01 Dec 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás A Gyárudvar utcája
A hatalmas területen elterülő Gyárudvart két oldalról utcák határolták a 19. század végén és a 20. század elején: a Gyárváros Fő utcáját a Buziási úttal összekötő Gyárudvar utca valamint a rá már eleve merőlegesen kijelölt, a Malom-árokkal párhuzamosan kiépített Sörgyárfasor, amely az 1718-ban létesített iparvállalat által átengedett telkeken fölépített tanintézetek – a tanítóképző és a Gizella-árvaház – épületeit tette megközelíthetővé, elérhetővé. A Gyárudvaron sorakozó csarnokokban, létesítményekben és házakban nemcsak jó minőségő seritalt főztek és szűrtek, nem csupán étel- és italféleségekkel kedveskedtek az ebédelni vagy vacsorázni betért vendégeknek, nem csak hangversenyeket, műsoros esteket, színielőadásokat, társas öszszejöveteleket, bálokat, táncmulatságokat, politikai és szakszervezeti a gyűléseket, tanácskozásokat és eszmecseréket tartottak, rendeztek, hanem hajlékot is nyújtottak az üzem, a részvénytársaság vezetőinek, szakmunkásainak, alkalmazottainak valamint bérlőinek is. Viszonylag sokan laktak magában a Gyárudvarban.
A Gyárudvar utca 1. szám alatt lakott a 20. század elején Grossmann Miksa, gyárigazgató, Kotska Frigyes, a Gyárvárosi Vigadó bérlője és vendéglőse, Goldsmann Mátyás vendéglős, Reicher Márk sörfőzdei igazgató, Fuchs Jenő könyvelő, Birnatek Ede pénzügyőri biztos, Landvenszky József pénzügyi szemlész, Seltman Károly számtanácsos, Acht Salamon, ifj. Baschant György, Molnár Henrik gyárudvari hivatalnokok, Schiffkorn Győző biztosítási hivatalnok, Richter Oszvald gyártelepi pincemester, Schmidt Alajos, Stanga József gyártelepi sörfőzők, Niegmann Lipót és Heberzettel József sörfőzősegédek, Richil Ferenc gyártelepi kádár, Schlosser Henrik terménykereskedő, Laufer Ignác pincér. A portási feladatokat Potyé Mátyás látta el. A sörgyári épületekben bérelt lakást és alkalmas termet Niedermeyer József tánctanító. Az utcára nyíló műhelyeket, üzlethelyiségeket Klein Róza szatócs, Wannek Gábor kalapos, Bittó Ferenc épület- és díszműbádogos,vízvezeték és csatornázás berendezési vállalkozó bérelte. A háztulajdonosként az Építőudvar utca 17. szám alatt lakó Bittó Ferenc bádogos egyébként a Gyárudvar utca 2. szám alól költözködött át a szemközti helyiségbe. A Gyárudvar utca 2. szám alatti ingatlanban Fekete Lajos fürdőbérlő üzemeltette a Fekete Laura alapította Ilona-fürdőt. A házban lakott Fekete Mihály esztergályos, Kaufmann Tivadar írnok valamint Pinkusz Dávid foglalkozásnélküli is. Két kocsmáros – id. Baschant György és Denk Péter – várta és szolgálta ki az épület földszintjén a városfertály bor- és sörisszáit. A ház legtekintélyesebb lakójának Josefy György orgonakészítő számított. Kivételes, alapos szakértelmet és nagy művészi érzékenységet követelő mesterséget űzött, amelyet Csehországból a Bánságba szakadt felmenőitől örökölt, vett át. Működésével, kitartó és áldásos munkásságával szak- és versenytársai – Hromadka József, Miszlivecsek János, Ridwal Antal és Wegenstein Lipót – oldalán elősegítette, hogy Temesvár az orgonagyártás egyik legtekintélyesebb magyarországi központjává váljon. Ősei – Lepold, Johann és Georg Josefy – Bohémiából kerekedtek fel és érkeztek a 19. század elején a Temesközbe, ahol a kezdeti időszakban Lugoson működtek. A minoriták temploma számára építettek Krassó vármegye székvárosában orgonát, s Csanád egyházmegye püspökségének megrendelésére hangszert terveztek a szegedi Szent Dömötör-templom részére is. Javították, felújították a zsombolyai Szent Flórián-plébániatemplom orgonáját is. Műhelyükből került ki a nagyjécsai valamint még néhány bánsági telepes sváb falu templomi orgonája is. A nagyobb lehetőségeket biztosító Temesvárra beköltözve Josefyék a Gyárvárosban vertek gyökeret: előbb az Arany Sas Fogadó szomszédságában, majd a Fő utca 2. szám alatt rendezték be és tartották fenn műhelyüket. Josefy György több évtizeden át a Gyárudvar utca 2. szám alatt lakott és dolgozott. Megrendeléseket főként orgonák javítására, felújítására és korszerűsítésére kapott, mivel az új orgonák építésének és beszerelésének piacát – nem csupán bánsági, hanem bizonyos fokig országos viszonylatban is – a Wegenstein Lipót és Fiai cég uralta.
Recsky Katalin szülésznő és napszámos férje, Recsky József valamint Feiber János munkás élt a Gyárudvar utca 3. szám alatt, ahol az 1888-ban alapított Löwinger Testvérek Cég, amelynek az I. világháború kitörése előtt Löwinger Albert volt a tulajdonosa, ecetgyárat és nagybani sóáru-raktárat üzemeltetett. Özv. Schlichting Zsófia tulajdonát képezte a Gyárudvar utca 4. számú háza, amely Drobnyák Izidor nyugalmazott cs. és kir. őrnagynak, majd özvegyének, továbbá Radocsay István takarékpénztári hivatalnoknak, Karakas Illés városi irodatisztnek, Czucz Endre, megyei hivatalnoknak, Weber János postahivatalnoknak, Dragomir József városi díjnoknak, Mekler Károly magánhivatalnoknak, Winkler Adolf sörfőzőmesternek, Pöck Amália hivatalnoki özvegynek is hajlékául szolgált. Három borbély – Renich György, Weber János és Lutye József – lakott és működtette műhelyét az épületben, amelynek földszintjén Radocsay István és Helmer János fűszerárukereskedéseket tartott fenn. Hentesként és pálinkamérőként próbált boldogulni, megélhetését biztosítani Cziepielevits Albert a Gyárudvar utca 5. szám alatt, ahol Weber Jánosnak sütődéje, Gerstenmayer Pálnak meg asztalosműhelye volt. A házban bérelt lakást Gerdai Katalin napszámos is. A nevek azonosságáből, ismétlődéséből arra következtethetünk, hogy egy-egy család két-három nemzedéke élt együtt közös háztartásban a 20. század elejének Gyárvárosában.
A Gyárudvar utca 6. szám alatt rendezte be Zimmerer Miklós, majd Herzl József az Első Magyar Kőbányai Részvény-sörfőzde főraktárát, amelyben a pesti sörfőzőmester, Schmidt Péter által 1854-ben alapított tekintélyes gyár, amelyet 1862-ben Dreher Antal (1810-1863) vásárolt meg, kiváló minőségű termékét forgalmazták, “terítették szét”. Magyarország legnagyobb sörüzeme, amely 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi italt termelt, Kőbányán üzemelt. Dreher Jenő (1873-1949) vezetésével alakult át 1905-ben a vállalat először részvénytársasággá, amely aztán sorra részesedést vásárolt a versenytársak, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt., a Barber és Klusemann Serfőzőházból, illetve az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. tulajdonából. Dreher Jenő egyébként Haggenmacher Lillyvel kötött házasságot. A temesvári főraktárat közelről sem véletlenül telepítették épp a Gyárudvar utcába, a Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. üzemének közvetlen szomszédságába, komoly konkurrenciát jelentett ugyanis a Bánság szívében gyártott Corvin- és Casino-söröknek a „kőbányai világos”. A vendéglősök és a fogyasztók közül sokan a fővárosban szűrt árpalevet preferálták, részesítették előnyben. Az épületben élt és szolgálta ki a törzs- és az alkalmilag betérő vendégeket Schrauder Antal vendéglős és kávés, Watz Nándor kávés, Kotlinszky József számoló-kocsmáros és Messer Pál üzletvezető. A házban volt szállása Messer Malvin írnoknőnek és Beranek Albertoine foglalkozásnélkülinek is. A 7-es házszámot viselő épület földszintjét, üzlet- és műhelyhelyiségeit Grünzangl János szíjgyártó, Zimmer József borbély, Rusz Mártonné Hermina mészáros és az üzletet vezető férje, Rusz Márton foglalta el. Velük egy fedél alatt lakott Horváth Adolf munkás és Kornhäussel Alojza napszámos is.
Beck Ferenc városi állatorvos, Lechner Gábor nyugdíjas erdőfelügyelő, Wagner Katalin asztalos, Palek Lajos könyvelő, Schlesinger Hermina fodrásznő, Fischer Dávid szobafestő, Maitinszky Pál kereskedő, Kolanda Vencel napszámos vallotta otthonának a Gyárudvar utca 8. szám alatti épületet, amely Hauk Vilmos borbély tulajdonát képezte. Korábban a háznak az időközben elhunyt Tauber Manó volt a tulajdonosa. Az épületben Grell M. férje, Gáspár férfiszabóüzletet bérelt és vezetett.
A háztulajdonos Haas György, épület- és díszműbádogos társaságában, Bieber András órás és Steiner Kálmán szatócs nyitott és tartott fenn műhelyt, illetve üzletet a Gyárudvar utca 9. szám alatti épületben, amely Pinkusz József pincérnek, Nikulics Mihály városi dezinfektornak és Weinhardt Ádám napszámosnak is otthont adott. A hentes Orsós István – Spindl családi nevét magyarosította – volt a tulajdonosa a Gyárudvar utca 10. alatti háznak. A kiváló minőségű kolbászt és szalámit töltő és forgalmazó húsfeldolgozó-mesternek a Fő utca 25. valamint a józsefvárosi Kossuth utca 21. alatt is volt egy-egy ingatlana. Sörraktárosként és üzletvezetőként kereste a kenyerét Steinwasser Ferenc, a Gyárudvar utca 11. szám alatti épület tulajdonosa. Sörraktáros volt a ingatlanban élő Zimmerer Miklós is. A lakók közül Reiter Katalin és özv. Recski Józsefné a kocsmárosság mesterségét űzte, míg Dulácska János és Zierbel Ferenc csizmadiáskodott.
Az árnyékvilágból eltávozott Chriszt Anna vallhatta magáénak – amíg élt – a Gyárudvar 12. szám alatti házat, amely aztán a sütőmesterséget gyakorló Thüringer Benő birtokába került, s amelyben Bersen Mihály éjjeliőr valamint Szervácz György és Wolf János napszámosok laktak. A családjával a Baross utca 1. szám alatt lakó Schwarcz Lajos bor- és nagykereskedő cégének lerakatát a Gyárudvar utca 14. szám alatt alakította ki. A telepen lakott Röhrich Mihály kádár, Lehmann Mihály kocsis és Wagner Mihály munkás. Üzlete volt az utcafronton Bukovecz Lajos fűszeráru-kereskedőnek, aki különben háztulajdonosként az Alsó Árok utca 2. szám alatt lakott. Schächter Lipót ispánnak a Gyárudvar utca 19. szám alatt volt a bejegyzett lakása, hivatalos lakcíme.
