Bádogok, orsók, játékok
A Buziási (újabban: Stan Vidrighin) út 18. szám alatt 1969-ben kezdték építeni a temesvári fémcsomagolóanyag-gyártó iparvállalat, az Ambalajul Metalic, új részlegének csarnokait, amelyekben főleg szövőgép-orsókat gyártottak a textilipar számára. Az anyavállalat, a gyár magja az egykori Hunyadi (ma: 1989. December 16.) sugárúton üzemelt, s termékei nagyon széles és változatos skálát fogtak át.
Az iparvállalat alapjait a Mecher testvérek vetették meg, akik bádogos műhelyt létesítettek a Józsefváros és az Erzsébetváros mezsgyéjén, a Helvét (C. Brancoveanu) utca 4. szám alatt. Mű- helyüket 1892-ben bádogáru gyárrá fejlesztették, amely fémdobozokat készített különböző árucikkek csomagolására. Cipőkrém-skatulyákat állítottak elő 1938-tól Gubán Balázs megrendelésére, cukorkás dobozokat a Kandia Csokoládé- és Gőzcukorkagyár, gríz- és liszttartókat a malmok számára. Fémedényekkel és dobozokkal látták el a háztartásokat. Termékeik egy részét zománcozták. Brassóból és Bukarestből is kaptak megrendeléseket.
A romániai iparvállalatok 1948-as államosítását követően a Mecher testvérek gyárát összevonták, egyesítették az ugyancsak állami tulajdonba vett Ost-Metal Részvénytársasággal, amelyet Os- tern Frigyes és Ostern Ottó alapított 1933-ban, s amely arany, ezüst illetve aranyozott, ezüstözött, nikkelezett és rézbevonatú fémtárgyakat készített, állított elő. Kezdetben a Láncgyártól bérelt csarnokban dolgoztak, majd a Gyárvárosban az Iskola utca 12. szám alá költöztették át vállalkozásukat. Növelve kapacitását és alkalmazottainak létszámát a cég 1936-ban a Rózsa (Aurel Vlaicu) tér 3. szám alatt vert tanyát, ahol 2.280 m2-es területet kaptak koncesszióba. A hasznos felület 315 m2-t tett ki. 13 lóerőt összesítő gépek segítették a termelést, a 30 alkalmazott munkáját. A temesvári VIII. Iparkerület 1936. szeptember 7-én adta ki az iparűzési engedélyt. Temesvár város közegészségügyi szolgálata pe- dig 699-es számú működési engedélyét 1936. október 20-án állította ki. A gyár, amely működése csúcsidőszakában 80 munkást foglalkoztatott, sokféle fémterméket állított elő és forgalmazott. Nagy népszerűségnek és keresletnek örvendtek a Temesvárott gyártott fémcsatok, amelyekből Svájcba is exportáltak. Készített a gyár dísztárgyakat és jelvényeket is. Az Ost-Metal termékkínálatában szerepelt – többek között – a Pri- mus márkanevű petróleumlámpa is.
A részvénytársaság 1946. április 14-én 1000, egyenként 1000 lej névértékű részvénynyel rendelkezett. Alaptőkéje 1.000.000 lejt tett ki. Főrészvényesei a következők voltak: Kertész László – 390.000 lej, Ostern Frigyes – 350.000 lej, Cavaropol Teodor – 90.000 lej, Teodoreanu I.N. – 50.000 lej, Szilárd Pál – 50.000 lej, Glauber Leó – 20.000 lej, dr. Ligeti Sámuel – 20.000 lej, Magalas Dumitru – 20.000 lej, Salamon László – 10.000 lej. A részvénytársaság Bukarestben a Puţu cu plopi utca 17. szám alatt is fenntartott két alkalmazottal egy áruelosztási raktárat.
A gyárat alapító Ostern Frigyes az aranyműves és ékszerész Ostern Miksa fiaként 1901. július 21-én a gyárvárosi Fő utca 29. szám alatt jött a világra. A Temesvári Állami Főreáliskolában érettségizett. Az Ostern Miksa által 1919-ben 25 munkással alapított gyárban ékszerészként kezdett dolgozni.
Az Ipar és Gazdasági Minisztérium, amelynek az élén Gheorghe Gherorghiu-Dej állott, a Hivatalos Közlöny 1949. január 28-i 23. számában közölt 135. rendelete mondta ki az Ost-Metal, amelynek munkásigazgatójává 1948-ban Bajusz Mihályt nevezték ki és a Mecher testvérek gyárának egyesítését, összevonását.
Az Ost-Metal felhalmozott adóssága 2.991.893 lejre rúgott. A gépek, az alapanyagok, a termékek és a félkész áruk összértéke ugyan- akkor 5.342.430 lej tett ki. A tartozékok, a kiegészítők gyártását egyúttal a Gubán Balázs vezette Breiner Béla Állami Iparvállalatba utalták, helyezték át.
Az államosítást követő esztendőkben évente 300 tonna pléhlemezt dolgozott fel a gyár. 1968-ra a feldolgozott alapanyagok összsúlya meghaladta 4000 tonnát. A technológiát folyamatosan kor- szerűsítették, a munkafázisokat gépesítették. 1949-hez mérten 1958-ra 2,5-szeresére nőtt, fokozódott a termelés, míg a termelékenység 61%-kal növekedett. A gyár mindenekelőtt csomagolóanya- gokat (dobozokat, dózisokat, hordókat, flakonokat, tubusokat stb.) gyártott a vegyipar és az élelmiszeripar számára. 1959-ben a temesvári Vörös Csillag Kefe- és Ecsetgyárat is az iparvállalathoz csatolták, amely egyre erőteljesebben ráállt a fémalapú háztar- tási eszközök, a textilipar igényelte cserealkatrészek valamint a mechanikus és litogra- fált játékok gyártására. Romániában elsőként a temesvári Ambalajul Metalic Ipar- vállalat kezdte el a mechanikus játékok gyártását. Az 1960-as évek végén a sorozatban gyártott játéktípusok száma immár meghaladta a két tucatot. A romániai igények kielégítése, ellátása mellett a temesvári gyár Angliába, Írországba, Németország Szövetségi Köztársa- ságba, Hollandiába, Líbiába stb. exportált játékokat.
Nagy közkedveltségnek és keresletnek örvendtek a fémlemezből készített, kulcscsal fölhúzható, élénken színezett játékjárművek és ál- latok, feltűnést keltettek az elsőként gyártott játékvillamosok és a „felhúzható” pulykák. Termékeivel sikeresen szerepelt a temesvári gyár a Tokióban, Brüsszelben, New Yorkban, Szófiában, Göteborgban stb. ren- dezett nemzetközi ipari kiállításokon és vásárokon. A gyártmányokat folytonosan fejlesztették, ésszerűsítették, csinosították. Áramvonalasították, „lekerekítették” a játékokat, minimálisra csökkent- ve a sérülésveszélyt. A játékokon a fém mellett mind nagyobb teret biztosítottak a műanyagból készült tartozékoknak, alkatrészeknek, összetevőknek.
Ötven milliós befektetéssel épült fel 1969-1971-ben a Buziási úti gyárrészleg, amely a textilgyárakban mind szélesebb körben felszerelt és üzembe állított automata szövőgépek számára gyártott orsókat és vetélőket. Profiljából adódóan 1982-ig a Könnyűipari Minisztérium gyapotközpontjának a fennhatósága alá tartozott, amikor is a minisztériumi rendelettel a gépi és háztartási cikkek szakosztályába sorolták be.
Az 1989-es rendszerváltást követően a Buziási úti részleg kivált az anyavállalatból, s privatizálását követően, 1991-től Agatex Rt. cégnéven folytatja tevékenységét. Jelenleg 10-50 alkalmazottat foglalkoztat. Termékskálája gyökeresen megváltozott, átalakult, leszűkült. Belsőépítészeti, közszolgáltatási és ház- táji eszközöket, kellékeket és berendezéseket gyárt fémből, fából és műanyagból: lépcsőfeljárókat, korlátokat, kerítéseket, kapukat, könnyű tető- vázakat, kisméretű bútordarabokat, PVC-csöveket és -könyököket.
Játékokat már nem gyártanak Temesvárott. Helyüket teljesen átvették a Kínából importált herkenytűk, olcsó bóvlik. Jogosan kérdezhetjük a költő François Villonnal: Hova lett a tavalyi hó?