A magyarság legfontosabb intézménye
A Pogány Mihály szerkesztette Temesvári Hírlap 1922. november 30-i számában közölte a Megalakult a romániai Magyar Párt. A Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt fúziós nagygyűlése Kolozsvárott című cikket, amelyben beszámolt az Országos Magyar Párt életrehívásáról. Tíz nappal később a temesvári újság immár arról tudosított, hogy a pártalakulat temesvári és Temes-Torontál megyei tagozatai is alakuló összejövetelt tartanak 1922. december 10-én, vasárnap, a Sörgyár-telepen, a Gyárvárosi Vígadó nagytermében. A nagygyűlés, amelynek összehívását Szabolcska Mihály, Veterány Viktor valamint Osztie Andor nyugalmazott vármegyei főlevéltáros kezdeményezte, élénk és erőteljes érdeklődést keltett. A társadalom szinte valamennyi rétege megmozdult – társadalmi és felekezeti különbség nélkül. „A kisebbségi jogok védelme alatt megalakuló egységes párt meg is érdemli a nagy érdeklődést és legszélesebb körben való támogatást, mert együttes munkáról van szó; az új hazában való zajtalan és békés boldogulásról”. A román rendőrség engedélyezte a gyűlés összehívását és megtartását. Impozáns tömeg zsúfolódott be a Gyárudvar nagytermébe. A jelenlevők egyhangú közfelkiáltással Szabolcska Mihály pap-költőt, Temesvár református lelkészét választották a közgyűlés korelnökéül, aki az összejövetel munkálatait levezette. „Háborús összeomlásunk óta a magyarságnak ez az ötödik vagy hatodik próbálkozása, hogy legelemibb jogainkkal élve, és legelemibb kötelességünket teljesítve, valamilyen formában egy táborba próbáljuk összegyűjteni a Romániához csatolt bánáti árva magyarságot. Felesleges itt bővebben magyaráznom, hiszen tudjuk mindnyájan, hogy ezek a mi próbálkozásaink eddig azért nem sikerülhettek, mert a hatóságok bizalmatlansággal viseltettek irántunk, sőt, eleinte be is tiltották még legkisebb és legtörvényesebb megmozdulásunkat is. Gyanúval és az irredentizmus vádjával illettek bennünket. Hasztalan volt minden férfias, nyílt kijelentésünk és vallástételünk, hogy fáj ugyan nekünk szomorú helyzetünk – hazudnánk, ha mást mondanánk –, de megnyugszunk Isten akaratában, illetve a legfölsőbb tanács végzésében és az új alakulat keretein belül. Híven, becsülettel és hátsó gondolat nélkül szolgálni akarjuk az új hazát” – mondta, többek között, megnyitó beszédében Szabolcska Mihály, aki arra is rávilágított, hogy a magyar ember habitusától, lelkivilágától, erkölcsétől és magatartásától idegen az alattomosság, a képmutatás, a megalkuvás, az aljas álnokság. A szókimondó őszinteség, a szavahihetőség, a nyíltság és az egyenes jellem ad tartást és hitelességet a magyarnak. A Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei szervezetei megalakításának is határozott és világos célja volt. „Nem akarunk mi semmi egyebet, mint azt, amit úgy az ország alaptörvényei, mint a békeszerződések reánk vonatkozó pontjai többszörösen biztosítanak számunkra, de amit a valóságban eddig nemigen láttunk: emberi és népkisebbségi jogaink érvényesítését. Azt akarjuk, amit úgy a gyulafehérvári határozatok, mint a kormány-nyilatkozatok többszörösen biztosítanak a számunkra, hogy nyelvünkkel, iskoláinkkal, kultúránkkal szabadon élhessünk, és mint Románia bekebelezett polgárai is, mindig szabadon és önérzettel vallhassunk magunkat magyaroknak. Mint ahogy isteni és emberi törvények és jogok szerint nem is akarhatunk soha mások lenni sem mi, sem gyermekeink. Hogyan is lehetne az bűn, ha három milliónyi idecsatolt magyar ember az ország hű és becsületes állampolgáraképpen bár, de halálos elszántsággal és haláláig csügg apái nyelvén, kultúráján és történelme szent emlékein” – hangsúlyozta beszédében Szabolcska Mihály arra buzdítva a tájegység minden magyar nemzetiségű polgárát, hogy iratkozzon be a Magyar Pártba. Miután a Gyárudvar nagytermében összegyűltek, kifejezték egyhangú akaratukat, Szabolcska Mihály a Országos Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei tagozatai megalakulását határozatilag kimondta.
Osztie Andor olvasta fel a tagozatok működésére vonatkozó szervezeti szabályzatot, amelyet a közgyűlés elfogadott. Egyhangúlag fogadta el a közgyűlés a 9 tagú jelölő bizottság által összeállított névsort is, amelyet Kun Richárd olvasott fel. Az Országos Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei tagozatai élére a következő vezetőség került: elnök: Fülöpp Béla dr., társelnökök: báró Ambrózy Andor, Gyertyánffy László dr., (Gyér), Kabos Ármin, Mágori Lajos (Újszentes), Nemes József, Szabolcska Mihály, Székely László, Tornya Gyula dr., (Csák), ügyvezető elnök: Veterány Viktor dr., főtitkár: Osztie Andor, titkárok: Kovács Béla dr. és Uhlyárik Béla dr., pénztáros: Csongor Árpád, ügyészek: Aczél Oszkár dr. és Feld Kálmán dr. Ellenőrök: Horváth Antal, Ivánovits Lajos és Tedeschi Jenő dr. Intézőbizottsági tagok: Bittó Ferenc, Hajdu Frigyes dr., Janovich Gyula, Kovács Ödön dr., Kayser Lajos, Kun Richárd, Klein Jenő, Králik László, Lengyel István (Csák), Légrádi István, Mattanovich Tamás, Pogány Mihály, Rosenthal Marcell dr., Sztura Szilárd dr., Rech K. Géza, Ungár Adolf dr., Várnay Elemér dr., Vuchetich Endre dr. és Zágoni Dezső. A vidéki szervezkedés körül Domján Lajos (Szigetfalu), Schreyer Viktor (Nagyszentmiklós), Tornya Gyula dr. (Csák), Rigó Sándor (Gátalja) és Tornyai József (Gizellafalva) buzgólkodtak. A közgyűlés egy 50 tagú választmányt is választott, kimondva, hogy annak tagsága 500 fősre is növelhető.
A Kolozsvárra összehívott országos nagygyűlésre dr. Fülöpp Béla elnök vezetésével a Bánság magyarságát a következő küldöttség képviselte: Ambrózy Andor báró, Gyertyánffy László dr., Veterányi Viktor dr., Mágori Lajos, Osztie Andor, Zágoni István, Várnay Elemér dr. és Kabos Ármin. Az Erdély szívében lezajlott országos nagygyűlés a Bánságból országos alelnökökké választotta: Jakabffy Elemér dr.-t (Lugos), Szabolcska Mihályt és báró Ambrózy Andort. Veterány Viktor dr. és Székely László az országos központi intézőbizottság tagjai lettek.
Temesvár városában Osztie Andor vezette a tagtoborzást, a külvárosi szervezetek megalakítását, kiépítését. Több mint száz olyan párttagot is sikerült fölhajtania és beszerveznie, akik állandó jelleggel jelentékenyebb összeg fizetésére kötelezték magukat tagdíj címén. Osztie Andor részére a pártvezetőség rendes havi fizetést állapított meg.
„A Magyar Párt esztendőkig tartó fejlődése során a bánsági magyarság legfontosabb intézménye lett, a bánsági magyar nemzettest egyetemes képviselete, amely mint minden más magyar jellegű intézmény és szervezet csúcsszerve, nagy befolyást gyakorolt a többi magyar szervezet munkájára is” – összegezte véleményét Jakabffy Elemér s Páll György A bánsági magyarság hűsz éve Romániában címen 1939-ben Budapesten kiadott könyvében. A tagozati elnök, dr. Fülöpp Béla 1922-ben sikerült választási egyezmény révén szenátori mandátumhoz jutott, de sem parlamenti, sem belső szervezeti tevékenysége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Magyar Párt 1923 februárjában nyomtatott köriratot jelentetett meg, amellyel a szervezetbe való belépésre szólították fel a honpolgárokat, akiket külön felhívtak arra, hogy a tagdíjakon kívül, önkéntes adományokat is elfogadnak a Magyar Pártba beiratkozottaktól a Magyar Ház-alap valamint a népiroda fenntartása céljára. A céltudatos és hatékony szervező munka eredményeként 1924 elején Gizellafalván, Gátalján, Vingán, Temeskeresztesen, Csávoson, Nagysemlakon, Szigetfalun és Végváron alakultak meg a Magyar Párt vidéki tagozatai.
A pártvezetőség és a választmány kezdettől fogva Temesvár és Temes-Torontál vármegye úgyszólván minden jelentékeny magyar személyiségét soraiba tömörítette, egyesítette.
A Magyar Párt interveniált, memorandumokat adott be az illetékes minisztériumokba, a prefektúrára a elbocsátott magyar nemzetiségű tisztviselők, a temesvári magyar színház, a piarista és Notre Dame iskolák, a Felső Kereskedelmi Iskola magyar tagozata, a Regátba helyezett 11 magyar óvónő stb. ügyében. A magyarság érdekében tett erőfeszítései, lépései túlnyomó többsége – sajnos – eredménytelen maradt a hatóságok rosszindulatú, elutasító és ellenséges magatartása miatt. Az Országos Magyar Párt 1924. december 14-én Brassóban kezdődött nagygyűlésén elhatározta, hogy az erdélyi és bánsági telepesek a romániai agrárreform intézkedései által ért súlyos sérelmeit a Népszövetség elé terjeszti. A szükséges adatokat dr. Jakabffy Elemér, országos alelnök, Sulyok István és dr. Tornya Gyula, csákovai ügyvéd gyűjtötte össze. A telepesek megbízott ügyvédjeként a petíciót dr. Tornya Gyula nyújtotta be Genfben. Románia kormányának ajánlata alapján a Népszövetség 700.000 arany frank kárterítési összeget állapított meg a földjeiktől megfosztott magyar telepesek számára.
A Magyar Párt a közadakozásból épített Magyar Ház 1930-as felavatásáig még több sikeres rendezvényt, összejövetelt, műsoros estet és táncvigalmat rendezett a Gyárudvarban, a Gyárvárosi Vigadó nagytermében. Így a Magyar Párt gyárvárosi altagozata 1927. január 6-án délután 17 órakor a Gyárudvar nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek „célja a magyar testvéri érzés elmélyítése és a Magyar Ház érdekében kifejtendő propaganda” volt. A közgyűlésen részt vettek a Temes-Torontál megyei tagozat valamint mindegyik temesvári altagozat képviselői. A közgyűlés után műsoros teadélután következett, amelyen a Temesvári Magyar Dalárda, Kassay Károly színművész és több műkedvelő is fellépett. A művészi műsort cigányzenés tánc követte.


17 Nov 2016
Írta admin
0 Hozzászólás