A város mostohagyereke

Hivatalosan 1951-ben nyil­vánították Vöröscsárdát Temesvár 10. kerületévé. A döntés a telep életében azonban hosszú időn át nem hozott, nem gerjesztett lénye­- ges változásokat. A közigazgatási rendelet hosszú időn át csupán „írott malaszt” maradt, a 20. század elején telepített falucska ugyanis ne­- hezen és körülményesen indult el az urbanizálódás, a korszerűsödés döcögős út­ján. Alapvetően csupán az adók, a díjak és az illetékek emelkedése, magasabbra ug­rasztása, valamint a lakosok munkásokká, ipari dolgozókká szegődése jelezte a besorolás-, a fokozatváltást. A telep sem anyagi, sem társadalmi támogatást, sem ösz­­tönzést nem kapott ah­hoz, hogy elinduljon a városiasodás, a gyarapodás és a fejlődés ösvényén. Vöröscsárda hosszú éveken át megőrizte rusztikus arculatát, kinézetét és jellegét. Gergely Gergely a Szabad Szó 1968. december 6-i számában közölt cikkének a Vö­röscsárda – mostohagyerek címet adta. Körképet vázolva a külnegyedről írásá­- ban felemlítette, számbavet­te, hogy mi minden hiányzott – utak kiépítése, aszfal­- tozása, járdák létesítése, vízvezeték és csatornázás bevezetése, háztartási szemét el­- hordása stb. – a komolyabb lépések megtételéhez az urbanizálódás kapaszkodóin. A párt- és állami szervek is hosszabb időn át faluként ke­zelték a telepet: a kényszerítéstől, az erőszakos mód­szerektől sem ózkodva, riadva vissza, létrehozták a mezőgazdasági termelőszövetkezetet meg az állami me­zőgazdasági vállalatot is. A Gostat baromfitenyésztő-telepet, tyúkfarmot is létesített később Vöröscsárdán.
Mivel a szövetkezesítéssel valamint az államosítással a mezőgazdaságban erő­- sen beszűkültek, bizonytalanná és kilátástalanná mérséklődtek és komorultak a kereseti lehetőségek, a telepesek leszármazottainak több­sége megélhetési lehetőséget a temesvári iparvállalatokban, gyárakban, üze­mekben és kisipari termelőszövetkezetekben keresett és talált. Lakó- és al­vó- hellyé változott a kerület. A közszállítást Temesvár és Vö­röscsárda között autó­busz­járat üzembe állításával biztosították. Az 1970-es évek derekán a gyárvárosi temető bejárata és Vöröscsárda között közlekedtek a Temesvári Közszállítási Vállalat autóbuszai.
Gyökeres változásokat in­dukált a telep életében is a Buziási úti ipartelep megteremtése, kiépítése. A munkahelyeket biztosító iparvál­la- latok elérhető közelségbe ke­rültek. Kerékpáron vagy akár gyalogosan is könnyen el lehetett érni a közeli gyárakba, üzemekbe. Sokan érkeztek a jobb megélhetés reményében Vöröscsárdára Románia minden sarkából, legkülönbözőbb vidékeiről és településeiről. Átalakult, alaposan megváltozott a lakosság struktúrája, etnikai összetétele. Az ipartelep növekvő létszámú alkalmazot­tainak jobb és célszerűbb szál­lításának biztosítása céljából mindkét irányban a kör­körös forgalmat lebonyolító 6-os villamosvonalból ki­ágazó pályát építettek 1976-ban a Buziási úton a Mérőműszer Gyár előtti té­rig. Később ebből fejlesztették ki a 8-as számú villa­mos- vonalat, amely az Északi pályaudvar és az Electrotimis Iparvállalat között biztosította 12 vagonnal az összeköttetést. Az Electrotimis Iparvállalat képezte a végállomását a 4-es villamosnak is, amelynek 12 – a csúcsórákban 17 – szerelvénye a Gyárvárost, a Belvárost és a Váralja negyedet átszelve jutott ki a Szegedi (Torontáli) útig. Temesvárott gyártott Timis-2 típusú vagonok szállították az utasokat a 17877 méteres pályaszaka­szon, amelyet az 1980-as években meghosszabbítottak Vöröscsárda pereméig, az Optica Iparvállalatig, ameddig egyébként a 8-as valamint az 1980-1989 között ki­épített és üzembe állított 9-es villamosvonalak egyes szerelvényei is kihajtottak. A telep szélén fordultak és fordulnak a villamosok, ami a negyedet jelentős mértékben fölértékeli, akárcsak a szomszédságában kiépített Nap-negyed közelsége is – leg­- inkább az ingatlanpiacon. Vöröscsárda kezd egyre jobban beleszervesülni a Béga-parti városba.
Az 1989-es rendszerváltozás előnyöket hozott, de károkat is okozott a telep életében, kibontakozásában. Az erőszakos kollektivizálás kárvallottai vagy az érintett családok leszármozottai visszaigényelhették földterületeiket, amelyeket aztán, ami­lyen gyorsan csak lehetett, kivonattak a mezőgazdasági művelésből, s be­- épít­hető telkekké alakították, szabták át azokat, s áruba bo­csátották őseik jussát. Tetemes bevételekre tettek szert a leleményesebbek.Tömegesen jelentek meg az ingatlanügynökök, a haszon­- leső telekspekulánsok, a nagy­ban számoló építkezési vállalkozók is. Gombamódra nőnek, szaporodnak a családi házak, a villák, a társasházak, a lakótömbök a telep minden részén, valamennyi szegélyén. Új fertály alakult ki a Buziásfürdő felé tartó országút bal oldalán, de beépülőben vannak a Vöröscsárda és Újmosnica illetve a Vöröscsárda és Magyarmedves közötti határrészek is. A Temesvár vonzáskörzetébe tartozó települések több­ségének útját és csábító példáját követi Vöröscsárda is. A lakosság nagyobb hányadát képező román görögkeletiek templomot is emel­- tek, amelynek toronykeresztjét valamint az udvarára állított emlékkeresztet 2018. augusztus 14-én fel is szentelte Ioan Selejan, a Bánság ortodox érseke.
2011. december 6-án vehették birtokukba a pedagógusok és mintegy 60 kis­- gyerek a 8. számú napközis óvoda felújított és korszerűsített épületét. A romossá deg­radálódott épületrész rehabilitálását Angela Cioba, az intézmény igazgatónője valamint Győrfi Enikővel és Berta Voda Erzsébettel az élen a szülői bizottság kezdeményezte és szorgalmaz­ta.
Gyökeres a telep átalakulása, metamorfózisa, de a negyed még mindig nem tudta túllépni saját árnyékát, képtelen teljesen feladni, levetkőzni falusias jellegét és külsejét. A városgazdák segítsége nélkül nem tud igazából felfrissülni, a korsze­- rűsödés, a megújulás irányá­ba előrelépni. Mellékutcái némelyikében hiányzik a vezetékes víz és a csatornázás. Nagyobb esőzésekkor a kerület egyes részein az udvarokat ellepi a lefolyást nem találó víz. Megoldatlan a ház­tartási szemét összegyűjtése és elszállítása. A köztisztaság igazából ismeretlen fogalomnak, vágyálomnak számít Vöröscsárdán. Elha­nyagoltak, több szakaszon is teljesen hiányoznak a járdák, az útburkolatok. A mellékutcák közül mintegy 15-20 ren­dezésre, korszerűsítésre szorul. Sok a tatarozást, az alapos javítást igénylő ház, épület is. Csigalassúsággal, szakaszosan halad az utcák aszfaltozása. Gyorsabb az ütem, rövidebbek a határidők a villák övezeteiben, ahol kisebb-nagyobb „fejesek” laknak. Sérelmeikkel, panaszaikkal többször fordultak Temesvár város tanácsához és polgármesteri hi­- vatalához a vöröscsárdaiak. Ismételten kérelmezték egy zöldségpiac létesítését a külnegyedben. A városatya az­zal nyugtatgatja és hitegeti a vöröscsárdaiakat, hogy olimpiai méretű úszómedencét építtett a kerületbe. Valószínűleg annak vizében óhajt majd maga is úszkálni, lubickolni átsétálva a közeli Nap negyedből. Létesített a negyedben egy több mint 7 hektáros energiafűz-ültetvényt is, amely azonban nem váltotta be a hozzáfűzött ambíciós reményeket. A területet – állítólag – már telke- ­sítették is.
Jelenlegi közismertségét, hírnevét Vöröscsárda jószerivel csupán csak annak kö­szönheti, hogy Termés utcai sporttelepén játssza hazai mérkőzéseit az országos bajnokság II. osztályában szereplő Ripensia UVT labda­- rúgócsapata.