Mozgóképek a Gyárudvarban

„Új szakma, új foglalkozási ág született a XIX. század utolsó év­tizedének végén… Több évti­ze­des álom valósult meg a kinematográfia feltalálásával. Itt nem voltak tapasztalatok, hanem az ember önerejéből, eszével, te­hetségével, tudásával épített fel új művészetet és iparágat… (a­mely) a mai nemzedék számára a kultúrvilág egyik legérdekesebb, legfontosabb és legjelentősebb… (tényezőjévé vált).” – összegezte következtetéseit Lajta Andor (1891-1962) újságíró, filmtörténész Az ötvenéves film. A film út­törői című könyvében, amely Bu­dapest-Temesvár jelzettel 1946-ban jelent meg. A nagy műszaki felfedezések, az ipar, a technika és a tudomány ha­talmas méretű fejlődése, korszerűsödése és káprázatos előrehaladása eseménydús századának az alkonyán elsőrendű célként, igényként és elvárásként jelentkezett a mozgás folyamata, egymást kö­ve­tő mozzanatai képi megörökítése és visszajátszhatósága feladványának, összetett problémájának eredményes meg­oldása. Több feltaláló, leleményes, fantáziadús szakember, technikus-őszseni és ötletgazdag műszerész, kisiparos ezermester gyűrkőzött neki a világ legfejlettebb iparcentrumaiban, tudományos központjaiban és laboratóriumaiban az izgalmas feladatnak, kihívásnak. Az ötletes próbálkozások, a merész és kitartó kísérletezések többfelé is ígéretes eredményekkel, szenzációs megvalósításokkal kecsegtettek. A „minden idők egyik legnagyobb feltalálójának” tartott Thomas Alva Edison (1847-1931), akinek ne­véhez 1093 szabadalom kötődött, munkatársával, a skót származású W. K. Laurie Dicksonnal (1860-1936), 1890-ben fejlesztette ki s 1891-ben szabadalmaztatta az Amerikai Egyesült Államokban az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezést, „egy­sze­mélyes nézőszekrényt”, a­melynek a kinetoszkóp (Kineto­scope) nevet adta. Edison eredeti ötlete volt a perforált szélű film, melyen a képek egymás alatt so­rakoztak, és egy fogaskerék se­gítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt. Az amerikai feltaláló szerkezetéből inspirálódva, s azt to­vábbfejlesztve alkotta meg a fran­cia testvérpár, Louis Jean Lumière (1862-1954) és Au­guste Marie Louis Nicolas Lumière (1864-1948) a kinematográfot, a­mely egyszerre felvevőkamera, másolóberendezés és vetítőszerkezet is volt. A Lumière-testvérek 1895. február 13-án jegyeztetették be 245.023 számmal „Készülék chronofotográfikus részképek felvételére és szemléltetésére” nevű szabadalmukat, amelyet 1895. március 22-én Pá­rizsban a Société d’ Encoura­ge­ment pour L’Industrie Nationale Rue de Rennes utcai székházában, a társaság gyűlésén be is mu­tattak. A levetített képsorokat családi vállalatuk előtt rögzítették: Munkások kijövetele a Mon­plaisir-i üzemből. 1895. júniusban egy újabb bemutatót tartottak Lyonban a Francia Fényképész Szövetség kongresszusa alkalmából. További szakmai bemutatókat követően 1895. december 28-án, szombaton megtartották az első belépődíjas nyilvános előadást Párizsban, a Grand Café alagsori helyiségében – az Indiai Szalonban – a Kapucinusok kör­útján. Harminchárom fizető néző volt tanúja és részese a mozi, a 7-ik művészet születésének, ami földszinttel, emelettel és páholyokkal valamint modern gépházzal felszerelt, tűzbiztonsági okokból 11 vészkijáratos épületet 1908. június 27-én avatták fel. A Gyárvárosban, a Városliget keleti peremén ugyancsak 1908-ben nyitotta meg Apolló Moz­gó­kép-Színházát a 26 esztendős Pflum György vállalkozó és építészmester. Mindkét magánkézben levő mozit a szerződés lejártakor, 1913-ban Temesvár városa megvásárolta, saját kezelésbe vette, vezetését Gábor Dezsőre bízva. Ifj. Ecker József 1913-ban Mende Valér (1866-1918) budapesti építész eredeti terveit átdolgozva, ésszerűsítve és gazdaságosabbá téve, felépítette a Kecs­ke­mét Városi Mozi impozáns neoklasszicista épületét, amellyel lényegében új korszakot nyitott a képi ábrázolás egyetemes történetében. Eugéne Joachim Du­pont (1861-1943), a Lumière-cég alkalmazottja 1896 tavaszán Bécsből, ahol a vetítéseket I. Ferenc József császár is megtekintette, érkezett Buda­pest­re, hogy előkészítse a május 10-i premiert. A Royal Nagy­szálló földszinti nagytermében este 10 és 1 óra között 50 krajcáros belépő megfizetésével bárki megtapasztalhatta a kor csodáját, a kinematográfiát. Eugène Joa­chim Dupont nemcsak a Francia­or­szágból hozott alkotásokat ve­títette le a budapesti közönségnek, hanem kamerájával a millenniumi ünnepségek egy részletét, a budavári felvonulást is meg­örökítette, valamint a Lánc­hídról is rögzített egy rövid képsort. A felvételeket másnap le is vetítették a Royalban.
A műszaki haladással lépést tartó, az újdonságokra mindenkor fölötte fogékony Temesváron 1897-ben jelent meg a Lumière-testvérek korszakalkotó találmánya, jó egy évvel párizsi bemutatóját követően. A Béga-parti vá­rosban a mozgókép-vetítések kezdetét, „születésnapját” a jeles lapszerkesztő és helytörténész poéta Franz Liebhard /Reiter Ró­bert/ (1899-1989) 1897. január 11-re, hétfői napra tette, amikor adatai szerint a Városi Vigadó nagytermében bemutatták az „új kor zseniális tudományos produktumát”, a kinematográfot. „Cinematograf a neve annak a gépnek – miként a korabeli újságok az érdeklődő publikumot tá­jékoztatták –, mely az életből vett valamely jelenetet, szemléltető egymásutánba mutat fel.” A mozgókép-vetítés programján, amely kerek egy órát tartott, 16 Franciaországban a Lumière-fivérek valamint munkatársaik által készített rövid, nem egészen egy perc hosszúságú néma kisfilm vászonra vetítése szerepelt. Közöttünk a temesvári nézők a Francia gyalogság gyakorlatozik, Az orosz cári pár látogatása Párizsban, A porosz tüzérség fegy­vercsatája, Jelenetek egy fürdőlétesítményből, Tarokkparti, Utazás Párizsba gyorsvonattal, Párizsi utcai jelenet, Pisztoly­pár­baj című 17 méteres tekercseket és még további 8 darabot láthattak 40 krajcárért ülőhelyről, 20 krajcáért állóhelyről hétköznapokon 14 és 20 óra között, vasár- és ünnepnapokon 10-12 valamint 14-20 óra között.
A Gyárvárosban a Gyárudvar nagytermében a Werner Orfeum rendezte az első „élő fénykép”-vetítéseket 1897. november 27-én, délelőtt 10 órától kezdődően. Tulajdonképpen a közkedvelt or­feum-műsor keretében egy mozgókép-összeállítást is levetítettek. A programban több tekercs követte egymást: 1. Dervis. Egy indián tánc 2. Napóleon találkozik Lujza porosz királynővel 3. Párizsi köztér sok ezer emberrel és kocsival a látványosság elmúlta után 4. Egy pillanat a fogorvosnál 5. Kovácsműhely 6. Ko­mikus tánc. Az előadások másfél órát tartottak. Az ülőhelyek 50 krajcárba, az állóhelyek 25 krajcárba kerültek. A gyermekek 10 krajcárt fizettek.
A 20. század első évtizedében is több alkalommal rendeztek film­vetítéseket a Gyárudvar nagy­termében, amelyet előszeretettel béreltek ki a Béga-parti várost felkerső vándormozisok, akiknek a száma évről évre gyarapodott, akárcsak a kinematografban fantáziát látó temesvári vállalkozóké, befektetőké is. Or­szágos viszonylatban is „kiváló ki­nematograf-szakemberként” számontartott ifj. Ecker József (1878-1939) tervezte és építette fel a Béga-parti város első 900 fé­rőhelyes mozgókép-színházát a Belváros­ban, a formálódó Ferenc József tér Erzsébetváros felőli sarkában. Pflum György Pest­er­zsébeten honosította meg a film­vetítéseket, 1200 férőhelyes kert­mozit építve és üzemeltetve. Te­mesvárról érkezett 1913 májusában a hódmezővásárhelyi mozi új igazgatója, Havas Henrik, Eich­ler Vencel és Társa, temesvári építész vállalkozó cég 1913 októberében Szolnok város tanácsához fordult moziengedély kiadását kérve.
Az Apolló Mozgókép-Szín­ház megnyitása, eredményes mű­ködése valamelyest mentesítette a Gyárudvar nagytermét, amelyben továbbra is főként társas összejöveteleket, táncvigalmakat, színielőadásokat, népgyűléseket, politikai rendezvényeket tartottak, s csak esetlegesen mo­zi­vetítéseket is. Azonban a I. világháború és a trianoni békediktátum után mozivá alakították át a termet. A képszínház a Colosseum Mozi nevet viselte. Az intézmény a II. világháború után is folytatta tevékenységét, viszonylag sok magyar filmet tűzve műsorára. Az 1949-ben Móricz Zsigmond regénye nyomán forgatott Úri muri című film temesvári bemutatóján a Szakh­mári Zoltán alakját megformáló kiváló színész, Jávor Pál (1902-1959) is megjelent, s a vetítővá­szon előtti dobogóról köszöntotte a közönséget. Az Apolló, – a­mely­nek a nevét Alexandru Sa­hiára, Tineretuluira, majd Parkra bérmálták át –, valamint a Co­los­seum mozik mellett a Gyárvá­rosban az egykori Diófalevél (jelenleg: Ion Creanga) utcában is fogadta és szórakoztatta a 7. művészetért rajongó publikumot egy képszínház.