrendek erőszakos megszüntetésére és javaik elkobzására 1949-ben kerítettek sort. A Notre Dame zárda eltulajdonított épületébe költöztették át a Magyar Katolikus Fiúgimnázium valamint a józsefvárosi Notre Dame leányiskola elárvult, otthontalanná vált diákjait létrehozva a Temesvári Magyar Vegyes Közép­iskolát, amely a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szociológus-közgazdászi oklevelet szerzett Evelley Mihály (1918-2004) igazgatásával kezdte meg működését az 1948/49-es tanévben. Az 1948. szeptember 1-jétől helyettes tanárként szerződtetett Evelley Mihályt 1949. január 20-tól nevezték ki a kezdet nehézségeivel küszködő tan­intézet élére. A román nyelvet Ferencz Valéria oktatta, a magyar nyelv és irodalom órákat a korábbi piarista szerzetestanár, Mertz Károly valamint az ugyancsak felszámolt Zsidó Líceumból átkerült Frucht Ferenc (Anavi Ádám) tartotta. Vajda Ernő, a Katolikus Fiú­gim­názium volt igazgatójára és Geréb Ernő a matematika titkaiba vezette be a beíratkozott diákokat. Dr. Székely László, Prinzinger István és Rédei Gizella a föld- és természetrajz káprázatos világába kalauzolta az érdeklődő fiúkat és lányokat, akik, dr. Szántó Árpádtól és Davidovics Tibortól fizikát és kémiát tanulhattak. A történelmet Ugry Károly és Csomós Imre adta elő. Kesztenbaum Miklós orosz nyelvet, Waschek Ferenc zenét, Gyulai Joó Mária testnevelést, Kálmán László rajz- és kézimunkát oktatott. A tantestületet erősítette Drexler Géza, Ferencz József, Varga Józsa és Tölgyi István is.
A Magyar Vegyes Közép­isko­lával egy épületben nyitották meg 1949. szeptember 1-jétől a Temes­vári Magyar Vegyes Pedagógiai Is­kolát, amelyhez négyosztályos gyakorlóiskola is tartozott, ahol Hodór Mária, Khele Judit, Patorki Mária és Philipp Irén tanított. 1953-ig a két tanintézet közös igaz­gatás alatt működött. Mivel Evelley Mihályt 1951. január 1-jé­től a Tartományi Statisztikai Igaz­ga­tóság szociális-művelődési osztályának vezetésével bízták meg, a Temesvári Magyar Vegyes Kö­zép­iskola és a Tanítóképző igazgatói székét a Csángóföldről érkezett fiatal tanító, a Székelykeresztúron végzett Finta Béla (1921-2012) foglalta el. Igazgatósága idején, az 1953/1954-es tanévtől költöztették át a Temesvári Magyar Vegyes Pe­dagógiai Iskolát a Józsefvárosba, a Székely László tervei alapján 1931-ben emelt ún. „missziós is­ko­la” épületébe, ahol az 1948-tól már ott működő magyar tannyelvű általános iskolával közös igazgatás alatt folytatta tevékenységét. Az igazgatói tisztet Csomós Imre történelemtanár töltötte be. A nemzeti oktatás összezsugorítását, fokozatos felszámolását céljául tűző román párt- és állampolitika 1956-ban a Temesvári Magyar Vegyes Pedagógiai Iskolát, – amely fennállása nyolc esztendeje alatt négy évjáratban 128 ifjú, pályakezdő tanítónak adott oklevelet – haladéktalanul bezáratta. A Magyar Ve­gyes Középiskola 1959-ben veszítette el intézményi önállóságát, amikor az országos méretű nagy „tanintézet-egyesítési-összevonási kampány” keretében az 1. szá­mú Középiskola (jelenleg: C.D. Loga Líceum) tagozatává degradálták, átköltözetve az egykori Te­mesvári Állami Főgimnázium Alpár Ignác tervezte épületébe a diákokat és tanárokat. Geréb Ernő számtantanárt aligazgatóvá nevezték ki.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • 2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.
    • „Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”
    • Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron
    • Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025
    • A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • November 2025
    • October 2025
    • September 2025
    • August 2025
    • July 2025
    • June 2025
    • May 2025
    • April 2025
    • March 2025
    • February 2025
    • January 2025
    • December 2024
    • November 2024
    • October 2024
    • September 2024
    • August 2024
    • July 2024
    • June 2024
    • May 2024
    • April 2024
    • March 2024
    • February 2024
    • January 2024
    • November 2023
    • October 2023
    • September 2023
    • August 2023
    • July 2023
    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó