A keringő trónörököse a Gyárudvarban
Temesvár 1718-ban alapított serfőzdéje terjedelmes, 76.800 négyzetöles telken, amely a Plébánia-szigettől a Béga-csatorna új medréig, a városi kertészet széléig nyúlott, üzemelt, állította elő a közkedvelt hűsítő italt, a világos Casino- és a barna Corvin-sört. Kezdetben szeszt is pároltak a telepen. Feltételezhetően tekintélyes kiterjedése, hatalmas méretei okán is az ipari létesítményeknél nagyobb rangot, fontosabb szerepet szerzett és élvezett a telek, a Gyárudvar. Különös, hogy a vállalat maga is a 19. század végén és a 20. század elején, 1884-től 1907-ig a Gyártelep Sörfőzde Részvénytársaság cégnevet viselte. A Fő utcát a Buziási úttal összekötő szakasza a városnegyedet átszelő közlekedési vonalnak megnyitásától kezdve 1922-ig a Gyárudvar utca nevet viselte. A Gyárudvar külön fertályt, kiemelt övezetet képezett a „Temesvár Velencéjének” becézett külváros településrendjében, struktúrájában. Az iparcsarnokok, a termelőegységek, a műhelyek, raktárak és irodahelyiségek mellett a részvénytársaság kerítésén belül kaptak helyet az alkalmazottaknak – a sörfőző-mestereknek, a munkásoknak és a hivatalnokoknak – hajlékot nyújtó lakóházak valamint egy multifunkcionális, közösségi rendeltetésű épület is. Voltak időszakok, amikor komlóültetvények és árpaföldek is zöldelltek a Gyárudvar területén, amelyen később az állami tanítóképző-intézet és a Gizella Árvaház tömbjei is helyet kaptak.
A Temesvárott a társasági élet a 18. század végén a két pestisjárvány és a polgárok kedélyvilágát beárnyékoló, megkeserítő más ragályos betegségek valamint a fenyegető török támadások, betörések elmúltával, megszüntével kezdett gyökeret verni, megerősödni. A közhangulatot felpezsdítette, derűsebbé és vidámabbá oldotta a szabad királyi városi cím és kiváltságok elnyerése 1781-ben valamint a vármegye-rendszer visszaállítása, kiépítése 1779-ben. A Gyárvárosban élők leginkább az Arénában, a Pávában, az Angol Királynőben, a Szarvasban, az Arany Koronában, a Török Császárban, a Tigrisben és a Gyárudvarban gyűltek össze találkozni, beszélgetni és szórakozni. A Gyárváros évtizedeken át a Béga-parti város közkedvelt „mulató fertályának”, „vidám negyedének” számított.
Híresek voltak már a 18. században a bánsági bálok, amelyeket nemcsak Temesvár Belvárosában, hanem a külnegyedekben is, a farsangi időszakban főleg, évről évre megrendeztek. Tartottak táncmulatságokat korszakonként a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával is. A Gyárvárosban a mulatságok színteréül rendszerint a Gyárudvar tágas terme szolgált. A Temesi Bánság székhelyén – akár a nagyobb városok többségében – különösen Mária Terézia uralkodása idejében kezdtek terjedni a nyilvános bálok, amelyeken mindenki részt vehetett, aki a taksát lefizette. A táncmulatságok rendszerint vacsorafogyasztással jártak együtt. A nagy népszerűségre szert tett álarcosbálokat tanácsi rendeletek szabályozták. Hogy nagyobb bevételre tegyen szert a királyi kamara Temesvárott is bérbe adta a báltartás jogát. A nyilvános bálok kezdetben kifejezetten zártkörű rendezvények voltak, ez alatt nem valamiféle kirekesztést vagy korlátozást kell érteni, hanem azt, hogy a különböző társadalmi osztályok, egyesületek, mesterségek és magánemberek saját báljaikba csak a közéjük tartozókat hívták meg.
A Gyárudvarban nemcsak bálokat, társasági összejöveteleket, hanem színvonalas hangversenyeket is tartottak. 29 tagú zenekara élén 1847. november 14-én a Gyárvárosban tartotta harmadik temesvári hangversenyét ifj. Johann Strauss (1825-1899), aki november 7-én a színház Szerb utcai termében, november 12-én pedig a vigadóban lépett volt a Béga-parti város közönsége elé. A Gyárudvarban 40 krajcáros belépti díj mellett tartotta meg harmadik hangversenyét, amelyet bál követett az Angol királynő helyiségeiben. A táncmulatságot a Gyárvárosi Kaszinóegylet szervezte. A „Fabrukban” is lelkes, kiadós taps és hangos tetszésnyilvánítás honorálta a bécsi muzsikusok produkcióját. Műsorukat, amelyen operaegyvelegek, indulók is szerepeltek, nagyobbrészt a keringők uralták. Fergeteges sikert arattak a Rákóczi-induló valamint Giacomo Rossini (1792-1868) Tell Vilmos című operája nyitányának tolmácsolásával. A visszhangos sikert aratott koncertekről a legnagyobb elismerés hangján számolt be 1847. november 20-i számában a Temesvarer Wochenblatt. Johann Strauss bánsági és erdélyi körútja során Lugoson, Aradon, Nagyszebenben, Kolozsváron és Brassóban is koncertezett, majd a „keringő ifjabbik királya” átkelt a Kárpátokon és Jászvásáron és Bukarestben kápráztatta el együttesével a publikumot. A turné végcélja Konstantinápoly lett volna. Az osztrák zenészeket Havasalföld fővárosában érte 1848 tavaszán a bécsi forradalom kitörésének híre. Johann Strauss Bukarestban komponálta Forradalmi induló (Revolutions Marsch) című szerzeményét. Hazatértükben a bécsi zenekar tagjai ugyancsak útjukba ejtették a Béga-parti várost.
Johann Strauss, alkotópályája csúcsán 1874 nyarán vendégszerepelt ismét immár 50 tagú s a Bécsi Világkiállítás Zenekarrá átbérmált Strauss-Langenbach-Orchesterrel Temes vármegye székvárosában. Három koncertet tartottak a Gyárudvarban. Az orgonista-zenetörténész Braun Dezső (1894-1940) szerint az első, 1874. július 7-én megtartott koncertre 609-en váltottak jegyet, a második estén, 1874. július 8-án, szerdán 549-en hallgatták végig a bécsi muzsikusok szereplését, míg a harmadikon, 1875. július 14-én több mint 400-an gyűltek össze a Gyárudvar Vendéglőben. A nagy érdeklődésre való tekintettel a lóvasút, amelynek az élén igazgatóként a művészetpártoló Baader Henrik mérnök állott, különkocsikat állított be és közlekedtetett a Belváros meg a Józsefváros és a Gyárudvar között. A tágas vendéglőterem ablakait nyitva hagyták egyrészt a szellőztetés, a nyári meleg miatt, másrészt, hogy a kívülrekedtek közül is minél többen hallhassák a lokál nyári kertjében a császárvárosból érkezett zenekar muzsikáját. A zenekart Johann Strauss valamint dirigenstársa, Julius Lagenbach (1823-1886) vezényelte. Csütörtökön, 1874. július 9-én és pénteken, 10-én a Fehér Kereszt Szálló nagytermében az aradi zenekedvelőket kápráztatta el játékával és bemutatott műsorával a Bécsi Világkiállítás Zenekara, amely július 11-én délelőtt a Kiserdőben lépett fel, míg július 12-én egy ráadás koncertet tartott a Maros-parti városban. Az együttes visszatért Aradról Temesvárra, ahol kedden, 1874. július 14-én örvendeztette meg színvonalas produkciójával a „nagyérdeműt”. A Bánság szívében megtartott koncertek műsorrendjén a következő válogatott zeneművek szerepeltek: 1. Ambrosie Thomas (1811-1896) Mignon című operájának nyitánya; 2. Paganini: Hegedűkoncert; 3. Johann Strauss: Bécsi vér, keringő; 4. Johann Sebastian Bach: Preludium. Hárfaszóló: Christoph Martin Wieland; 5. Liszt Ferenc: Magyar rapszódia nagy zenekarra; 6. Richard Wagner: Tannhäuser opera nyitánya; 7. Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő; 8. N.N.: Változatok szárnykürtre Hoch úr előadásában; 9. Johann Strauss: Pizzicato Polka; 10. Gounod: Sába királynőjének kísérete; 11. Adolphe Adam: Nyitány az Yvetot királya operához; 12. Johann Strauss: Otthon, mifelénk, keringő; 13. Ernst: Magyar ábránd hegedűre. Előadja Felix Mayer, hangversenymester; 14. Antonin Kontsky: Le Reveil du Lion, hősi capriccio; 15. Egyveleg Verdi Traviata című dalművének témáiból; 16. C.M. Weber: Oberon, nyitány; 17. N.N.: Változatok szárnykürtre Hoch úr előadásában; 18. Johann Strauss: Reggeli levelek, keringő 19. Vieuxtemps: Ábránd. Felix Mayer, hangversenymester előadásában; 20. Johann Strauss: Anna-polka; 21. Johann Strauss: Magyar koronázási induló. Straussék a Gyárudvarban tartott nagysikerű hangversenyeiről a Temesi Lapok és a Temesvárer Zeitung is részletesen beszámolt.
A bécsi zenekar első temesvári fellépésének napján, 1874. július 7-én a katonazenekar a Városligetben Wallace, Würtenberg, Verdi művei társaságában Johann Strauss két szerzeményét – a Szerelmi varázslat című mazurpolkáját és az Indigo és a 40 rabló című operettjének dallamaiból összeállított egyveleget – is megszólaltatta, így kedveskedve a hírneves vendégmuzsikusnak.


28 Jul 2016
Írta admin
0 Hozzászólás