• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

Emléktábla-avatás Pécskán

Utazás Aradra vonattal

Díszoklevél Tóth Máriának

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

Újrahasznosítás. Játszó- és kézműves bejárótábor

ELINDULTAK SZEPTEMBERBEN


Szekernyés János – TEMESVÁR KÖVEI 612.


 13 Sep 2018   Írta admin  0 Hozzászólás


Telepből városnegyed

A még csak épp hogy lét­rejött, jóformán még meg se szerveződött, magára alig esz­mélt telepet több súlyos, majdnem végzetes csapás érte: az I. világháború kitörése és elhú­zó­dása, a trianoni békediktátum, az impériumváltozás, valamint az 1923-as romániai agrár­tör­vény 10. szakasza birtokfosztó, a magyar telepes gazdákat, falvakat könyörtelenül ellehetet­lenítő, elszegényítő rendelke­- zé­seinek életbeléptetése, alkal­mazása. A magyar államkincs­tár 1885 után eladott, szét­osz­- tott földjeit a hatalom új birto­kosai, a román hatóságok jog­sértően kisajátították, kímé­letlenül elvették a magyar telepes gazdáktól. Nem tettek kivételt azokkal a családokkal sem, ame­lyek a szántók, legelők és házhelyek vételárát hiánytalanul kifizették, részben vagy maradéktalanul törlesztették. A hadköteles férfiakat a Nagy Háború négy esztendeje alatt Vöröscsárdáról is behívták, a keleti és déli frontokra, harcte­rekre vezényelték. Akadt kö­zöt­tük olyan is, aki sohasem tért vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának, szét­darabolásának, a szerb meg­szállás, majd a román be­vonulás zaklatott, zavarosan tajtékzó időszakában Vörös­csárda-telepről is felkerekedett néhány família, és visszatért születése helyére, a Nagy-Alföldre. Vándoroltak ki családok az Atlanti-óceánon túlra is. Az Averescu-féle törvény a 20-25 katasztrális holdon gaz­dál­kodó bánsági magyar telepes gazdákat 3-7 holdas törpebirtokosokká, zsellérekké süly­lyesz­tette, degradálta. A föld­- mű­velők proletarizálódtak. „Mert az, hogy a magyar tele­peseket a magyar kormány te­lepítette, kizárólag az állam tulajdonát képező földekre, nem volt és nem lehet jogos indok, hogy ezen földművelő emberek ily nyomorúságos helyzetbe taszíttassanak. Ezen telepítések által a szomszédos román lakosság érdekeit sehol sem sértettek meg. Soha a ma­gyar állam nem vett el román földmíves emberektől vagy birtokostól kisajátítás útján föl­de­ket, hogy azokat magyar tele­- peseknek adja. Hasonló el­já­rással a Mária Terézia korabeli sváb telepes községek is kisajátíthatók volnának, mert hiszen valamikor ezek a földek is az akkori magyar állam tulajdonát képezték” – világított rá a jogsértő intézkedések meg­alapozatlanságára, fonákságára és abszurditására dr. Kriván Gyula ügyvéd A bánsági magyar telepesek jogi hely­­zete címen az 1930-as Ma­gyar-Ház Évkönyvben közölt írásában. A cselédsorba taszított földművesek számottevő hányada Temesvár iparvállala­taiban, építőtelepein keresett és vállalt munkát, hogy családja megélhetését biztosítsa.
Keservessé komorult sorsuk jobbra fordulását várták a II. világégés után beköszöntött, hatalomra került új rendszertől. Lelkesen bekapcsolódtak a Ma­gyar Népi Szövetség munkájába és a telep lakói testületileg vettek részt az 1945-ös „demokratikus” választásokon. Nagy számban jelentek meg a telep asszonyai és fiataljai a szavazás előkészítésére összehívott gyűlésen. A választási szervezőbizottságba nem keve­sebb mint 10 nő – Galló Sándorné, özv. Fischer Lajosné, Bihari Jánosné, Szilasi Antalné, Faragó Endréné, Tóth Bálintné, Komlósi Józsefné, Szűcs Jánosné, Keresztes Imréné és Nazsa Rozália – önként jelentkezett, s lelkesen megfogadta, hogy „Vöröscsárda-te­le­pen nem akad egyetlen ma­gyar sem, aki ne járulna az ur­nák elé, hogy voksát a MNSZ önálló listájára adja”. Egyéb­ként a választási bizottág elnöke Szőke György, helyettese és a választási bizottság veze­tője Tóth Sándor volt. A propagandabizottságot Breinhoffer János irányította, a pénzügyi csoport élén Kovács Ferenc állott, a jogi bizottságot Mészá­ros János vezette. Az össze­- kötői feladatkört Kabáth Lajos látta el.
Vöröscsárda elemi iskolája az 1948-as tanügyi reformot követően a bánszky-telepi ma­gyar tannyelvű állami iskola néven folytatta, fejtette ki tevé­kenységét. Román tagozatot 1950-ben létesítettek a tanintézet keretében. Az 1950/1951-es tanévben 23 kisdiák járt a román tagozatra, míg a magyar tannyelvű osztályokba 33 tanu­lót írattak be. A telepet 1952-ben közigazgatásilag Temes­várhoz csatolták, a me­gye­köz­pont X. kerületévé változtatták, „léptették elő”. Jellege, arcula­ta, nemzetiségi összetétele lényegében az 1950-es évektől kezdett átalakulni, gyökeresen megváltozni. Az iskola 6. szá­mú 4 osztályos elemi iskola­ként biztosította a felnövekvő nemzedékek oktatását és neve­lését. 1973-ban láttak hozzá az egyemeletes új iskolaápület fel­húzásához és berendezésé­hez, amelyben 8 osztályterem és két laboratórium kapott he­lyet. A régi iskolaépületben a­lakították ki a tornatermet és teremtettek helyet, megfelelő hajlékot a 8. számú meghosz­szab­bított programú óvoda szá­mára. A tanintézet 1972-től a te­mesvári 20. számú általános iskola nevet viseli. 1986-ban fel­számolták, megszüntették a magyar tago­zatot. Az 1989-es rendszerváltozást követően is­mét módo­sították az oktatási in­tézmény hivatalos nevét: te­mesvári 20-as számú I-VIII. osztályos is­kola. Az osztályok és a tanulók egy részét 1997-ben átvette a Napnegyedben felépített és használatba adott 30-as számú I-VIII. osztályos iskola. A vö­röscsárdai taninté­zet 2006-tól az Eletrotimiş Mű­szaki Kollégium kötelékében működik tovább.
Egyházszervezetileg Vö­rös­csárda-telep református la­kossága szórványgyüle­kezet- ként létrejöttétől kezdődően az 1903-ban hozzátelepítéssel meg­nagyobbított Újmosnica egyházközségéhez tartozott. A kálvinista közösség lelkigondozásáról hosszú évtizedeken át az Újmosnicán szolgáló lel­ki­pásztorok gondoskodtak meg­lehetősen esetlegesen és hé­zagosan. Illés Andrásék há­zá­ban tartották alkalmanként az istentiszteleteket. Az első vö­röscsárdai református újszü­löttet 1923. február 11-én tartották keresztvíz alá. Az első keresztelőt még abban az esztendőben további három kö­vette. Az újmosnicai anya­- egyház temetési anyakönyvébe 1923. február 20-án vezették be a Vöröscsárda-telepre vo­nat­kozó első adatokat, amelyek Nagy György Elina elhunytára és temetésére vonatkoztak. Az első esketési szertartást 1926. június 22-én tartották. 1930-ban Vöröscsárdán három te­me­tésen, négy keresztelőn és há­- rom esketésen szolgált az újmosnicai lelkipásztor. A református gyülekezet létét és te­vékenységét dokumentáló legelső jegyzőkönyvet az 1934. január 21-én megtartott közgyűlésen vette fel a beszolgáló jegyző-lelkipásztor, az újmos­nicai Bokor Sándor. A közgyű­lésen, amelyen 50 egyháztag vett részt, egyházfit is választottak, akinek a megszavazott egyházfenntartási járulék begyűjtése volt az elsődleges fel­adata. Az 1934. február 28-án kézbesített hivatalos értesítés és jóváhagyás értelmében az istentiszteleteket az iskola e­gyik tantermében tartották. A gyermekek vallásórára, a ser­dü­lők konfirmációs felkészí­tők­re ugyancsak az iskola épü­letébe jártak. Az imaházként is szolgáló iskola volt a telep tulajdonképpeni szellemi és köz­művelődési központja. Bokor Sándor lelkész naplójának ta­nú­sága szerint az 1934-es esztendőben 21 istentiszteletet, 22 vallásórát, 5 úrvacsoraosztást, 2 temetést, 1 gyűlést és 1 ünnepélyt tartott Vöröscsárdán. Az 1933/1934-es iskolai évben 43 gyermek járt vallásórára Vöröscsárdán. Sulyok István nagyváradi püspök 1935. má­jus 29-én kelt levelében arra kér­te a beszolgáló lelkészt, hogy küldjön pontos, hiteles adatokat a vöröscsárdai reformátusokról, illetve tegyen jelentést arról is, hogy „van-é már kiszemelve és megfelelő alkalmas helyen-é az imaház céljául szolgáló telek”. Az ima­ház felépítése ügyében élénk levelezés folyt a nagyváradi egyházi főhatóság és a beszolgáló lelkész között. A vörös­csár­dai hívek komoly moz­gal- mat indítottak annak érde­ké­ben, hogy alkalmas helyet ta­lál­jának egy imaház vagy templom felépítésére.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • Emléktábla-avatás Pécskán
    • Utazás Aradra vonattal
    • Díszoklevél Tóth Máriának
    • Ujj János – ARADI KRÓNIKA
    • (no title)
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      2 June 2023
      EUR
      4.9633 RON
      HUF
      1.3373 RON
      USD
      4.6099 RON
      XAU
      293.6078 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó