22 Feb 2019
Írta admin 
0 Hozzászólás Nyughely Aranyágon, utca Temesváron
Temes vármegye első alispáni székét Muslay László (1783-1840) 1835-ig töltötte be. Nyugdíjaztatását követően Aranyágra vonult, ahol az ippi Bydeskúthi családtól megvásárolt birtokon kezdett gaz- dálkodni. A kincstártól ippi Bydeskúthy Tamás (1777–1813), aki 1803-tól elhunytáig, 1813-ig volt Temes vármegye alispánja, szerezte meg a 19. század elején Aranyágat, ahova a Szepes vármegyei Hanusfalváról római katolikus magyarokat és szlovákokat telepített a faluban élő görögkeleti románok mellé. Emlékére özvegye, gróf szeghelyi Mailáth Johanna 1837-ben kripta-kápolnát emeltetett, és aranyozott feliratú vörös márvány sírkövet állíttatott. A főoltár asztalának homlokzatára a család kettős címeres pajzsa került. A kriptába helyezték örök nyugalomra az 1840. szeptember 12-én elhunyt Muslay László földi maradványait is. Ugyancsak vörös márványból faragott sírkövére a következő szöveget vésték: „Itt nyugszik hamvaiban Nagyságos borosjenői Muslay László úr kir. tanácsos, aranysarkantyús vitéz, tekintetes Temes vármegyében 27 évig Első Alispány. Meghalt életének 57-ik évében szept. 12-én, 1840. Hálából emelték kesergő özvegye, Vigyázó Mária és gyermekeik László, Etelka s Izabella”. A birtok 1848-ban az örökösök, báró Ambrózy Gyuláné szül, Muslay Izabella és Maitényiné szül. Muslay Etelka tulajdonába került. Ifj. Muslay László (1814-1894) Temes vármegye főszolgabírója volt. Ambrózy-ágon a birtokrész ifj. Ambrózy Gyulára szállt, aki a település legnagyobb birtokosaként, gőzmalmot és gazdasági szeszgyárat is létesített és működtetett a faluban. Megújíttatta a kripta-kápolnát, amelyben a 20. század elején a 315 lelket számláló leányegyház magyar, német és szlovák hívei számára a miséket is tartották. A Maitényi-rész az örökösöktől a 19. század végén a Langfelder és Plohn cég, illetve Bauer Mátyás tulajdonába került.
A romos állapotba került, omladozásnak indult kápolnát a beszolgáló temesrékasi plébános ügybuzgalma és erőfeszítései eredményeként 2004-ben tatarozták és újrafestették. Havonta egyszer jár ki, és tart szentmisét a temesrékasi plébános magyar, román, német és szlovák nyelven a megfogyatkozott lakosságú falu 10-15 templomba járó római katolikusának.
Temesvár szabad királyi város önkormányzata azzal fejezte ki tiszteletét és háláját az egykori vármegyei alispán emléke iránt, hogy a Gyárváros új utcáinak egyikét róla nevezte el. A Buziási út és a Szubolyásza-patak közötti útszakasz igazából a 19. és 20. századok fordulóján kezdett formálódni, beépülni.
A Muslay utca (ma. Eroilor sugárút gyárvárosi szakasza) 1. szám alatti épületének földszintján üzemeltette mészárszékét Petru Brașovan hentes és mészáros, valamint szappanfőző műhelyét és üzletét Silberknopf Mór szap- panos, akinek sikerült néhány esztendő leforgása alatt gyárrá bővítenie és fejlesztenie vállalkozását. Az épületben bérelt lakást Lubász Anna özvegy, Fischer Sámuel utazó, Gheorghe Ignia kereskedősegéd valamint két munkás: Somorai István és Wilheng Ágoston. Baross utca 3. szám alatti korábbi lakásából a Muslay utca 1. szám alá költözött át Bócz József (1860-1934), a temesvári kereskedelmi iskola tanára, majd igazga- tója. Háztulajdonosként Csermák Ilona kapta meg a 1914/36653 számú engedélyt a vízvezeték bekötésére a 2-es számú ingatlanba, amely Donisz János cipészsegédnek, Draspel György zenésznek, a fuvaros Menyhárdt Ferencnek és Nicolae Pungulescunak, Schikel Sebestyén bérkocsisnak és Popovits György sertéskupecnek nyújtott hajlékot.
Romulus Zaharie vegyesárukereskedő, aki üzletét a Buziási út 13. szám alatt működtette, tulajdonát képezte a Muslay utca 3-as házszámot viselő bérháza, amelyben bérlőként Kurt Schieferdecker magánhivatalnok, Trausch Károly pincér, Belányi Lajos bérkocsis és Engst Anna napszámos lelt alkalmas otthonra. Gröger Gusztáv szobafestő társaságában a Muslay utca 4. szám alatt három zenész – Müller József, János és Titusz – lakott. A klán egy másik muzsikustagja, Müller Henrik a Muslay utca 5. szám alatti házban, amelynek Goldner Anna volt tulajdonosa, pihente ki a ká- véházi és kocsmai zenélés fáradalmait. A házban volt Horváth József lakatossegédnek és Hubert Peyler kőművessegédnek a bejegyzett lakása is. A háztulajdonos Tóth György a Muslay utca 6. szám alatt Nikolits Mihály városi dezinfektornak, Takáts István fuvarosnak, Dávid József napszámosnak és Schubert Ferenc József foglalkozás nélkülinek biztosított fedelet. Stein Mihály borbély, Beer Rezső asztalossegéd és Kollek Fülöp napszámos nyitotta és zárta a Muslay utca 7. szám alatti ingatlan kapuját.
Férje halála után özvegy Saveta Zalla örökölte a Muslay utca 9-es számú telkét és házát, amelyben több éven át Rebmann Mátyás bádogosműhelyt bérelt és tartott fenn. A házban két napszámos – Darányi István és Gaier Anna – bérelt lakást. A 10-es számú háznak Kollek József volt a tulajdonosa és családjával egyedüli lakója is. Nem voltak bérlői. Többszörösen túltett rajta a szemközti, 11-es számú ház birtokosa, Kleisz Antal, aki Meinhardt György bérkocsis, Blázi Mátyás munkás, Jakab Pál irodaszolga, Ördög Mihály szabósegéd mellett hat napszámossal – Csonka Ádámmal, Jakab Jánossal, Kovács Lajossal, Kerekes Annával, Linszter Jánossal és Popp Jánossal – kötött bérleti szerződést. Zachar Vilma volt szatócs, Kopri György és Müller Emília napszámosok valamint Nicolits József, Müller Lajos és Rosenberg Sándor zenészek Knöbl Konrád városi rendőrőrmesternek, a Muslay utca 13. szám alatti épület tulajdonosának fizették minden hónapban az esedékes házbért. A 15. szám alatti házban Müller József napszámos húzta meg magát. A háztulajdonos Maria Savu és telekkönyvi díjnok fia, Ilie Savu társaságában a kőművessegéd Vasile Zalla, a munkás Karácsony József és a napszámos Koch Katalin lakta a Muslay utca 17. szám alatti épületet. Festődéje és vegytisztítója volt a 18. szám alatt Gutjahr Györgynek, aki családjával az épületben is lakott. 1899-ben Flechner Berta volt a Muslay utca 19. szám alatti ingatlan tulajdonosa, akitől 1908-ig Oppelcz György kádársegéd birtokába került, akinek egyedüli bérlője Laub József kintornás volt. A verkli a 19. században és a 20. század elején Temesvár mindennapjainak is szerves tartozékát képezte. A kereken tolható hangkibocsátó láda kenyérkereseti eszközül szolgált szegény koldusok, az elesettek, a testifogyatékosok, bénák és ügyefogyottak számára. A kéregetés zenés változatához folyamodó, az utcákat, piacokat, vásártereket, a bérházak belső udvarait járó kintornások sípládákat és kalapácsos billentyűzetű, henge- res zárt szekrényeket egyaránt használtak a Béga-parti városban is, ahol a verklisek rendőri felügyelet alatt álltak.
