KUNCZÉK

A Buziási úton a gyár­vá­rosi temető szomszédságában, a 16-18. számú telkeken építette fel és állította üzembe agyag­kályha- és téglagyárát Kuncz József (1823-1895) és társa, Weisz Lipót. Temesvár városától vette bérbe ötven esztendőre Kuncz József vállalkozó, téglagyáros, törvényhatósági bizottsági tag a Te­- mető­rétnek a Munkástelep és a sírkert közötti részét. A cégtulajdonos Kuncz József és vál­lal­kozó társai 1887-ben a téglagyár mellett enyv- és spódiumgyárat is üzemeltettek, s ugyanakkor fa- és cserépkereskedéssel is foglalkoztak.
A Kuncz-család a 19. század derekán a Bánság erőteljes fejlődésnek lendült fővárosának tehetős és tekintélyes famíliái sorába tartozott. Több ingatlan tulajdonosának vallhatta magát. Emeletes há­zuk volt a Dóm téren is a székesegyház szomszédságában, amely­nek második, emeletén a Bécsből érkezett daguerotipia-készítő Gottfried Barth bérelt 1841-ben rövid időre 1a­­- kást. Az épületben az 1860 után Fridolin Hesse fotográfus műterme és műhelye várta a megrendelőket. A család sarja volt az 1844. szeptember 25-én Temesvárott született Kuncz Jenő (1844-1926) jogfilozófus, szociológus, közgazdász, a MTA levelező tag­- ja, akinek fő kutatási területe a jogfogalom erkölcsi alapon va­ló elméleti értelmezése volt. Nagybátyja volt a romániai magyar irodalom klasszikusának, a szépíró, lapszerkesztő Kuncz Aladárnak (1885-1931), a Fekete kolostor című nagysikerű regény szerzőjének. Az 1823-ban világra jött Kuncz József, akinek korán elhunyt édesapja ácsmesterként tevékenykedett a Béga-parti városban, miután közép­- fokú tanulmányait szülővárosában befejezte, Bécsben, majd 1846. december 9-től a müncheni képzőművészeti aka­dámia építészeti karán tanult, Georg Gottfried Kallenbach (1805-1865), Friedrich Wilhelm von Gärtner (1791-1847), Joseph Weidner (1801-1870), Ludwig Lange (1808- 1868) és más oktatók irányítása alatt. Bajorország fővárosában 1847 július 20-án kapja meg a „matrikelt bizonyítvánnyal”. Oklevele megszerzése után visszatért a Bánság fővárosába, ahol a magyar szabadságharc leverése után és főként az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően több építkezés vezeté­sé- vel bízták meg. Építészként, iparosként, vállalkozóként meg­becsült nevet és népszerűséget szerzett. A családi vagyont továbbgyarapítva, meg­- hatványozva tekintélyes gazdag­- ságra tett szert. A Béga-parti település s különösen a Gyárváros előkelő, tekintélyes polgárai sorába tartozott. Épít­- kezéseket vezetve tapasztalhatta, hogy az alföldi városban mennyire nagy a kereslet a szilárd építőanyagok iránt. A Belváros és a távol kialakult külvárosok összeépülése, egybeszervesülése nagyon sok tég­lát, fát, követ és betont igényelt. A létező négy téglagyár képtelen volt kielégíteni az elvárásokat, a növekvő igényeket. Kuncz József tégla-, enyv- és spódiumgyárat alapított a Gyárvárosban, a Buziási út végén. A Városligetet a Gyárváros piacterével, a Kossuth térrel összekötő Andrássy út (ma: Augusztus 3) felépítette az első emeletes házat, amelyet a biráló, elmarasztaló szavak, megjegyzések özönével illettek az utca és a környék lakói, akik attól féltek, hogy a magas épület be fogja „árnyékolni” – a szó tényleges és átvitt értelmében is – földszintes családi házaikat, amelyek elkerülhetetlenül sokat fognak veszteni értékükből. Kuncz József az „előparkban” emelt sarokházát 1873-ban eladta Johann Orthnak (1852-1890), a Habs­burg-Lo­tharin­- giai ház toszkánai ága sarjának, Johann Nepomuk Salvator Maria Joseph Johann Fer­- dinand Balthasar Ludwig Karl Zenobius Anton von Öster­reich-Toscana osztrák főhercegnek, aki szerelméért, Lud­- milla Stubelért, a bécsi ope­raház balett-táncosnőjéért lemondott főrangú címeiről és tisztségeiről, a főhercegi apanázsról, a trónöröklési sorban elfoglalt helyéről. Megvásárolta a hodonyi udvarházat is. Temesvárt és a Bánság területét 1890-ben hagyta el, amikor a megvásárolt Santa Margharita kereskedelmi gőzhajóval világkörüli útra indult. A hajó és legénysége a korabeli adatok, beszámolók szerint a Horn-foknál tomboló tengeri viharban tűnt el 1890. július 12-én. Nagyon sok újságcikk, elbeszélés, regény és film készült a különc Habsburg-főhercegről, aki Temesvárott, az Andrássy út 2. szám alatt a Kuncz Józseftől vásárolt emeletes házban lakott.
A többszintes épülettel szem­közt Kuncz József újabb díszes, kétemeletes bérházat emelt, amelynek ablakkereteit a I. emeleten dór, a II. emeleten meg korinthoszi stílusú dísztőelemek ékesítik. Az orom­zatot az artikusz fölötti részen dekoráló négy szobrot – sajnos – eltűntették az átépítések, a felújítások, a javítások so­rán. Az építkezési engedélyt 1892. március 5-én állította ki Temesvár szabad királyi város mérnöki hivatala, amely 1892. október 28-án a lakhatósági en­gedélyt is megadta. Mindössze nyolc hónap leforgása alatt tető alá került, teljesen felépült az impozáns, háromszintes épület, amelynek közelében húzták fel a Baumhorn Lipót tervezte gyárvárosi status quo zsinagóga tömbjét. A Béga egyik csatornájának vizében nézhette magát a 19. század végén és a 20. század elején a két impozáns épület. A mellékutca hosszú időn át a Kuncz-sor nevet viselte. A Bé­ga-parti város virilistájaként és különböző emberbaráti egye­­sületek tagjaként támogatta a rászorulókat, a szegényeket Kuncz József, aki ala­pítótagja és építkezési tanácsosa volt a temesvár-gyár­vá­rosi templomépítési egylet­- nek, amely az Ybl Lajos tervezte, s 1901-ben felszentelt Millenniumi templomot megálmodta és megteremtette.
Kuncz József és társa, Weiss Lipót évtizedeken át a Buziási úti több holdas területről termeltette ki gyártmányai nyersanyagát, az agyagos földet. A téglagyár körül kisebb lakótelep is keletkezett, ahol a téglavetők rendezték be szerény otthonaikat. A téglagyár melletti árokban 1898 nyarán a meggyilkolt Széles Francis­ka munkásnő vérrel borított holttestére találtak. Ruhái zsebei ki voltak forgatva, közeli kunyhójának ajtaját feltörték, s mintegy 200 forintra értékelt ingóságait elrabolták. A gyárban csak rövid ideje dolgozó munkásra terelődőtt a gyanú, aki el is tűnt a Béga-parti városból, Nagyváradra távozott. A temesvári rendőrség megkeresésére a nagyváradi főkapitány két tapasztalt nyomozója a személyleírás alapján azonosította és letartóztatta a Nagyszalotán született és nevel­ke- dett Sajti Nagy Jánost, aki kez­detben tagadott, majd beismerte, hogy ő oltotta ki az áldozat életét. „A gyilkosság estéjén mindketten bepálinkáztak, azután szóváltás következett köztük, miközben ő torkon ragadta, és megfojtotta az asszonyt; azonban tagadja, hogy áldozatát kirabolta vol­na. A jó fogásról a nagyváradi rendőrség sürgönyileg értesítette a temesvári főkapitányt” – számolt be az esetről 1898. szeptember 1-jei számában a Mikszáth Kálmán szerkesztet­te Országos Hírlap.
Kuncz József és Társa téglagyára 1901-ben Star nevű bemutató üzlete és képviselete a Belvárosban, a Savoyai Jenő utca 13. szám alatt várta a meg­rendelőket, az ügyfeleket. A trianoni diktátumot követően az iparvállalat tulajdonosai évente 50.000 lej bérleti díjat fizettek a városnak a Buziási úti földterületért, amelyre 1929-30-ban költöztették ki az erzsébetvárosi Epreskert nyomortanyáinak lakóit. Tulajdonképpen akkor alakult ki a gyár­városi temető mögött, az Ómosnicára vezető út mentén az a rossz hírű fertály, amely napjainkig a Kuncztelep ne­vet viseli.
A hajdani Liget (jelenleg: 1919 augusztus 3.) úton Fodor Gábor építész tervei alapján épült fel 1902-1903-ban Kuncz Károly díszes bérpalotája, amelynek homlokzatát és oromzatát domborművek és szobrok ékesítették. Az építési engedélyt 1902. szptembrt 6-án állították ki, a kivitelezési munkálatokat 1903. október 29-én fejezték be. A bejárati előcsarnok a szecessziós építészet jellegzetes jegyeit, em­lék­­maradványait viseli.