Szerszámgépek és alkatrészek

Két évtizeden át a Buziási úti ipartelep „zászlós hajójának”, fölkapott sztár-létesítményének az Electrotimiş Iparvál­- lalat számított, amelyet 1971. jú­nius 1-jén avattak fel a Béga-parti városból a nevezetes gyógy­fürdő irányába kivezető útszakasz 11-es telkén. A kis so­rozatban előállított, illetve az egyedi alkatrészek, tartozékok, szerszámok és munkagépek gyártására alapított üzem élére 1972-ben Arke Marcus (1931-2015) mérnököt nevezték ki igazgatónak, aki aztán a rendszerváltozásig, 1989-ig állt a gyár élén. Arke Marcus Galacon jött a világra, s a Duna men­tén fekvő kikötőváros zsi­dó tanintézeteiben végezte ele­mi és középfokú tanulmányait. Az érettségi vizsga letételét követően a temesvári műegyetem gépészeti karára iratkozott be, ahol 1956-ban szerzett mérnö­ki oklevelet. Kiváló tanulmányi eredményei, nagyszerű ér­- demjegyei okán és jogán friss diplomásként a főiskolán oktatóként tartották vissza, majd rö­vid idő múltán a temesvári Elba Iparvállalat főmérnökévé is kinevezték. Másfél évtizedes termelési gyakorlattal került a jórészt az import kiváltásának a céljából alapított új iparvállalat élére. Meg kellett birkóznia a kezdet, az üzemcsarnokok ésszerű berendezésének, fel­sze­relésének, a gyártósorok kialakításának, a termelés bein­dításának összetett feladataival, a sokféle igény, megrendelés és elvárás kihívásainak lán­- colatával. A vállalat a különbö­ző iparágak gyáregységei számára készített, szerelt össze kis szériákban gyártott korszerű, fokozott precizitású, megfelelő hatékonyságú szerszámgépeket és berendezéseket. Gyakorta vál­lalkozott az üzem egyedi da­rabok, speciális gépegységek előállítására is. Nem szabványos kéziszerszámokat is előállítottak, ugyanakkor csereal­- katrészekkel látták el az elektrotechnikai ipar termelőegységeit. A figyelem a Ceauşescu- rezsim túlhajtott, erőszakolt ipar­fejlesztési politikájának e­gyenes folyamányaként hatványozottan a gépgyártásra össz­- pontosult. A Románia területén gombamódra emelt, szaporított gyárak tekintélyes hányadát a temesvári Electrotimiș Iparvállalatban gyártott gépsorokkal, technológiai berendezésekkel és szerszámgépekkel szerelték fel. Örökös külső nyomás, a fö­löttes párt- és állami hatóságok fokozott figyelme és kitartó sür­getései alatt dolgozott a gyár munkaközössége. A határidőket következetesen szűkre szabták, nehéz volt a feszes ira­mot tartani, a feladatokat idő­ben teljesíteni.
„Erős jellem, elszánt, gondolkozásában és cselekedeteiben fegyelmezett és követke­- zetes harcos volt. Kivételes vezetői és menedzseri képességekkel felvértezett emberként munkatársaival, de különösen önmagával hajthatatlannak mu­tatkozott. Hihetetlen ereje volt a gyárban folyó megannyi tevékenység – a jelentéktelenektől a nagyokig, a meghatározókig – megismerésében és átfogásában, Marcus igazgató oly módon tudott egybehangol­ni, ösztönözni, ellenőrizni és rang­sorolni, hogy az eredmények az elvárások szintjére e­melkedjenek. Folytonosan szin­te, ki volt téve a fölöttes irányítók szélsőséges nyomásainak, a haszonélvező cégek beruházási programjainak határ­idői irreálisan rövidre voltak szabva, urasága, egy megfellebbezhetetlen logikából kiindulva és csodálatos ügyesség­gel rendelkezve, mindig talált elintézési megoldásokat, amelyeket valamennyi érdekelt fél elfogadott és értékelt. Tetteiben aprólékos, gondos és alapos volt, és mindig tárgyilagossággal választotta meg munkatársait, a hozzáértésnek és to­vább­képzésre való hajlamnak juttatva az elsőbbséget. Ügyesen tudta vegyíteni a dorgálást a dicséretekkel, a megszorítást a kifejtett erőfeszítés jutalmazásával. Állandó jelleggel tá­mo­gatta a műszaki újdonságok bevezetését, bekapcsolva és érdekeltté téve az egész kollektívát a csúcstechnikák felkaro­- lásában, alkalmazásában“ – jellemezte Arke Marcust, a gyár mérnökeinek egyike, Paul Weinberg, aki több mint negyed évszázadot töltött a vállalatban, és aki az üzemvezető csa­ládjával is baráti kapcsolatban állott. Fénykorában több mint 3000 alkalmazottnak biztosított megélhetést, kenyeret az Electrotimiş Iparvállalat. A­la­posan megválogatták, megszűrték a szakembereket: öt je­lentkezőből átlagosan egyet vettek fel, alkalmaztak munkakönyvvel. Magasan képzett szakemberekre volt szükség, mi­vel viszonylag korán rátértek a számvezérlésű szerszámgépek használarára, üzembe ál­- lítására és gyártására.
1982. február 19-én a RKP főtitkára, Románia államelnö­ke, Nicolae Ceauşescu is fölkereste Temes megyei munkalá­- togatása során az Electrotimiş Iparvállalatot, amely a kommunista rezsim egyik kiemelkedő megvalósításának, s a túlhajtott iparfejlesztés élvonalbeli kiszolgálójának, kiemelt „hajtómotorjának” számított. Éveken át az élenjáró iparvállalat párttitkára, Ocskó Illés technikus – a kommunista mártír, Ocskó Te­réz fivére – volt, aki a dolgozókkal és a gyár vezetőségével is jó viszonyt ápolt.
Reklámgrafikusként foglalkoztatta tartósabb időn át az Electrotimiş Iparvállalat az ismert festőt és grafikusművészt, Vasile Pinteát, a temesvári hi­va­tásos képzőművészek jelenlegi korelnökét. Műhelyvezető mérnöke volt 3-4 éven át az Electrotimiș Iparvállalatnak a nemzetközi elismertségnek örvendő karikaturista, Ştefan Popa /Popa’S/ is, akit a temesvári Politechnikai Intézet elvégzése után helyeztek át Szö­- rénytoronyból a Buziási úti gyár­ba, ahol bizonyos idő múltán ugyancsak reklámgrafikusként kamatoztatta rajztehetsé­gét. Némi súrlódások, nézeteltérések miatt távozott a vállalattól, hogy a temesvári vízmű­- veknél folytassa mérnöki és reklámgrafikusi tevékenységét. Az alkalmazottak közérzetének, hangulatának és munkakedvének javítása, serkentése céljából a vállalat vezetősége jónéhány népszerű, közkedvelt népdal- és könnyűzene-énekest hívott meg a gyárba, hogy az ud­varon vagy a csarnokok valamelyikében a dolgozók előtt koncertezzenek. Megőrződött sokak emlékezetében Corina Chiriac énekesnő fellépése, szereplése az 1980-as években, aki 2-3 órát töltött a munkások körében. Énekelt, történeteket mesélt, lemezeket és aláírásokat osztogatott.
Az Electrotimiş Iparvállalat munkásait sem hagyták kö­zöm­bösen 1989 decemberének drámai eseményei. Félbesza­kít­va a termelőmunkát a gyár udvarára vonultak 1989. de­cember 19-én, amikor arról értesültek, hogy a katonaság és a rendőrség egységei a tüntetők és a hatóságok között létrejött egyezség dacára, nem mondtak le teljesen a tűzfegyverek használatáról, s tudomásukra jutott, hogy a megyei kórház halottas kamrájából eltüntették, elszállították a rendszerellenes megmozdulás áldozatainak holt­- testeit. Tüntetők csoportosultak, gyűltek össze az Electrotimiş Iparvállalat kerítésénél, be­járati kapujánál is. A Buziási utat az ipartelep gyárainak mun­kásai elbarikádozták, csak a városba élelmiszert szállító jár­műveket engedték át. A tö­meg szétoszlatására 15 óra tájban jelent meg egy mikrobusz fegyversekkel tömötten, akikhez később három teherautó és há­rom harckocsi katonái csatlakoztak. A megtorló, a tömeg­­ oszlató alakulatok parancsnoka Iosif Veverca rendőrőrnagy volt.
Az 1989-es rendszerváltozás végzetesen átalakította, megváltoztatta a temesvári Electrotimiş Iparvállalat sorsát, lendü­letes fejlődési pályáját. A 1990/15-ös törvényre alapozó 1990. december 21-én hozott 1990/1327-es számú kormányhatározat értelmében a rangos, nagytekintélyű gyárat is magánosították. Az 55.573 m2-en elterülő, fölötte értékes csarnokaival, gépsoraival és berendezéseivel együtt három magán­- cég tulajdonába került. A Bega Group által megszerzett részleg megőrizte, továbbvitte az Electrotimiş nevet 2006-ig, a­mikor összevonták, beolvasztották az ugyancsak a rész­- vény­társaság tulajdonát képező S.C. Bega Tehnomet S.A.-val, az egykori Tehnometal Vállalat és Gépkocsigyár örökösével, s pillanatnyilag gabonamalmokat, szeggyártó-berendezéseket, drótháló-szövőgépeket, fó­- liázó csomagológépeket, cserealkatrészeket, megmunkált fémszerkezeteket valamint e­gyedi termékeket, tartozékokat gyárt mintegy 50 alkalmazottat foglalkoztatva. A tekintélyes hajdani élüzem, az Electrotimiş Vállalat „romjain” jött létre a DeMark Construct Kft., valamint a román-olasz érdekeltségű „Stimel” Rt., amelynek a pénzügyi botrányok örvényébe süllyedt Ion Ilie Mania volt a tu­lajdonosa.
Temesvár városi tanácsa 2017-ben úgy döntött, hogy az 5. megaprojekt keretében a Buziási úti iparnegyedben létrehozza az Electrotimiş Business Parkot, amelyben négy 10 szintes épületet fognak a közeljövőben emelni.