Festékek, műgyanták és kompozitok

A Mosószergyár kiköltöztetését, önálló termelőegységgé szervezését követően, az anyavállalat, az Azur Lakk- és Festékgyár további részlegei is ki­- települtek a Buziási útra, a formálódó, terebélyesedő új iparnegyedbe. Habár a temes­vár- gyárvárosi Klapka sor (most: Peneş Curcanul utca) 8. szám alatt 12.000.000 koronás alaptőkével 1920. május 27-én alapított vegyi gyárat, amelynek 1925-től Faber Jenő volt a tulajdonosa és igazgatója, 1948-as államosítását követően, 1952-ben egy nagyobb lakk- és festékgyártó részleggel meg a hoz­- zá tartozó laborokkal bővítették, egészítették ki, egyre nehezebben tudott eleget tenni az erőteljesen fejlesztett „szocialista ipar” meghatványozódott igényeinek és elvárásainak. Hatalmas mennyiségű festékre volt szükség a Románia területén gomba módra megjelent üzemekben gyártott munkagépek, használati eszközök, bútorok, gépjárművek, fegyverek stb. lefestésére, lakkozására. A havi 200 tonna festék termelésére méretezett gyárban az 1960-1970-es évek fordulóján több mint 700 tonna festéket állítottak elő havonként. A Béga-partján üzemelő gyár 1948- 1952 között Dózsa György ne­vét viselte, amelyet a RKP nacionál-kommunista irány­vételé- nek megerősödésével Azur Lakk- és Festékgyárra bérmáltak át. Főként a gép- és bútorgyártás igényeinek kielégítésére 1965-1967 között új nitro lakkrészleg épült, és kezdte meg a termelést a Buziási úton, ahol 1980-ban egy újabb, korszerű lakk- és festékrészleget adtak át, amelynek a kapacitása évi 25.000 tonna műgyanta és 36.000 tonna lakk és festék volt. A raktározási felületek is számottevően gyarapodtak, növekedtek. Az iparvállalat főmérnöke, majd kutatóintézeti igazgatója Tamás László vegyész fáradozott munkatársaival a hatékony és környe­- zet­- barát termékek kikísérletezésén, kifejlesztésén és gyártásba vételén.
Komoly változást hozott a temesvári lakk- és festékgyár életében, történetében is az 1989-es romániai rendszerváltást követő felbolydult, zavaros időszak. A vállalatot 1991-ben Azur Rt. néven bejegyezték az országos cégjegyzékbe. 1998-ig több átszervezésen, restrukturálódáson is átvergődött az egyre szorongatottabb, válságosabb helyzetbe süllyedt gyár, amely képtelen volt megfelelni a piacgazdaság, a szabadverseny szigorú követelményeinek. Drá­- gán, tetemes anyag- és munkaráfordítással termelt, produktumait meg olcsón, lenyomott áron tudta csak értékesíteni. Nem tudta előteremteni és biztosítani az anyagi forrásokat a termelés folyamatosságának fenn­- tartásához. Kiürültek a raktárok, eltűnt a felvevő piac. Há­rom éves hátralékot halmozott fel az állammal és a beszállítókkal szembeni tartozásaiból. Az alkalmazottnak több mint há­rom hónapon át nem adott fizetést stb. A csőd szélére sodró­dott céget 1998-ban privatizálták.
A teljes összomlástól az iparvállalatot a festékgyár alapítójának, Fäber Jenőnek 1925-ben Temesvárott született mér­- nök-fia, Fäber János mentette meg. Fél évszázaddal a gyár államosítást követően, 1998-ban Románia akkori államelnöke, Emil Constantinescu az Amerikai Egyesült Államokban járt. Hivatalos látogatása során New Yorkban és Washingtonban ame­­rikai üzletemberekkel találkozott, akiket arra kért és biztatott, hogy ruházzanak be a nyu­- ­gat-balkáni ország gazdaságá­-ba. A találkozón jelen volt John F. Faber, mérnök, a ICC Industries Inc, vezérigazgatója is, aki nyomban hajlandónak és készségesnek mutatkozott befektetni Romániában, még pedig úgy, hogy visszavásárolja családja jogos tulajdonát, az Azur Lakk- és Festékgyárat. A New Yorkban székelő ICC-nek, amelynek John F. Faber a tulajdonosa és vezérigazgatója, nagy tapasztalatot szerzett és halmozott fel a vegyszerek, gyanták, lakkok és festékek gyár­tásában és forgalmazásában. A trösztnek négy kontinens 32 országában üzemelnek gyárai, termelőegységei. Jól kiépített hálózat, – amely 36 irodát tart fenn és működtett világszerte –, segítségével a ICC vegyipari alapanyagokkal is ke­- reskedik.
Megvásárolva a részvények 75,01%-át John Faber, illetve a New York-i ICC Industries Inc. konszern a temesvári Azur Rt. többségi tulajdonosává vált. Évről évre tekintélyes összegeket fektetett be az amerikai cég a temesvári gyár felújításába, retechnológizálásába, termelése dinamikusabb és gazdaságosabbá tételébe. A profitot helyben hagyták, beruházásokba fordították vissza. Vezérigazgatónak a gyár élére az Erdőszentgyörgyön született, vegyész- mérnöki oklevelet a temesvári műegyetemen 1980-ban szer­zett Jakab Zoltánt nevezték ki, aki már 1981-től az Azur Lakk- és Festékgyár műszaki gárdáját erősítette. Alapos tapasztalattal, szakmai jártassággal rendel­ke­zett, behatóan ismerte a vállalat erényeit, adottságait és hiányosságait. Tökéletesen szót értett a tulajdonossal – miként a sajtó­ban többször is nyilatkozta –, akinek életelveit, szándékait és célkitűzéseit megértette, maradéktalanul elfogadta, magáévá tette. A: technológiai fejlesztés, a termékpaletta bővítése, a mi­nőség javítása, a termelés felfuttatása és a környezetvédelmi előírások betartása a megújult Azur vállalat legfőbb célkitűzése. Saját kutató és fejlesztő szolgálatai vannak a cégnek, ame­lyek más cégekkel együtt­mű­ködve új termékek kidolgozására összpontosítják tevé­- keny­ségüket, erőfeszítéseiket. „A termékek minőségének ga­rantálása és a környezetvé­de­lem és alkalmazottak iránti el­- kötelezettség jeléül az S.C. AZUR S.A. bevezette az egye­sí­tett minőség-környezet-mun­ka­biztonság-munkaegészségügy menedzsmentet, a ISO 9001: 2008, ISO 14001:2004 és OHSAS 18001:2007 szabvá­nyok alapján.” A környzetkímélés, a levegőszennyezés mér­- séklése terén – a városi hatóságok megállapításai, állásfoglalásai szerint – akad még bőven azért tennivaló.
A cég újabb kori történe­té­nek meghatározó mérföldkö­vé­vé vált a 2008-as esztendő, ami­kor széttagolták, külön vá­lasztották a festék- és gyanta- valamint a kompozitgyártó rész­leget. A 2008-as esztendő közepén üzembe állították Ke­let-Európa legnagyobb gyártósorát víz alapú termékek elő­- állítára, termelésére. Egy auto­matizált gyártósor külső használatra mosható, egy másik, alapozó, vakolatot-fedő festé­ke­ket, míg a harmadik mozaikot gyárt. A cég évi össz­ter- melése meghaladja a 15.000 tonnát. A kereskedelmi forgalom értéke pedig 35 millió dollárra rúg, amely összeget belátható időn belül meg kívánnak duplázni. Újabb 10 millió euró beruházását irányozták elő, amiból 1,5 milliót környezetvédelemre és a munkafeltételek javítására kívánnak for­- dítani.
Fäberék Temesváron a vá­ros szívében, az Opera téren a Lloyd-palota szomszédságában díszelgő Neuhausz Ernő építtette szecessziós bérházban laktak, amelyet Székely László műépítész tervezett. A diák Jancsi, – akiről gyermekkori pajtása és játszótársa, Ürményi Ferenc szóban és írásban valóságos dicshimnuszokat zengett – a korzóról, a legendás Lloyd-sorról járt a közeli zsidó líceumba, ahol dr. Márkus József, dr. Déznai Viktor, dr. Neumann Ernő, Frucht Ferenc (Anavi Ádám), Kardos László, Neumann Mária voltak a tanárai. Az önképzőkört vezette. Mun­ka­szolgálatosnak is behívták 1943-1944-ben. A II. világháborút követően Kolozsváron tanult vegyészetet. Édesapja gyá­- rában gyakornokoskodott. A Klapka-sori iparvállalat államo­sítása után édesanyjával és hú­gával parasztgúnyákba öltözve keltek át a zöldhatáron, hagyták el Romániát. Rövidre szabott bécsi, majd izraeli tartózkodás után Fäber János New Yorkba került, ahol a Polytechnic Institute of Brooklyn műegyetemen fejezte be tanulmányait, és doktori címet szerzett. Házasságot kötött az ugyancsak Temesvárról az Atlanti-óceán túlsó part­jára vetődött Maya Kleyman­- nal. John Faber apósa, Leslie Kleyman 1950-ben alapított tex­tilipari cégében, a Leslie Kleyman Corporationban dolgozott, amelynek keretében 1952-ben vegyipari részleget létesített, amely aztán később felvette ICC Industries nevet, s az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb vegyipari szu­pervállalatává fejlődőtt. 53 milliárd dolláros évi bevételével 2012-ban a 148. helyet foglalta el a magánvállalatok Forbes-sikerlistáján. A Temesváron született és nevelkedett John Farber 2013-ban a 400 leggazdagabb amerikai névjegyzékébe is bekerült, mint egyike annak a 39 nagytőkésnek, akik nem Amerika földjén jöttek a világra.