16 Dec 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás Kórbonctan és festészet
Orsós Ferenc hadifogolyként több mint 300 képet festett. „Szibériában úgyszólván minden súlyos, az ott szokásos fertőző betegségen keresztülment. Nagy lázai voltak és a nagy lázak csodálatos víziókat hoztak magukkal, melyek képzeletének hatalmas új lendületet adtak. Minden betegsége után új, azelőtt teljesen ismeretlen témák foglalkoztatták. Minden betegsége után változott művészi felfogása és változott technikája is. Szinte ugrásszerűen ment keresztül naturalizmuson, impresszionizmuson, a postimpresszionizmuson és jutott el az expresszionista kifejezésmódhoz” – írta dr. Orsós Ferencnek a budapesti Nemzeti Szalonban megrendezett retrospektív kiállításának előszavában Tasnádi Nagy András.
A bolsevik forradalom kitörésekor, 1917 őszén 13.000 fogoly élt Krasznojarszkban, akiknek helyzete válságossá vált. A katonai és a polgári hatóságok magukra hagyták őket, igazából már nem törődtek velük. Orsós Ferenc számos társához hasonlóan gyalog indult el Magyarország felé. Kalandokban, veszélyekben és viszontagságokban bővelkedő hoszszú út után érkezett haza 1918 májusában Magyarországra.
A Temesvárott született orvostudor, Orsós Ferenc szerencsés hazatértéről a szibériai hadifogságból a szakmai körök is értesültek. Tudomást szerzett megérkeztéről, többek között, Kenézy Gyula (1860-1931), szülész-nőgyógyász orvos, egyetemi tanár, aki épp azon fáradozott, hogy az 1912-ben létesült debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem keretében megteremtse, felállítsa és megnyissa az orvostudományi kart. Szenvedélyes felszólalásaival az egyetemközi bizottság, amelynek egyedüli debreceni tagja volt, ülésein sikerült elérnie, hogy a testület jóváhagyja az elkezdett építkezések folytatását, valamint három egyetemi tanár kinevezését. A határozat értelmében IV. Károly (1877-1922) király 1918 szeptemberében Reichenauban írta alá Orsós Ferenc, Verzár Frigyes (1886-1979) és Vészi Gyula (1888–1918) egyetemi tanári kinevezését. Az orvoskart 1918. október 19-én alakították meg a „civis városban”. Az orvostanárok ülése egyhangúlag mondta ki, – a korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint – hogy „a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Karát ezennel megalakítja”. Dékánnak a megjelentek ugyancsak egyhangúlag Kenézy Gyulát, prodékánul Orsós Ferencet, kari jegyzővé Vészi Gyulát választották meg. A kórbonctan tanszék megszervezése, vezetése mellett Orsós Ferencet megbízták Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatásával is. Gyakorlatilag Orsós Ferenc szervezte meg és irányította az intézetet. Ellátta 1919. február 1-jétől 1935-ig a debreceni egyetem Jog- és Államtudományi Karán a törvényszéki orvostani szakelőadói tisztet is. Tizenhét éven át oktatta a joghallgatókat az igazságügyi orvostan alapjaira, 1919-1921 között Orsós Ferenc professzor az orvosi fakultás dékánja volt. Tanárelnöke, „magisztere” lett az 1921-ben pesti mintára Debrecenben is megalakult Csaba Bajtársi Egyesület: a Törvényszéki Orvostani Intézetben egy 3×5 méteres kis szobát adott a jobboldali ifjúsági szervezetnek, amely azt 1936-ig használta. Az 1923/24-es tanévben pedig rektorként állt a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem élén. Tevékeny szerepet vállalt több egyetemi bizottságban is (pl. könyvtári bizottság, diákjóléti bizottság, építő bizottság, a tanári lakásokat elosztó karközi bizottság, stb.). „Elnöke volt a klinikai telepet felügyelő bizottságnak, e minőségében rengeteget harcolt a telep fáinak, illetve a készülő központi épületet övező erdő fáinak megmentéséért” – írta Mudrák József Orsós Ferenc orvosprofeszszor, A Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem 1923/1924 tanévi rector magnificusa című tanulmányában. Oktatóként, dékánként és intézményvezetőként cselekvően részt vett a dekreceni egyetem épületei fölhúzásának, további bővítésének és gyarapításának sokrétű, időigényes munkájában. Rektorsága idején 1923. szeptember 23-án „kultúrünnep” keretében Klebelsberg Kuno (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében nyitották meg a Belklinikát, a Sebészeti Klinikát és a Röntgen-intézetet. Kezdeményezésére és erőfeszítései eredményeként indult be Debrecenben a fogorvos-képzés. Indítványozta, hogy orvosi kar keretében létesüljön „Stomatológiai Klinika, és annak vezetésére Csilléry András (1883-1964) volt minisztert, fogászati szakembert hívják meg”. Megkülönböztetett hangsúlyt fektetett Orsós Ferenc a növendékek szakmai felkészítésére, az oktatás, a kísérletezés és kutatás optimális feltételeinek megteremtésére, folyamatos biztosítására. Diákjaitól megkövetelte a rendszeres óralátogatást valamint a példás szorgalmat. „Megtanította az ifjabb nemzedéket arra, hogy áldozatkészséggel és önzetlenséggel kell élnünk életünket, hogy minden erőnknek a haza újjáépítését kell szolgálnia, mert különben megtagadjuk azokat, akik életükkel áldoztak ezért a földért, hogy egymást mindennél többre kell becsülnünk és egymásért mindhalálig helyt kell állnunk. A magyar ifjúságon múlik, hogy saját hazájában elsőrendű vagy másodrendű emberként élje le életét. Hirdette, hogy a csodavárás, a felületes, hanyag munka hazaárulás és hogy érdemleges eredményt a tudományos munka területén csak nagy akaraterővel, szorgalommal és exact dolgozási methodusokkal lehet elérni.” – méltatta érdemeit vitéz Ambrus József dr., gyermekklinikai tanársegéd Orsós Ferenc 10 éves egyetemi nyilvános rendes tanárságának emlékére tanítványai által 1930-ban kiadott emlékkönyv I. kötetének előszavában. A kórbonctani intézet laboratóriuma és Orsós Ferenc professzor szobája a kezdeti időszakban a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület (DMKE) Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján Debrecenben 1913-ban emelt nevelőintézetének épületében volt, amelyben 1921 őszétől az elméleti tárgyak többségét oktatták az orvostudományi kar tanárai.
Kórbonctant, patológiát, kórszövettant, törvényszéki orvostant tanított. Előadásokat tartott, szemináriumokat és laboratóriumi gyakorlatokat vezetett. Oktatói, intézményvezetői feladatai igényes, felelősségteljes abszolválása mellett elmélyült és rendkívül eredményes kutatómunkát fejtett ki. Debrecenben jelentek meg 1925-ben Orsós Ferenc A chorionhám secretios jelensége meg a Das Bindegewebsgerüst der Lymphknoten im normalen und pathologischen Zustand, 1926-ban pedig Charakteristische Hautverletzung Verursacht von einer Dampfkesselexplosion és Erkennung Feinster Knochensprünge valamint Az egér szemlencse zavarodása mint haláljelenség című tanulmányai. Jénában az 1920-as évek derekán további négy német nyelven írt közleménye látott nyomdafestéket. A Tisza István Tudományos Társaság II. osztályának ülésein bemutatott előadásai közül többnek is a szövege megjelent nyomtatásban. Debreceni működése több mint másfél évtizede alatt 250 publikációban tette közzé megfigyelése, kutatásai, felfedezései szakmai megállapításai és következtetései eredményeit. Öt kötetet jelentetett meg, írásokkal szerepelt több emlékkönyvben, tanulmánygyűjteményben is. Számos magyarországi és külföldi szakmai egyesület választotta tagjai sorába a tudós orvosprofesszort. Tagja volt, többek között, a finn Duodecim orvosegyletnek, a Német Patológiai Társaságnak valamint a párizsi Anatómiai Társaságnak is. Kivételes szakmai elismerésnek számított, hogy 1928-ban levelező tagjául fogadta a Magyar Tudományos Akadémia. Ugyanebben az esztendőben a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete (MONE) is elnökéül választotta. Köszöntötték debreceni profeszszori szolgálata 10. évfordulója alkalmából, amikor tanítványai az Orsós Emlékkönyv I. (1930) és II. (1931) kötetének összeállításával és megjelentetésével fejezték ki mélységes tiszteletüket. Munkásságáért 1930-ban megkapta a Horthy Miklós (1868-1957) által alapított Corvin-koszorút, amelyet „csak hatvan, a tudomány, művelődés, művészet és irodalom terén kimagasló érdemet elért személy viselhetett” egyidejűleg. Festményeiből 1930-ban két tárlatot rendezett dr. Orsós Ferenc orvosprofesszor Debrecenben: egyiket 1930. május 15-én az egyetem központi épületében, a másikat, 1930. november 8-án a Déri Múzeumban nyitotta meg. Pályája során 17 egyéni tárlatan mutatta be tájképeit, csendéleteit, aktjait és kompozícióit. Vásznaiból a műgyűjtők is előszeretettel vásároltak. A műkedvelő festő – aki egyébként a Magyar Művészet című folyóiratban is közölt cikkeket –, ajándékaként került a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe Felhők című festménye.
Nyilvános rendes tanárként az 1933/1934-es tanévben Orsós Ferenc az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatói tisztét is ellátta, miközben 1933-1935 között ismét dékánként vezette a Debreceni Tudományegyetem orvostudományi karat.
„Orsós Ferenc tehát nem csupán kitűnő szakember, de a magyar orvostársadalom vezető egyénisége is volt, akinek sikerült európai szakmai körökben ismertséget és elismertséget kivívnia magának.”
