20 Oct 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás Az Általános Munkásegylet “előhelye”
Temesvárott a nyomdászok példáját a szakmai és az érdekvédelmi tömörülés terén elsőként a vasasok, a fémmegmunkáló dolgozók követték. Temesvár a 19. század derekán már Magyarország egyik legerősebb, legdinamikusabban fejlődő ipari központjának számított. A felfokozódott regionális iparfejlesztés néhány jelentős ipari üzemet hozott létre a tájegység szívében. 1856-ban a városban 25 nagyipari telep üzemelt. A város arculatát, gazdasági potenciálját meghatározó nagyobb vállalatok, ipari létesítmények sorába tartozott: 3 szeszfőzde, 3 könyvnyomda, 1 likőrgyár, 2 olajgyár, 2 ecetgyár, 2 selyemgyár, stearingyertyagyár, pasztel-czeruzagyár dohánygyár, szalmakalapgyár; állami sörgyár, bőrgyár, téglagyár, mezőgazdasági gépgyár, lakatosárugyár, gyertya-, szappan- és illatszergyár, harangöntőgyár, pénzszekrénygyár, tésztagyár, téglagyár stb. Jelentős erőt képviselt a kisipar is: a sötét Bach-korszakban az 1413 „iparűzőből” a korbeli statisztikák 178 csizmadiát, 186 korcsmárost, 81 szűcsöt és 37 cipészt tartottak számon. Az ipar fejlődésével párhuzamosan a hitelélet, a bankszakma is komolyan fellendült. A gazdaság kibontakozását jelentős mértékben gerjesztette, meghatványozta a vasút megjelenése, amely Pest és Szeged irányából 1857. szeptember 17-én érte el a Béga-parti várost, ahonnan 1858-ban a báziási kikötő, majd 1876-ban Lugos-Karánsebes-Orsova-Bukarest irányába vezették, építették tovább a sínpárokat. A vasúti műhely, a fűtőház 539 munkást foglalkoztatott. Az 1870-ben megejtett népszámlálás adatai szerint a Béga-parti város lakosságának 25%-át az ipari munkások képezték. Temesvárt a „magyar Manchesterként” kezdték emlegetni, becézni.
Erőteljes ipari centrumként Temesvár a magyarországi munkásmozgalom egyik bölcsőjévé vált. A kapitalizmus árnyékos oldalán élő és küszködő munkássággal ugyanis a kor keveset törődött. Nem csak a Bánságban, hanem országos viszonylatban is a szocialista mozgalom elindítója, első elszánt és felkészült szervezője Farkas Károly vasmunkás volt, aki „anyjától német szót hallott, magyarul nemesi származású megyei levéltárnok apja tanította, s környezetében románul is jól megértette magát”. Szülővárosában, Resicabányán sajátította el a gépszerelés mesterségét. Felszabadulását követően tapasztalatszerzés, a szakma alaposabb elsajátítása céljából, a kor bevett szokása szerint külföldi vándorútra indult. Svájcba kerülve lépett kapcsolatba, Johann Philip Beckerrel, az I. Internacionálé német nyelvű lapjának, a Der Vorbotenek a szerkesztőjével. Genfben vált Farkas Károly szocialistává és lett az Internacionálé magyarországi összekötője. Temesvárra 1868 nyarán került. Magasabb, emberségesebb fizetéseket követelve sztrájkot szervezett a temesvári vasúti műhelyekben. A bérkövetelés sikerrel járt, de Farkas Károlyt elbocsátották a fűtőházból. Több mint 300 munkás nyilvános gyűlésen határozza el 1868. október 11-én a Temesvári Általános Munkásegylet megalakítását. A gyűlés elfogadta a kéziratban előterjesztett alapszabályokat, kimondta, hogy minden vasárnap délután összeülnek a munkásságot érdeklő kérdések megvitatására, hogy megalapítják a segély-pénztárakat és egyleti üléseket rendszeresítenek, hogy „a munkásosztályt parlamenti formákra, tapintatra és gondolkodásra neveljék, aminek következménye az lesz, hogy a munkásosztály is magasabb képzettségre és művelődésre fog törekedni”.
A Temesvári Általános Munkásegylet kezdettől osztályalapon és a nemzetköziség alapján szerveződött. Alapszabályait négy – magyar, német, román és szerb – nyelven fogalmazták meg és nyomtatták ki 1870-ben, miután hosszú küzdelem után elérték azok törvényes elfogadását a hatóságok részéről. Négy-nyelvű fejléces (Általános Munkásegylet, Allgemeiner Arbeiter-Verein, Associaţiune Generală de Lucrători, Veszobste Radenih Durstvo) papírra írták az 1868. október 20-án Johann Philip Beckerhez, az I. Internacionálé titkárának címzett levelet is. A „szociáldemokrata üdvözlettel és kézfogással” fordulattal befejezett levélben, amelyet a Temesvári Általános Munkásegylet alapítói – Farkas Károly és Tisch Károly – írták alá, közölték, hogy megkapták az Internacionálé folyóiratát, a Der Vorbote-t, s katalógust kértek a Genfben fellelhető szocialista könyvekről.
A nemzetköziség elveinek és eszményeinek elkötelezett szervezetként a Temesvári Általános Munkásegylet, amely az Általános Munkásegylet fiókszervezeteként működött, népgyűléseire, összejöveteleikre, amelyeket gyakorta a Gyárudvarban tartottak, ugyancsak négy nyelven – magyarul, németül, románul és szerbül – hívták a „munkálkodó népet”. A felszólalók is saját nyelvükön intéztek szavaikat, felhívásaikat az egybegyűltekhez. Oravicabánya, Anina, Steierdorf, Resicabánya soknemzetiségű munkásságát is Farkas Károly ismertette meg a szervezkedéssel, a bérharccal, a szocialista eszmékkel. Munkásegyleteket szervezett a bánsági iparvárosokban, miként belügyminiszteri jelentések egyikéből kiderült, „mindenütt tagokat szerzett az Internacionálé részére, akiket tagsági igazolvánnyal látott el…”. Temesvárról egyébként Farkas Károly volt 1869. január 1-jétől kezdve első egyéni tagja az I. Internacionálénak, amelynek 1871-ben Hágában magtartott kongresszusán személyesen is részt vett. Levelezésben állt Karl Marxszal is. Farkas Károly kezdeményezésére alakultak az 1870-es években a bánsági iparközpontokban az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkant Pénztár helyi fiókszervezetei (előhelyei), amelyek egyben a szocialista szervezkedés helyi bázisaivá is váltak. Temesvárott 1870-ban alakult meg és kezdte meg működését az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkant Pénztár „előhelye”, amely mellett és égisze alatt munkásképző egylet is létesült. „Hűtlenség” vádjával a magyar kormány 1871-ben a munkásszervezeteket rendeletileg feloszlatta, vezetőiket bíróság elé állíttatta. Fakas Károly 11 hónapot töltött a hírhedt váci fegyházban.
A temesvári munkásság képviselői is részt vettek 1880-ban Budapesten a Magyarországi Általános Munkáspárt alakuló gyűlésén. A Béga-parti városban is létrejött az „előhely”, a fiókszervezet, amelyik legális és illegális rendezvényeket, találkozókat hívott össze. 1890. május 1-jén mintegy 5.000 munkás felvonulással és majálissal ünnepelte meg Temesvárott a munka nemzetközi napját. Országszerte fellendült a munkásmozgalom a II. Internacionálé megalakulását valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890. december 7-8-án megtartott első kongresszusát követően. A Bánság központjában is szociáldemokrata szervezetek, szakegyletek, munkásképző tanfolyamok, „szabad líceumok” alakultak. 1893. május 1-jén hagyta el a nyomát a német nyelvű munkásújság, a Volksville első száma. Temesváron 2032 tagsági díjat fizető tagja volt a MSZDP-nak. Helyi szervezetei voltak 1904-ben Temesváron a MÉMOSZ-nak is. Az 1900-ban felavatott és üzembe állított Turul Cipőgyár 700 munkása lépett sztrájkba 1904. március 16-án magasabb béreket kérve. Magyarország vasúti dolgozói hirdettek általános sztrájkot 1904. április 19-én, amelyben a temesvári szaktársak is részt vettek, s amelyet csak a katonaság bevetésével és a szükségállapot kihirdetésével sikerült öt nap után letörni. A vezetők közül 13-at bíróság elé idéztek. Védelmüket az íróként és ügyvédként egyaránt nevet szerzett Eötvös Károly (1842-1916) vállalta. Temesvárott 4000 építőmunkás sztrájkolt béremelést követelve 1904. május 21-24. között. 568 építő- és faipari munkás vett részt az 1905-ban kirobbantott sztrájkban, amely egy hónapon át tartott. A Béga-parti városban 1905-ben 21 munkássztrájkra került sor, amelyeken 1702 dolgozó vett részt, 1906-ban pedig 30 sztrájkban 27.227 munkás szüntette be 113.037 órára a munkát.
Tevékeny szerepet vállalt a bérmozgalmak szellemi előkészítésében, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt temesvári szervezete tevékenységének felélénkítésében, megerősítésében az 1903-ban a Béga-parti városba került Kunfi Zsigmond (1879-1929) tanár és Róth Ottó (1884-1956) ügyvéd.
A kolozsvári egyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett Kunfi Zsigmondot 1903 őszén nevezték ki Temesvárra az Állami Főreáliskola helyettes tanárává. Nagy ambícióval végzett tanári munkája mellett gyakran szerepelt előadóként a Társadalomtudományi Társaság, a Temesvári Szabadgondolkodók Egyesülete és a szociáldemokrata párt tudományos rendezvényein, illetve oktatási fórumain. „Fogékony intellektusát mind inkább magához ragadta a szocializmus eszmevilága: a cselekvő, az alkotó, a dolgozó ember felszabadításának programja”. Iskolán kívüli tevékenységét egyre hevesebb jobboldali támadások érték. A Neue Zeit hasábjain közölt cikke valamint a Gyárudvarban népes hallgatóség előtt elmondott beszéde miatt a konzervatív értelmiségiek vehemes hírlapi és politikai kampányt indítottak ellene, amely országos üggyé dagadt. Ady Endre is szót emelt Kunfi Zsigmond védelmében a Budapesti Napló 1906. május 20-i számában.
A jogász Róth Ottót is fiatalkorától behatóan foglalkoztatták a munkásság, a kétkezi dolgozók problémái. 1905-1912 között a Temesváron kiadott Volksville állandó munkatársa volt meghatározva a lap alaphangját, politikai irányvételét. Tagja volt a Dél Irodalmi Társaságnak. 1912-től ügyvédi irodát nyitott és tartott fenn Temesváron. 1913-tól szellemi vezetője lett a szociáldemokraták bánsági szervezetének, amely minőségében nagyon élénk tevékenységet bontakoztatott ki. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt programjával 1913-ban városi képviselővé választották. Nagyon sokszor ült a vádlottak padján, különösen az I. világháború éveiben pacifista propagandája miatt. A I. világháború végén, a forradalmak idején Bartha Albert, a 7. hadtest vezérkari főnökével megalakította a Bánsági Köztársaságot, amelyet 1918. október 31-én proklamált.
