Etnikumvédelem megalkuvásokkal

Az Elisabeth Pacha – Augustin Pacha (1870-1954), temesvári megyés püspök – édes­- anyja – sírboltjába később eltemetett leszármazottak, rokonok sorából kettőnek a neve illetve személyisége emelkedik ki, érdemel megkülönböztetett figyelmet: Franz Kräuter, politi- ­kus, tanár és Constantin Lache, kézilabda-edző.
A Temesvukóváron 1885. má­jus 12-én született Franz Kräuter (1885-1969), tanár tanfelügyelőként, országgyűlési kép­viselőként, a bánsági németek egyik vezető politikusaként alapozta meg hírnevét és tekintélyét. Szülei – Johann és Franziska Kräuter – kisparasztok vol­tak, s Temesvukovárra Nicz­ky­falváról kerültek, ahol vegyeskereskedésük és fogadójuk is volt. Franz Kräuter távoli rokona volt Johann Kräuter (1884-1953) újpanádi esperes-plébánosnak. Középfokú tanulmányait a kegyesrendiek te­mes­- vári főgimnáziumában kezdte, majd Lugoson, az állami főgimnáziumban végzett és érettségizett. A budapesti egyetem böl­- ­csészkarára iratkozott be. Nyelv­tudományi tanulmányokat folytatott, s tanári oklevelet, 1907-ben meg doktori címet szer­zett. Párizsban járt tanul­mány­úton, majd 1908-tól 1914-ig az I. világháború kitöréséig különböző fővárosi középfokú tan­intézetekben oktatott. Bevonulása előtt a budapesti VIII. kerületi állami főreáliskola tanára volt. Megjárta a keleti és a déli frontok harctereit. 1918-ban kötött házasságot Maria Sattlerrel (1890-1956), Augustin Pacha, római katolikus kanonok unokahúgával.
Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követően Franz Kräuter a Deutsch–Schwabi­scher Kulturband exponenseinek egyikeként a bánsági né­metek politikai életében és iskolaügyeinek szervezésében, előmozdításában vállalt tevékeny sze­repet. Kezdetben még Magyarország kormánya, majd Csanád egyházmegye püspöke, dr. Glatt­felder Gyula (1874-1943) már 1919-ben, a Bánság szerb megszállása idején német tannyelvű római katolikus iskolák alapításával, beindításával bízta meg. Az iskolaügyek irányításának átvételét követően Franz Kräuter hírlapi cikkekben szögezte le és fejtette ki, hogy a 6. számú magyar néptörvény alapján kívánja az iskolák átvételét, átszervezését megejteni. Tanév közben, az egymást követő és váltó megszállások alatt komoly nehézségekbe ütközött a né­met és román tannyelv bevezetése. A városi és a községi is­kolaszékek legtöbbje a fokozatosság elvének betartását szor­galmazta. Franz Kräuter Temes­várott 1919 nyarán, júli­us 14. és augusztus 9. között, né­met szünidei tanfolyamot szer­vezett, amelynek résztvevői számára Glattfelder Gyula püspök a pap­nevelő-intézet épületében biztosított termeket.
„A szünidei tanfolyam előkészítésül szolgált a szeptemberben megnyitandó temesvári német középiskolák részére, de arra is, hogy az iskolaévben elmulasztottakat pótolja” – je­gyez­te meg Jakabffy Elemér és Páll György 1939-ben A bánsági magyarság húsz éve Romániában címen publikált köny­- vükben, amelyben azt is jelezték, hogy „bármennyire igyekeztek a német lapok és a gyorsan életre hívott német társadalmi szervezetek a német származású és nevű szülőket meggyőzni arról, hogy kötelességük gyermekeiket német iskolákba járatni, ezeknek igen jelentékeny része az 1919. ő­szén megnyíló tanévre is inkább a magyar tagozatokba iratta gyermekeit, sokszor a hatóságilag támogatott svábok erőszakolásai ellenére is”. A Franz Kräuter beindította és istápolta tanfolyam öt előadója között volt a Csatádon született és nevelkedett Járosy Dezső (1882-1932) is, aki tizenkét tanórán át a német népdalról tartott előadást. Glattfelder Gyula püspök a Franz Kräuterrel, Josef Gabriellel, Franz Blaskovitscsal (1864-1934) és Láng Aladár, püspöki titkárral, tanfelügyelővel folytatott tárgyalások nyomán támogatta egy német tannyelvű római katolikus tanítóképző-intézet felállítását, meg­nyitását Temesvárott.
A Sváb Néppárt reprezentánsaként Franz Kräuter fölényes győzelmet szerzett az 1920. június 3-4-én megtartott országgyűlési választásokon, amikor a billédi kerületben 4.586 szavazatot kapott. Míg ellenjelöltjére, Stefan Frecotra, csak 1.038-an szavaztak. Franz Kräuter még további nyolc alkalommal szerzett mandátumot a királyi Románia parlamentjében. Bukarestben a szászok országgyűlési képviselőjének, Hans Otto Roth (1890-1953) ügyvédnek a házában bérelt lakást. Próbálták, amennyire a román politikai élet lehetővé tette, érvényesíteni a szászok és a svábok nemzetiségi érdekeit. Némelykor éppenséggel a magyarság rovására. A szerzetesrendi iskolák románosítása ellen azonban bátran szót emeltek. Franz Kräuter Augustin Pacha temesvári római katolikus püspökkel személyesen a római pápát is felkereste, és a Vatikán és Románia között 1929-ben megkötött konkordátum aláírá­sa előtt óvott a szerzetesrendek iskoláinak feláldozásától. A ro­mán parlament nevelésügyi bizottságának tagjaként számos javaslatot dolgozott ki és terjesztett be.
A Romániából az államha­ta­lom által kiutasított Glatt­fel­der Gyula püspök utóda, Au­- gustin Pacha püspöki admi­niszt­­rátor a német-svábok kí­ván­sá­gát teljesíteni elsőrendű cél­jának tekintette és vallotta. Franz Kräuter unokahúgának, Maria Sattler a férje volt. A közeli rokonság okán is évtizedeken át szorosan együttmunkál­- kodtak a bánsági németség érdekeinek érvényesítésében és védelmében. Mindent elkövettek, hogy német nyelvű párhuzamos osztályokat indítsanak a temesvári kegyesrendi főgimnáziumban. A papnevelő-intézetben betiltották a magyar nyelv oktatását, a magyar beszédet. Országgyűlési képviselőként Franz Kräuter sokat agitált és buzgólkodott a szatmári elmagyarosodott svábok visszanémetesítése érdekében is.
Franz Kräuter múlhatatlan érdemeket szerzett a svábok nagy temesvári iskolakomp­lexuma, a Banatia, felépítésében, beindításában és eredmé­- nyes működtetésében. Hosszabb-rövidebb megszakításokkal tanárként is működött a tan­intézetben. A romániai németek vezető politikusaként Augustin Pacha püspök társaságában 1934-ben a Harmadik Birodalom frissen megválasztott kancellárjánál, Adolf Hitlernél (1889-1945) is tisztelgő látogatást tett. A Führer 1934. február 13-án, déli 12 órakor fogadta a Bánság fővárosából érkezett kül­döttséget és dr. Clemens Scherer berlini prelátust. A találkozón, a megbeszélésen jelen volt Rudolf Hess (1894-1987) is. A temesvári főpap és politikus a protokolláris jókívánságok, udvariaskodó gratulációk után a svábok életéról, társadalmi és kulturális helyzetéről, oktatásügyi nehézségeiről és sérelmeiről tájékoztatták Németország első emberét, akit többek között arra kértek, hogy intse mérsékletre a katolikus egyházat vehemensen támadó romániai nemzeti szocialista elkö­- telezettségű híveit. Adolf Hitler – állítólag – békülékeny hangon megígérte közbelépését. Gyakorlatilag ellenben semmit sem tett, a hitlerista Német Etnikai Csoport még hevesebben folytatta harcát a katolikus klérus ellen, amelytől sorra a német oktatási intézmények felügyeletét és irányítását is átvette. Augustin Pacha és Franz Kräuter berlini szereplése visszatetszést, negatív visszhangot kel­- tett a romániai sajtóban, politikai életben. A parlamentben is vitatárgyát képezte a németek delegációjának lojális, hazafiatlan gesztusa, megjelenése a nemzetiszocialista Adolf Hitler hivatalában.
Franz Kräutert 1939-ben Románia közoktatásügyi minisztere a német tanintézetek or­szágos tanfelügyelőjévé nevezte ki. Tisztségétől 1941. november 21-én megvált, mert nem akart szorosabban együttműködni a nácizmus eszméi bűvöletében tevékenykedő Német Népcsoport vezetőivel. Rokonától és bizalmasától, Augustin Pachatól bizonyos fokig eltérően Franz Kräuter hithű katolikusként, konzervatív, keresz- ­ténydemokrata beállítottságú és meggyőződésű politikusként ellenzője és bírálója maradt a nemzeti szocialista ideológiának és politikának. Hans Otto Roth képviselő-társával 1944-45-ben megkísérelt a kollektív bűnösséggel megbélyegzett, deportálásra szánt németség védelmében eljárni a román kormánynál és a szovjet hatóságoknál. 1945. január 14-én beadvánnyal fordultak a Szov­jet- unió bukaresti képviseletéhez, amelyben azt kérték a bánsági svábok és az erdélyi szászok nevében, hogy a rájuk rótt kényszermunkát legalább hazájuk, Románia területén végezhessék, teljesíthessék. Fellépésük eredménytelen maradt. A munkaképes németeket válogatás nélkül a Szovjetunióba vitték ún. „malenkij robotra” (kis munkára).