Magániskolából községi tanintézet

Elsőként a házalással foglalkozó Baumgartner Ferenc szerezte meg a tulaj­donjogát a Muslay utca 21. szám alatti háznak, amelyben a tulajdonos mellett Baumgartner Károly bádogos, Tóth Erzsébet volt háztulajdonos, Hübner György zenész, Nán János és Szilágyi Teréz napszámosok laktak. Emeric Andrescu nyu­- galmazott tanító, majd lánya, Emília Andrescu tulajdonát képezte a Muslay utca 23-as számot viselő épülete, amelybe bérlőként Mühlberger Rezső napszámost is befogadták. Ana Sacoșan háztulajdonos és a fuvorozással foglalkozó Ștefan Sacoșan a Muslay utca 25. szám alatti ingatlanukban a foglalkozás nélküli Weisz Erzsébetnek és négy zenésznek – Csipák Istvánnak, Perlovits Nándornak, Toll Mártonnak és Toll Nándornak – biztosítottak lakhatási lehetőséget. A Titu Maiorescu nevére átkeresztelt utca 23-as és 25-ös számú telke és ingatlana Palicskó Antal asztalos birtokába került, aki az 1920-as években Victoria néven működtette a Pa­licskó és Tsa bútorgyártó és -forgalmazó cégét. A Victoria nevet kősőbb, az álla­mosítást követően a Gubán Balázs létesítette és vezette, a termékek sokaságát gyár­tó iparvállalat vette fel és viselte a szocializmus évtizedeiben. Az állat- és takarmánykereskedő Rajcsik János idővel kocsmát nyitott és működtetett a Titu Maiorescu utca 27. szám alatt, ahol a kávémérő Holló István is lakott és vásárlói szolgálatára állt. Bérlőkként a kimutatások Maloth János molnárse­gé­det, Maloth Katalin és Schiffer Anna napszámo­sokat tartották számon. A szatócs Mannheim Salamon valamint a baromfi­kereskedő és földbérlő Mattyusics Ambrus bírta a Muslay utca 29. szám alatti épületet és telket, amelye­ket azonban a felvett hitelek nem törlesztése miatt a Délmagyarországi Gazdasági Bank Rt. lefoglalt és elkobzott.
Vaskor György mészáros a Muslay utca 39. szám alatt lakott és gyakorolta mesterségét.
Temes vármegye egykori első alispánjának, Muslay Lászlónak a nevét viselő utca 1-es számú házában lakott családjával Köpeczi Bócs József (1860-1934), a temesvári kereskedelmi iskola tanára, majd igazgatója. A Háromszék vármegyei Köpecen 1860. január 27-én világra jött Bócz József felsőfokú tanulmányai befejezését követően került a Béga-parti városba, ahol a Wiesner-féle kereskedelmi magániskolában kapott oktatói állást. Hézagpótló tanintézetett létesített az 1848-49-es szabadságharc leverése után az elnyomó osztrák államhatalom teremtette új koronatartomány, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság fővárosában a morvaországi Rohleban született Franz Wiesner (1823-1906) pedagógus, aki Olmützben szerzett 1845.ben főtanítói oklevelet, majd a troppaui császári és királyi tanárvizsgáló bizottság 1858-ben a természetrajz, fizika és a vegytan tanárává képesítette. Tanárként 1857-ben Pestre költözött, ahol beiratkozott a Hampl-féle kereskedelmi tanfolyamra. Miután keres­ke- delmi képesítést szerzett a temesvári kereskedelmi testület meghívására 1860-ban a fővárosi rangot viselő Temesvárra érkezett, ahol a vasárnapi kereskedelmi és ipariskola tanáraként alkalmazták. Franz Stilber igazgató halálát követően át­- vette az iskola vezetését. Három osztályos alreáliskolaként tanintézete 1863-ban nyilvánossági jogot kapott. 1873-ban három osztályos kereskedelmi magániskolát alapított az erőteljes gyarapodásnak, gazdasági és urbanisztikai fejlédésnek len­dült Temesvárott. 1875-ben polgári és kereskedelmi iskolává szervezte át magántanintézetét, amely 1877- ben nyerte el a nyilvánossági jogot. Franz Wiesner kiválóan képzett, közszeretetnek örvendő oktató volt, akinek a keze alatt több egymást követő generáció nevelkedett és nőtt fel, olyan nemzedékek, amelyek jelentékeny, meghatározó tényezőivé váltak Te­- mesvár és a Bánság gazdasági életének. Oroszlánrészt vállalt Temesvár gazdasági haladásának, lendületes fejlődésének gerjesztésében, előmozdításában. A kereskedelmi iskolák közül tanintézete volt az első Ma­gyarországon, amelyikben magyarul is tanítottak, s amely fokozatosan áttért a magyar nyelvű oktatásra. Bócz József mellett a Wiesner-féle kereskedelmi iskola oktatója volt, mások mellett, Mátyás Sándor (1847-1895) és a verseket publikáló Graef János (1861-1905) is. Wiesner Ferenc módszertanilag rendezte az anyagtant a könyvvitel tanítására. Két me­to- dikai dolgozatot – Magyar váltójog valamint Az énektanítás vezérfonala gimnáziumokban és reáliskolák­- ban – adott ki, jelentetett meg nyomtatásban.
A kereskedelmi iskolát teljesen magyar tannyelvűvé Temesvár szabad királyi város változtatta, amely .krasznarécsei Mártonffy Márton (1848-1917), Te­mes vármegye tanfelügyelője szorgalmazására a 1898/1899-es tanévtől átvette a tanintézet tulajdonjogát, vezetését és ad­- minisztrálását, miután az Első Temesvári Takarékpénztár 1896-ban 25 éven át lefizetendő 50.000 forintos alapítványt tett „egy Temesvárott felállítandó új kereskedelmi iskola céljaira”. Az átvett kereskedelmi és polgári iskola elére Temesvár szabad királyi város tanácsa 1899. szeptember 1-től Pfeiffer Jánost (1856-1915), a lippai kereskedelmi iskola igazgatóját hívta meg és nevezte ki. A Gyárvárosból az intézetet az 1904/1905-ös tanévtől kezdődően ideiglenes jelleggel a belvárosi Szent Katalin-plébániatemplom szomszédságában Reiter Ede (1847-1908) építész és építkezési vállalkozó által fölépített városi iskolaépületbe költöztették át. A Nagy­körúton (C. D. Loga sugárút) 1914-ben hozzákezdtek a temesvári kereskedelmi iskola Székely László tervezte impozáns épületének felhúzásához, amely 1954-től városháza gyanánt szolgál. Az I. világ­háború előtt a kereskedelmi iskola párhuzamos osztályokkal működött, a jelent­kezők nagy száma az 1911/1912-es tanévtől szük­ségessé tette a harmadik osztálysor beindítását. Az iskolában 10 tanár 185 tanulót oktatott. Az 1920-as évek elején rövid ideig há­rom – román, magyar és német – tagozattal működött a temesvári kereskedelmi iskola.
Évtizedeken át a kereskedelmi iskola tanáraként tevékenykedett Temesváron Köpecz Bócz József, aki didaktikai feladatai példás ellátása, teljesítése mellett cselekvő szerepet vállalt és töltött be a Béga-parti város közéletében, művelődési és szellemi mozgalmaiban is. 1889. március 15-én ünnepi beszédet tartott Temesvárott a magyar forrdalom kitörésének évfordulóján, amelyről először emlékeztek meg fényesebb külsőségek között a Bánság szívében. „1848. márcz. 15-vel föltámadtunk, a szellem diadala volt ez a titkos erőszak ellen; visszaadatott legdrágább kincsünk: a s z a b a d s z ó, azon hatalmas fegyvere a nemesen, emberien, észszerűen gondolkodó főnek, mellyel a tiszta honfiúi érzelem meghamisíthatlanul kerülhet napvilágra a szellem országából. Ez volt a gyújtó föltámadás, melynek 41 éves emlékét ünnepeljük itt; ez volt a dörgő, levegőt meg­rázkódtató örömzaj, melyet az első írott szabad szónak, a »Talpra magyar«-nak levegőt rázkódtató, mámoros hangja idézett elő, mely a szív- és nyelvről csörögve lehulló, a szellem kifejezését durván korlátoló bilincs szétrombolását jelenté, mely örömünnep villámnál gyorsabban járta be az égbe nyúló Kárpátoktól koszorúzott négy folyó hasította tért, melyet édes hazánknak nevezünk s Magyarországnak jegyzették be állandó névül a történetírók Clio könyvébe, mely névhez ezer éves bú és öröm vegyült emlék fűződik.” – szögezte le beszédében Bócz József tanár, aki eszmefuttatása szövegét Veres Sámuel temesvári tipográfus betűivel nyomtatásban is kiadta, meg­- jelentette. A kiadvány eladásából befolyt jövedelmet teljes egészében a Temesvárott felállítani szándékozott honvédszobor javára ajánlotta fel. A Temesvárott megrendezett délmagyarországi ipa­ri és mezőgazdasági kiállítás alkalmából 1891-ben Hegedüs Pál tanár és Grósz Endre ügyvéd szerkesztésében Temesi Emléklapok címen meg­jelentett gazdag tartal­mú antológiában Bócz József, a kereskedelmi iskola tanára A temesvári csatatéren című hosszabb elé­- giájával szerepelt.