A kálvinizmus elkötelezettje

A kereskedelmi iskola tanára Bócz József (1862-1934), aki a Gyárvárosban a Muslay utca 1. szám alatt la­kott, oktatói tevékenysége mel­lett nagyon tevékeny sze­repet töltött be a 19. és 20. századok fordulóján Te­mesvár közéletében is. Hithű reformátusként elkötelezett szorgalmazójává és támoga­tó­jává vált az 1825-ben lét­rehozott, az evangélikusokat és kálvinistákat tömörító „e­gyesült protestáns egyház” széttagolásának, a két hitfe­lekezet hívei megosztásának, szétszakításának. Te­- mesvár lélekszámában, társadalmi súlyában és tekintélyében megerősödött re­for- mátus közösségét komoly sé­relmek, folyamatos bántalmak, méltánytalanságok ér­ték a lutheránus többségű presbitérium, egyházvezetés részéről, amelynek ellenha­tá­saként élénk mozgalom indult a Béga-parti város re­- formátusai körében, amely a lutheránusoktól való elszakadást és külön eklézsia ala­kítását tűzte céljául. Az „e­gyesült protestáns egyház­község” református részének szellemi és felekezeti ve­ze­tői – dr. Bécsi Gedeon (1830-1899), Kovács Sebes­tény Aladár, Cseresnyés Je­nő (1852-1931), Mágori Mi­hály, dr. Baksa Lajos (1856-1916), Bessenyei Ferenc, Cserepes Ferenc, Kapitány Zsigmond stb. – 1890. szep­temberének közepén tanács­kozásra gyűltek össze, ame­- lyen alapos megbeszélés, né­zetegyeztetés után eldöntötték, hogy mindent elkö­vetnek annak érdekében, hogy megteremtsék a Bánság fő­vá­rosában élő református hí­vek a lutheránusokétól füg­- getlen, önálló eklézsiává szer­veződésének jogi, anya­gi és egyházpolitikai fel­té­te­leit. Az új egyházközség megalakításának előké­szí­té­sére, a terv megvalósításának keresztülvitelére kezde­­- mé­nyező és szervező bizott­ságot alakítottak, amelynek elnökévé dr. Bécsi Gedeon főorvost, a városi kórház igazgatóját választották. A mozgalom legfőbb gerjesz­tő­je, legbuzgóbb élharcosa, a hivatalos okiratok és felterjesztések formába öntője és címzettekhez juttatója a ké­sőbbi neves budapesti műegyetemi tanár, Kovács Sebestény Aladár mérnök, a temesvári folyammérnöki hi­­vatal vezetője volt.
A temesvári reformátusok igényeinek és kívánságainak alaposabb ismerte­té- se valamint az elszakadás feltételeinek körültekintőbb megbeszélése végett az egyházmegye képviselőivel foly­tatandó tárgyalások le­bo­nyolításával korábban megbízott dr. Bécsi Gedeon, dr. Baksa Lajos, Kovács Sebestény Aladár és Mágori Mihály mellé – úgymond, „kiegészítésül” – egy népes delegációt választottak, a­melynek Cseresnyés Jenő, dr. Szondy György, dr. Csurgay Soma (1849-1905), Bes­senyei Ferenc, Mátyus Sán­dor, Futó Zoltán, Gálffy István (1860-1914), Kozma József, Baráthy Mihály, Kapitány Zsigmond, Kádár Lajos, Mark Etele, Győrbíró Samu, Bócz József, Csuk János, Borosnyai Károly, Féhn János, Nagy Lajos, Besse Sándor, Csók János, Csutorás Mihály, Csiky János, Tóth Ferenc, Bak And­rás, Varga Sándor, Simonffy Miklós, Molnár Fe­renc, Pálosy Dénes, Sebesy Imre, Törös Sándor, Mátyus Béla, Török János, Tűhegyi Pál, Némethi János, Somogyi Imre és Csiky János volt a tagja. A kibővített bizott­ság elnökévé Cserepes Fe­rencet választották, akinek elnökletével a 32 tagú „egyházalakító bizottság” 1890. december 4-én 17 órakor újabb ülest tartott, amelyen halasztást nem türő, sürgős teendőkről folytattak eszme­cserét. A testület majdnem teljes létszámban megjelent tagjai nagy figyelemmel és örömmel hallgatták végig dr. Baksa Lajos beszédét, a­mely­ben kifejtette, hogy a „magyar vallás” megerő­sö­dése, térnyerése Temesvárott nemcsak helyi vagy egyházkerületi érdekből fontos és kívánatos, hanem a Béga-parti város és a Bánság ma­gya­rosodásának szem­­pontjából is.
Az önálló református egyház megalakulásának ke­resztülvitelére, a gyakorlati tennivalók végzésére és meg­oldására a Koronaher­ceg Szálló kistermében megtartott ülésen a következő összetételű végrehajtó bizottságot választották: elnök – dr. Bécsy Gedeon, alelnö­kök – Cserepes Ferenc, Győr­bíró Sámuel, jegyzők – Cseresnyés Jenő, Baráthy Mihály, bizottsági tagok – dr. Baksa Lajos, Bessenyei Ferenc, Bak Árpád, Bócz József, Csók Janos, Csuka Zsigmond, dr. Csurgay So­ma, Csutorás Mihály, Faragó Lajos, Kovács S. Aladár, Kapitány Zsigmond, Mágori Mihály, Sinkovits György.
A temesvári önálló „evan­gélium szerint reformált egyházközség” 1890. december 28-i megalakulása után nyomban megválasztotta tisztikarát és presbité­riu­mát. A közgyűlés egy­- hangúlag jóváhagyta a Kovács Sebestyén Aladár mérnök által előterjesztett névsort, amelynek az élén a főgondokká választott dr. Bécsy Gedeon neve állt. A gondnok Mágori Mihály lett, míg a jegyzői feladatok ellátásával Cseresnyés Jenőt és Barathy Mihályt bízták meg. Pénztárossá dr. Baksa Lajost, ellenőrré Bócz Józsefet , ügyésszé pedig dr. Csurgay Somát választották.
Az önállósult református egyházközség tagjai 1891. január 1-jén 10 órakor a vármegyeház dísztermében gyűltek össze az első istentiszteletre, amelyen a Te­mes­váron időző Szabó János esperes, kőröstarcsai református lelkipásztor mondott szép imát, hirdetett igét és tartott szentbeszédet. Az ünnepi istentisztelet magasztosságát, hangulatának e­mel­- kedettségét nagy mér­tékben fokozta a Bócz Jó­zsef polgári és kereskedelmi iskolai igazgató vezény­leté­vel a helybeli színtársulat fér­fi­ka­ra és a kereskedelmi kö­zép­iskola ifjúsága által mű­vészi igényességgel meg­szólal­ta­tott, igazán gyö­nyö­rűen éne­kelt többszólamú három kó­rusmű előadása.
A polgári és keres­ke­del­mi középiskola ügyvezető igazgató-tanárának, a presbiterré választott Bócz Jó­zsefnek személyes közben­- járására engedte át a református egyház számára va­sárnaponként magániskolája egyik tágasabb tantermét Franz Wieszner (1823–1906), a temesvári keres­ke­delmi iskola tulajdo­nos- igaz­gatója. Az 1891-es esztendő első negyedében Futó Zoltán időközi lelkész a Wieszner-féle iskolában tartotta az istentiszteleteket, ame­lyeken a hívek örvendetesen nagy számban jelentek meg és vettek részt. A ke­reskedelmi iskolában hívták össze a presbiteri gyűleseket is. A temesvári református egyház 1891. április l2-én tartott közgyűlese jegyző­köny­vileg és kiküldött dele­gáció által fejezte ki hálás köszönetét Franz Wieszner­nek valódi keresztyéni érzü­letről tanúskodó nemes jó­indulatáért, becses és önzetlen támogatásáért, amelynek ér­tékét megkétszerezte az a tény, hogy egy „idegen nyel­vű és más felekezetű” egyén részéről jött. A kereskedelmi iskola előzékenyen áten­ge­dett tanterme azonban kez­dettől fogva szűknek bizo­- nyult. Rendszeresen zsúfo­lásig megtelt buzgó hí­vek­kel. Ez a körülmény arra kész­tette a presbitériumot, hogy tágasabb helyiség után nézzen. A Belvárosban a­zon­ban nem sikerült alkal­mas termet találni. A fiatal, az alakulás nehézségeivel küszködő egyház pedig nem állt még anyagilag úgy, hogy drá­ga pénzen nagyobb alap­területű, központi fekvésű termet bérelhessen.
A temesvári ev. ref. egyházközség tanácsosai Mágo­ri Mihály gondnok és Fu­tó Zoltán időközi lelkész elnökletével 1891. augusztus 13-án újabb ülést tartottak, amelynek legfontosabb na­pi­rendi pontja az esedékes lelkészválasztás előkészítése volt. A lelkészválasztó-bizottságba, amelynek elnö­ké­ül Mágori Mihályt, jegy­ző­jéül Baráthy Mihályt je­löl­ték, Bócz József tanár is helyet kapott.