Vállalkozó, cégvezető, költő, lapkiadó és mecénás

A Buziási úti iparnegyed hosszú időn át egyik „zászlós hajójának”, elitvállalatának számító Temesvári Elektromos Mé­rőműszergyár újabb kori történetében gyökeres változást ho­zott az 1998-as esztendő, ami­kor a Ceauşescu-korszak csúcsvívmányaként 1970. má­jus 1-jén felavatott üzemet, amelyet 1993-ban a részvényeket az alkalmazottak és néhány befektető között osztva szét, MEBO-módszerrel magánosítottak, megvásárolta a bukaresti Luxten Lighting Co. Rt., amelynek az Aradon 1951. december 18-án született Böszörményi Zoltán volt a főrészvényese. A temesvári iparvállalat megkaparintását követően a Luxten Company Co. megkülönböztetett figyelmet és gondot fordított a termékskála – villany-, gáz-, víz-, hőenergia-fogyasztást mérő műszerek, készülékek és berendezések – gyors és feszes iramú fejlesztésére, bővítésére, tökéletesítésére és kor­sze­- rű­sítésére. A termelési folyamatok retechnologizálására és nagy­­teljesíményű, korszerű gép­sorok, performans gépegységek beszerelésére az 1999-2000-es esztendőkben 42,5 mil­­- lió eurót fektettek be. A gyártmányok minőségét is viszonylag rövid idő leforgása alatt vi­lágszínvonalúvá, nemzetközi téren is versenyképesekké e­mel­ték. A legjobbnak, a leghatékonyabbnak tartott alap­anya- gokból dolgoztak, s a legoptimálisabb megoldásokat, gyártóeszközöket és technológiákat al­­- kalmazták. A gyár digitalizált szerelőszalagairól lekerült korszerű mérőműszerek mérték, gyűjtötték, összegezték az adatokat, ugyanakkor „többszintes interaktív kommunikációra” is képesek voltak. A Temesvárott gyártott mérőműszerek iránt világszerte ígéretesen megnőtt a kereslet. A földkerekség számos országába eljutottak a Béga-parti városban gyártott termékek. Böszörményi Zoltánt 2003 decemberében kényszerítették arra, hogy 15 millió eurós végkielégítéssel távozzon a Luxten Company Co. Rt., amely a közvilágítási szolgáltatások terén világviszonylatban is az első öt cég közé küzdötte fel magát, valamint részegysége, a Temesvári Elektromos Mérőműszergyár éléről.
Nagyon mozgalmas és fordulatos életutat mondhat magáénak Böszörményi Zoltán, aki küzdőképes, akaratos, elszánt, általában fegyelmezett, korrekt, szavatartó férfiúnak vallja és tartja személyét. Méltatói valóságos tótumfaktumként értékelik. A foglalkozások, a mes­ter- ségek sokaságát űzte és gyakorolta. Rengeteg dologgal foglalkozott és bajlódik példás ko­- nok­sággal és következetességgel napjainkban is. Céltudatos és gyümölcsöző fegyelmezettséggel és eredményességgel végezte és abszolválja önként fel­vállalt feladatait. Pályája során a kudarcok, a csalódások sem kí­mélték. Ellenben mindig meg­találta a módját és az eszközeit a továbblépésnek: új csapások, pászmák nyitásának, ki­próbálásának. Vérbeli, tőről metszett aradi. Világjárt vállalkozó és alkotó, rengeteget látott és tapasztalt, a földkerekség több tu­cat országában, varázslatos he­- lyeken fordult meg. Azonban tő­kepénzesként, üzletemberként, befektetőként, fotográfusként, lapkiadóként és szer­kesz- tőként, prózaíróként és költőként erős, elszakíthatatlan szálakkal kötődik bölcsőhelyéhez, a gazdag múltú és jellegzetes atmoszférájú Maros-parti városhoz.
A kolozsvári balettintézet nö­vendékeként jegyezte el ma­gát a versírással, első írásait a Gaál Gábor Irodalmi Körben olvasta fel és a Napsugár című gyermeklap közölte. Hét évet töltött Erdély fővárosában, majd visszatért Aradra, ahol a 3-as számú középiskola esti tagozatának végzőseként érettségizett. Építőmunkásként, szo­ba- festőként dolgozott, majd a Vörös Lobogó korrektoraként tevékenykedett. Örvényszárnyon című első verskötetét szobafestésből összekuporgatott pénzén, saját költségén 1979-ben jelentette meg a bukaresti Litera Kiadónál. A második versválogatása ugyanott, Címjavaslatok címmel két évvel később hagyta el a nyomdát. A nacionálkommunista Románia nyomasztó légköréből komoly kockázatot vállalva sikerült a zöldhatáron át Jugoszláviába, onnan meg Ausztriába menekülnie. Hét és fél hónapot töltött a hírherdt traischircheni menekülttáborban, ahonnan Kanadá­ba került „családtagok, barátok, szakma és angol nyelvtudás nélkül”. Zsebében mindössze 25 kanadai dollár lapult. Néhány hónap múltán Torontóban kötött ki, ahol az autóiparban kapott állást. Munkafeladatai abszolválása mellett feszes iramban sajátította el az angol nyelvet, szerkesztette a torontói rádió hetente sugárzott magyar nyel­vű adását, s diplomát szerzett a York Egyetem filozófia szakán. Kanadában érkezése után hét esztendővel ugyancsak Torontóban alapította meg első saját, marketing- és reklámtevékenységre szakosodott cégét, amely jövedelmező vállalkozásnak bizonyult.
Az 1989-es romániai rendszerváltozás nyitotta lehetőségek, a gazdaságpolitika mély­- reható átrendeződése ébresztet­te rá a kilenc éves távollét után, 1991 nyarának végén Aradra látogató, rokonait, barátait fölkereső Böszörményi Zoltánt arra a fel­ismerésre, hogy Romániában „okosan gazdálkodva, gyor­san és sok pénzt lehet keresni”. 1991 novemberében, Aradon ala­pított a General Electric és a Tungsram gyártotta fényforrás-termékek romániai értékesítését felvállaló import-export cégével sikerült 14 hónap leforgása alatt 2,2 millió dolláros tiszta nyereségre szert tennie. 1993-ban 1,4 milló dollárt érő lejért megvásárolta a teljesen tönkre ment bukaresti villanykörtegyár, az Electrofar Rt. teljes részvénycsomagját, amire alapozva meg­teremtette a Luxten Company Co.-ot.
Cégalapításai, befektetései, különböző irányú és arculatú vállalkozásai szervezése és irányításai közepette sem szakított élete nagy szerelmével, amellyel gyermek- és ifjúkorában je­gyezte el magát, az iroda­lom- mal, a versírással. Lírikusként, novellistaként és regényíróként szorgalmasan forgatta a pennát, pötyögtette a számítógép billentyűzetét. 12 verseskönyve, 6 prózakötete jelent meg magyarul Bukarestben, Pécsett, Budapesten, Pozsonyban és Aradon. Műveinek jelentős hányada angol, francia, orosz, lengyel és román fordításban is nyomdafestéket látott. O sumă de sonete című versfűzére, Re­gal és Trupul molatic al nopţii című regényei valamint Fum című novellaválogatása Șerban Foarţă és Gabos Ildikó fordításában Temesvárott a Brumar Könyvkiadó gondozásában jelentek meg. A Romániai Írók Szövetsége temesvári szerveze­te a 2002-es esztendő költészeti, 2008-ban pedig az év prózaírói díjával tüntette ki Böszörményi Zoltánt, aki 2012-ben elnyerte a József Attila-díjat, 2018-ben pe­dig Magyarország babérkoszorúját.
Kivételes érdeme Böszörményi Zoltánnak a magyar – s azon belül a kisebbségi – irodalom, művelődés és közösségi élet áldozatkész felkarolása, hathatós és kitartó támogatása. Amikor dúsgazdag milliomosként Monacóban telepedett le, elhatározta, hogy pénzének egy részét kultúrába „fekteti be”. 1998-tól az Aradon megjelenő Nyugati Jelen napilap, 2003-tól az Irodalmi Jelen Könyveket kiadó vállalkozás tulajdonosa. 2001-től az Irodalmi Jelen című irodalmi-művészeti kiadvány és portál főszerkesztője, életben tartója. A Maros-parti város magyar nyelvű újságját nemcsak a megszűnéstől mentette meg, ha­nem öt megye – Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Te­mes – mintegy 150.000 lelkes szórványmagyarságához szóló kiadvánnyá fejlesztette. A napilapnak Temesvárott is van fiókszerkesztősége. Böszörményi Zoltán meggyőződéssel vallja: „A magyar nyelv és kultúra életben tartása azon a vidéken, ahol a magyar etnikum lemorzsolódik, beolvad, elolvad, elszalad, eltűnik: rendkívül fon­- tos. Ez számomra történelmi feladat”. A világ legnagyobb pél­­dányszámban magyar nyelven megjelenő irodalmi havilapjának számít a Böszörményi Zoltán szerkesztette Irodalmi Jelen. Aradon megépíttette a Je­len Házat, amely nemcsak a Böszörményi Zoltán patronálta és irányította kiadványok szerkesztőségeinek hajlékaként szol­gált, hanam az aradi és környékbeli magyarság művelődési és közéleti központjává ran­gosult.
Böszörményi Zoltán azon nemzetüknek elkötelezett sikeres vállalkozók, tevékeny, sokoldalú alkotóegyéniségek, bő­ke­- ­zű mecénások sorába tartozik, akik többszörösen rászolgáltak a sokszorosításra, a „klónozásra”.