14 Jul 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás A királyi ház, majd a munkásosztály hivatalos sörszállítója
A megszerzett új országrész bemutatásának, megismertetésének céljából jelentette meg a Béga-parti városban, a Hunyadi Nyomda betűivel 1919-ben, a román hadsereg csapatai temesvári bevonulásának esztendejében I. Conciatu Timişoara o scurtă monografie – cu deosebită consideraţie asupra comerţului şi industriei (Temesvár, rövid monográfia – különös tekintettel a kereskedelemre és az iparra) című könyvét, amelyben más iparvállalatok ismertetése, prezentálása mellett a gyárvárosi sörgyárnak is szentelt néhány sort: „A Temesvári Polgári Sörfőzde Rt.-t Mercy gróf létesítette még a XVIII. század elején. 1884-ben részvénytársasággá alakult. Világos és barna sört gyárt. Különlegességként a “Casino Sör” világos sört és a sötét „Corvin Sör”-t, amelynek nagyobb a cukortartalma. Az épületek, amelyeknek többsége vadonatúj, 225.000 négyzetmétert foglalnak el. A munkások létszáma 200, a hivatalnokoké 24. Évi termelési kapacitása 250.000 hektoliter és 120.000 mázsa műjég.” A temesvári sörgyár is megérezte az I. világháború valamint az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének súlyos politikai és gazdasági következményeit. A vállalat hivatalnokainak és sörfőző mestereinek számottevő hányada „repatriált”, Csonka-Magyarországra távozott, miként a kliensek, a sörisszák közül is rendkívül sokan. 1920-ig kelt cégbírósági iratainak gyűjteményét a Budapest Fővárosi Levéltár őrzi. Továbbra is temesvári polgárok és vállalkozók maradtak ellenben a részvénytársaság alapítóinak, oszlopos tagjainak többsége. Igazgatóként folytatólagosan Szidon Oszkár tevékenykedett, vitte az ügyeket. Román-német-magyar szöveggel jelentették meg nyomtatásban a Helicon Bánáti Nyomdánál az 1922-1923-as üzleti év jelentését, részletes beszámolóját és zárszámadását. Az impáriumváltás illetve az 1920-as évek elején sokat tett a temesvári sörfőzde fejlesztése, korszerűsítése érdekében Petrini Lipót mérnök, aki a jéggyártásra való áttérést kezdeményezte és szorgalmazta. Erőfeszítései eredményeként szerelték fel Románia területén elsőként a modern sörszűrő-berendezést. Több új épületet emeltek az ipartelep telkén. Kiemelkedő minőségű termékei révén a két világháború közötti évtizedekben a temesvári sörgyár a román királyi család hivatalos beszállítójává vált. I. Ferdinánd, román király és családtagjai asztalára éveken át Temesvárott gyártott sörital került. Az 1920-1930-as években a temesvári sörgyár öt különböző fajtájú minőségi termékével, a romániai sörpiac vitathatatlan vezetőjévé lépett elő. A temesvári sör megbecsültségét és hírnevét növelték és öregbítették a 12% alkoholtartalmú pilseni módra gyártott „Casino” „Record” és „Record Specială” világos sörök. Nagy közkedveltségnek és keresletnek örvendett a fogyasztók körében az „eredeti barna malátából, nagy cukortartalommal” müncheni recept szerint készült „Corvin” barna sör valamint a 16%-os „English Porter”, amely kifejezetten a hidegebb hónapok itala volt. Sosem fogyasztották hűtve. „Színvilága a sötét borostyántól a rézvörösön keresztül egészen feketekávéig terjed vörös beütéssel. Az egyik legzamatosabb, legjobban élvezhető Ale, íze édes, pörkölt aromával, mely feleleveníti az étcsokoládét, a kávébabot és még a sült almát is” – jellemzik a Temesvárott is gyártott sörféleséget a szakírók. Az Ale szó azt jelzi, hogy az „English Porter” a felsőerjesztésű sörök családjába tartozott.
A részvénytársaság, amely több évtizeden át fenntartotta és felügyelte a temesvári sörgyárat, a gazdasági világválság kirobbanásának esztendejében, 1929-ben adta el a nagymúltú létesítményt a dr. Czell Vilmos-csoporthoz tartozó Czell Frigyes és Fiai konszernnek, amely többek között a kolozsvári, brassói és tordai sörgyáraknak is tulajdonosa volt. A rangos és tehetős cég a Szamos-parti városban a „Monostor” és a „Herkules”, majd 1928-tól a közismert „Ursus” sört gyártotta. Közelről sem problémamentesen, nehézségek, gondok és akadályok sorával szembesülve a temesvári sörgyárnak sikerült átvészelnie az 1930-as évek valamint a II. világháború zaklatott korszakait. A kommunista rezsim hatalomra kerülése, megerősödése után, 1948. június 11-én a temesvári sörgyárat is államosították. Sörfajták, választékok helyett az állami tulajdonba és kezelésbe került iparvállalat csak közönséges, mindennapi sört gyártott. A tömegtermelés dacára az igényeket, a szükségletet képtelen volt maradéktalanul fedezni. A „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” történetének voltak olyan periódusai, amikor a sör is hiánycikknek számított. Hosszú sorábanállások árán jutottak hozzá néhány üveghez a szerencsésebbek, ha történetesen valamelyik élelmiszerüzletben sört osztottak. A köznép az állami és a kommunista sátorosünnepeken hajthatott fel a nemzeti eledelként fogyasztott fűszeres „csurdé kolbászokra” egy-két korsó csapolt sört, amikért legtöbbször ugyancsak sorban kellett és illett állni.
Új, modern épületet húztak fel az 1960-as évek elejére a temesvári gyár udvarán. A csarnokot a legkorszerűbb berendezésekkel szerelték fel, láttak el. 1968-ban a fahordókat alumíniumtartályokra cserélték. A fejlesztések 1975-öt követően főleg a palackozó vonalak felújítására, korszerűsítésére összpontosultak. Kiemelten hatékony hidegen sterilizáló szűrőrendszerrel látták el az 1990-es évek elején a temesvári gyárat, amelyben ugyanakkor az alumíniumtartályokat a rozsdamentes acélból készült hordókkal váltották fel. Az évek során foganatosított beruházások és fejlesztések országos és nemzetközi tekintélyt és elismeréseket szereztek a temesvári sörgyárnak. Románia egyik legmodernebb, teljes mértékben automatizált Krones palackozó vonalát, amelynek 120 hl/óra a kapacitása, Temesváron szerelték fel, állították üzembe 1999-ben. Gyökeres változást hozott a temesvári gyár életében a 2001-es esztendő, amikor a nagymúltú iparvállalatot átvette a dél-afrikai érdekeltségű SABMiller vállalatcsoporthoz tartozó Ursus Breweries. A világ sörgyártásának jelentős hányadát megkaparintó multinacionális mamutcég, amely 2015-ben a földkerekség 80 országában 325 millió hektoliter árpalevet adott el, a gyártókapacitás növelése valamint a műemlék-jellegű épületek felújítása, korszerűsítése céljára 50 millió eurót ruházott be a temesvári vállalatába. A heti gyártókapacitást 200%-kal növelte, a gyártási folyamatba bevezette az informatizálást, új menedzsment- és minőségellenőrzési rendszert, valamint energiatakarékos megoldásokat alkalmazott. A Timişoreana néven gyártott és forgalmazott sört Románia piacvezető márkájává tette. A termék 2007-ben az ausztráliai nemzetközi sörkiállításon 900 sörfajta közül a legjobb világos sör kitüntetést kapta.
Az Ursus Breweries, pontosabban a SABMiller tulajdonába kerültek a kolozsvári, a brassói, az azugai és a buzăui sörgyárak is, amelyek közül a 133 éves múlttal rendelkező kolozsvárit – amely a leányvállalat nevét is adó Ursus sört gyártotta – valamint az 1870-ben alapított azugai sörgyárakat felszámolta és bezárta. A 2009 márciusában zárult pénzügyi évben a Ursus Breweries romániai gyárai 7 millió hektoliter sört gyártottak. Az eladások volumene 18%-kal növekedett.
A legnagyobb növekedést 27%-kal a Timişoreana márkanéven forgalmazott sör érte el, amely a romániai sörpiac 15%-át hódította el. Brassói, buzăui és temesvári vállalataiban gyártatja az Ursus Breweries cég az Ursus, Timişoreana, Ciucaş, Stejar, Azuga, Peroni Nastro Azzurro, Grolsch, Redd’s és Pilsner Urquell márkanevű söröket. Csak a beavatottak, a cég alkalmazottai tudják, hogy melyiket hol és hogyan. Némelyek határozottan állítják, hogy immár a Timişoreana sört sem gyártják és palackozzák a Béga-parti városban, hanem a távoli Buzăuban készítik és dugaszolják. A profit- és közelről sem minőség- és hagyománycentrikus cég, a víz helyhez kötött természetes adottságaival és a többi alapanyag karakterével, eredetével mit sem törődve, jellegtelen, „arctalan”, közönséges sört gyárt három romániai gyárában. Csupán a címkék feliratai különböznek.
A lapok arról írnak, hogy a világ első számú sörgyártója, az AB Inbev arra készül, hogy fölvásárolja a SABMiller mamutcéget. A vásárló eleve bejelentette, hogy meg kíván válni a SABMiller közép-kelet-európai – romániai, magyarországi, csehországi és lengyelországi – leányvállalataitól. „A The Wall Street Jurnal amerikai gazdasági napilap szerint annak az esélye a legnagyobb, hogy a SABMiller közép-kelet-európai aktívumait a japán Asahi Breweries fogja megvásárolni.” A 100 milliárd euróra taksált tranzakció nyélbeütéséhez, finalizásához az Európai Bizottság jóváhagyására várnak.
Pillanatnyilag még nem sejthető és tudható, hogy milyen jövő, milyen persepktíva vár az 1718 óta üzemelő temesvári sörgyárra. Két év múlva egyáltalán megülheti-e fennállása három évszázados évfordulóját? Vagy kolozsvári és azugai társai sorsára jut a legrégebbi Románia jelenlegi területén üzemelő sörgyár, Temesvár egyik büszkesége?
