Veszteségek és nyereségek a sörpiacon

Székely Ferenc (1858-1936), bankár, közgazdasági szakíró, ud­va­ri tanácsos, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság – amelynek érdekkörébe a temesvári sörgyár is tartozott – alelnöke is a Béga-parti városba érkezett, hogy részt vegyen a Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. 1914. december 10-én a Temesvári Bank és Keres­ke­delmi Részvénytársaság Jenő her­ceg téri székházában megtartott 30. évi közgyűlésén, amelyen Joanovich Sándor (1861-1918), Temes vármegye főispánja elnö­költ. A közgyűlés alkalmával tették közzé nyomtatásban is a sörgyár sorrendben első háborús pénz­ügyi mérlegét és évi jelenté­sét. „A sörgyár vezetősége számolt a háborús viszonyok folytán beállott bizonytalansággal és a szokott mértéknél nagyobb tartalékot léte­sített, amellett a részvényesek jo­gos igényeit respektálva hét és fél százalékos osztalék kifizetését in­dít­ványozta. A jelentés arra utal, hogy a vállalat 41 alkalmazottja szolgálja a hazát fegyverrel, felso­rolja, hogy a háborúval járó terhe­ken kívül önként mily arányban vett részt a mindazon mozgalmakban, melyeket a jótékonyság a há­ború nyomán indított és jellemzi végül mindazon nehézségeket, melyeket a háború a folyó üzlet­év­ben okoz, melyekkel azonban a ve­zetőség remél megküzdhetni” – írta a beszámolóról a Délmagyar­országi Közlöny. A temesvári sör kiváló minőségét az a tény is meggyőzően igazolta, hogy Temesvá­rott is látványosan megnőtt iránta a kereslet. A gyár rekonstrukciója óta a helyi forgalom 500%-kal emelkedett. A 242.304,54 koronás nyereségből 180.000 koronát for­dítottak a 7,5%-os osztalék kifize­té­sére. A közgyűlés, amelyen 11.430 részvény képviseltette ma­gát a vállalat igazgatóságát Don­ner Gyulával, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatójával, a felügyelő bizott­ságot meg Kálmán Henrikkel, a Ma­gyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság cégvezetőjével egészítette ki. A közgyűlésen Székely Ferenc udvari tanácsos mel­lett személyesen megjelent Baader Henrik, dr. Vértes Adolf, Klein Zsigmond, Friedmann Manó, Kimmel Ig. Sándor, Löffler Béla, dr. Hajdu Frigyes, Szana Zsigmond, Müller Jakab, Ivándi Géza, Somló I. Károly, Darvas Gábor, Duschnitz Miksa, Steinfeld Lajos, Szidon Oszkár. Az új rész­vénytársaság megalakulásakor 200 koronás részvényeket bocsátottak ki. A Temesvári Polgári Sörfőzde Rt., valamint a Temesvári Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság vezetőtestületeinek – igazgatóságainak és felügyelő bizottságainak – összetétele, tagsága tökéletesen fedte egymást, szinte teljes mér­tékben megegyezett.
1914. december 15-én dobta piacra „hordókban és üvegekben”, új csapolású termékét, a friss fő­zetű barna Corvin-sört a Temes­vári Polgári Sörfőzde, amelyhez ké­sőbb a Casino-védjegyű világos sört társította. Mindkettőt a „leg­jobb magyar gyártmányként” reklámozta, s a karácsonyi ünnepekre valamint a szilveszteri mulatságokra szánta, ajánlotta. Az „erősítő és üdítő” dupla-maláta Corvin-sörről azt állították, hogy „kevés al­kohol- és nagy malátatartalmánál fogva, mint a bajor finom sörökkel egyenértékű élvezeti és tápszer legjobban ajánlható munkálkodó és kimerült embereknek, szoptató nőknek, lábadozó betegeknek, vér­szegényeknek és idegeseknek. Ha­tásos szer hízókúráknál és emész­tési zavarok ellen.” Meg­rendelé­seket a 20-as temesvári telefonszámon is fel lehetett adni. A telep ked­vező földrajzi fekvése folytán a temesvári sörgyár kedvező be­szerzési forrásnak ígérkezett a bal­káni országok – leginkább a szö­vetséges Bulgária és Törökország illetve a kezdetben még „semleges” Románia – számára.
A német keleti hadsereg fő­pa­rancsnoka, August von Mackensen (1849-1945) tábornagy 1915. szep­tember 15. és október 18. kö­zött a Szerbia ellen indított győ­ze­delmes hadjárat idején Temes­vá­rott tartózkodott, ahol a Ferenc József út (ma: Győzelem tér) és a Tőzsde (Köztársaság) sugárút sar­kán emelkedő Llyod-palotában szállt meg és rendezte be főhadi­szállását. Özv. Rózsahegyi Ferenc­né – aki átmenetileg kiköltözött fi­véréhez a Gyárvárosba – engedte át előzékenyen a német hadve­zér­nek hatszobás lakását. A Temes­vári Polgári Sörfőzde Részvény­tár­saság a magasrangú katona meg­jelenését, közismertségét és népszerűségét sietett mindjárt reklámcélokra is felhasználni, lele­mé­nyesen kamatozatni. „Mit iszik Macken­sen?? – tették fel a kérdést a szegedi Délmagyarország hasábjain közölt keretes újsághirdetés elején 1916. április 19-én, hogy az­tán nyomban meg is adják a vá­laszt – Az erősítő és üdítő dupla-maláta Corvin-sört, amely a Te­mes­vári Polgári Sörfőzde különlegességeként, mint a szövetséges osztrák-magyar és német hadse­reg, úgy folytatja feltartóztat­ha­tatlan diadalútját”. Minden jobb vendéglőben és fűszerkereskedésben megvásárolhatók voltak a te­mes­vári sörgyár termékei. A Bu­da­pesti Glóbusz Nyomdai Műinté­zet­ben sokszorosított színes nyo­ma­ton, amely számolócédulaként szolgált, egy meghitt jelenetet idéztek: háttérben egy város körvonalai, az előtérben pedig egy lo­vas, akinek a poharába egy nő tölt sört. Felirat: Temesvári Polgári Sör­főzde Rt. Temesvárott. Külön­le­­ges­ségek: Dupla-Maláta-Corvin-Sör Pilseni Módra gyártott Casino-Sör.
A Temesvári Bank és Keres­kedelmi Részvénytársaság helyi­ségében ugyancsak Joanovich Sándor, Temes vármegye főispánja elnökletével, 1916. november 7-én tartotta meg 32. rendes közgyű­lését a Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. Dr. Vértes Arnold ügyvéd ve­zette a jegyzőkönyvet, amelynek hitelesítésére Lui Nándor kir. ker. tanácsost és Löffler Béla vállal­kozót kérték fel. Az iparvállaltnak, az I. világháború kitörése és elhú­zódása okozta gazdasági nehéz­sé­gek dacára – derült ki az igazga­tóság által előterjesztett jelentésből, évi beszámolóból – sikerült a korábbi időszakokhoz viszonyítva jelentős mértékben fokoznia termelését. A technikai berendezések teljesítőképessége képezte alapját és garanciáját az előrehaladásnak. Mivel a kormány korlátozta az a­lapanyagok – főleg a gabonafélék – felhasználását, a gyár vezetősége meglehetősen bizonytalannak és kétségesnek ítélte meg a követ­ke­ző üzletév kilátásait. Az igazga­tó­ság indítványára a közgyűlés el­ha­tározta, hogy a rendelkezésére álló 8.444,64 koronás nyereségből 12%-os osztalék, részvényeként 24 korona juttassék. Az összegből a kormány korlátozó intézkedése értelmében csupán 20 koronát fo­lyósítottak a részvényeseknek, míg a fennmaradó 4 koronát a rész­vényesek számláin tartalé­kol­ták. Az igazgatósági tantiem és a felügyelőbizottsági díj összege 27.541,54 koronát tett ki. Adókra 50.000 koronát tartalékoltak. Az 1917-ös esztendő veszteség- és nyereség listájára 62.893,10 ko­ro­nát vittek elő. 1.000.000 koro­ná­ra gyarapították a vállalat érték­csökkenési tartalékát. A gyár ösz­szes befektetései – a folyamatban levő új építkezések valamint az új be­ren­dezések nélkül – 2.218.976,46 koronára rúgott. A felmentvények megadása után a felügyelő bizottságba új tagokként Darvas Gábor ügyvédet, Mărgi­neanțu Titus főtanácsost, Dusch­nitz Miksát, Bartos Fülöpöt, Kálmán Henriket és Vidor Ottót választották.
Bő egy héttel azt megelőzően, hogy Tisza István, Magyarország mi­niszterelnöke 1918. október 17-én a magyar képviselőházban meg­tette megdöbbentő bejelentését – „Ezt a háborút elvesztettük” – a Temesvári Polgári Sör­főzde Részvénytársaág, 1918. ok­tóber 9-én, szerdán délelőtt a meg­szokott helyen, a Temesvári Bank- és Kereskedelmi Részvénytársasg üléstermében megtartotta 34. rendes közgyűlését, amelynek napi­rendjén nyolc programpont szerepelt: az évi jelentős és a zárszám­adások előterjesztése, a felügyelő bizottság jelentése, indítvány és ha­tározathozatal a nyereség felhasználásáról, az igazgatóság és a felügyelő bizottság felmentvénye, új igazgatóság és új felügyelő bi­zottság választása, az alapszabályok kiegészítése, esetleges új sza­bályok indítványozása. A Temes­vári Polgári Sörfőzde Rt., amely épületeinek, telkének és berende­zéseinek összértéke 4.533.706,16 koronát tett ki és szállítóhordói 100.000 koronát értek, az 1917-18-as üzleti évet 978.160,76 koro­nás nyereséggel zárta. Nagyon sok követelése volt ügyfeleivel szemben, amelyeket a háborús nehéz­sé­gek miatt nem tudott időben in­kasszálni, behajtani. Az ügyvezető igazgatói tisztet továbbra is Szidon Oszkár töltötte be. Az igazgatóságnak Székely Ferenc, Baader Hen­rik, Donner Gyula, Fleissig, Kim­mel Ig. Sándor, Lindner Ármin, Müller Jakab, Szana Zsigmond és Uhrmann Henrik volt a tagja.
Az I. világháború elhúzódása, a hadi helyzet kedvezőtlen alaku­lása, az Osztrák-Magyar Monar­chi­a szétesése nagyon sokat ártott a temesvári sörgyártásnak és -forgalmazásnak is. 1916-tól a kormány és a hadsereg vette át az irányítást a piacon is. A kényszer-gazdálkodás lett az úr, és a sörfőzést jelentős mértékben érintet­te, hogy ennek keretében korlátoz­ták az árpafelhasználást is. Ez az intézkedés rövidesen áremelést ge­nerált, hiszen a gyárak nyersanyag híján nem használták ki teljes ka­pa­citásukat. Komoly gondot okozott a szakképzett, a tapasztalt sörfőzők hiánya is. A temesvári so­rozó-központok egyikét épp a sörgyár egyik földszinti helyiségében rendezték be és működtették. A vi­lágháború, amely eleinte számottevő nyereséget hozott, végső sza­kaszában a temesvári sörgyár termelését is erőteljesen visszave­tette, jelentősen csökkentette. To­vább rontottak az áldatlan hely­zeten a szerb megszállás hónapjai, majd 1919. augusztus 3-át köve­tő­en az impériumváltás, a román ál­lamhatalom berendezkedésének za­varai, szigorító intézkedései.