Világmárka

Új korszak kezdődött a Gubán Balázs (1904-1978) létesítette és vezette iparvállalat, amelybe több kisebb állami tulajdonba került termelőegységet, műhelyt és részleget is beolvasztottak, fejlődéstörténetében 1953-ban, amikor a telep a gyárvárosi vasútállomás szom­- szédságából átköltözött az Eroilor de la Tisa sugárút 23-as és 25-ös számú telké­re és épületeibe, amelyekben a már korábban állami tulajdonba került Palicskó és Tsa bútorgyártó és -forgalmazó cég működött Victoria néven, az 1920-as évektől kezdődően. A hivatalosan 1962-ig a Breiner Béla Állami Iparvállalatként jegyzett és számontartott üzem erőteljes, nagy­arányú és mélyreható gyarapodáson, kibontakozáson és párját ritkítóan látványos metamorfózison ment keresztül. Meghatványozódott az alkalmazottak létszáma, megnőtt, korszerűsödött a termelési kapacitás, folyamatosan bővült a termék­skála. A gyár viszonylag rö­vid idő leforgása alatt a Béga-parti város és Románia élenjáró, emblematikus iparvállalatai sorába emelkedett.
Induláskor az új telephelyen is cipőkrémeket, bőr­ragasztókat és -festékeket, viaszkokat valamint más kötő- és vegyianyagokat gyártottak. Különböző nagyságú fémdobozos, majd a korszerűbb elvárásokhoz, követelményekhez és műszaki lehetőségekhez. adottságokhoz igazodva, tubusos kiszerelésben készítették folyamatosan, a vál­lalat magánosításáig, 1995-ig a változatos színű és kiváló minőségű Gubán-már­kanevű cipőpasztákat, a lábbelik gondozására, ápolásá­ra és karbantartására szol­- gáló szereket. Főleg az iparvállalatok igényelték és rendelték meg egyre tete­me- sebb és tekintélyesebb mennyiségekben a gazdag színskálában Bizon (Bölény) néven előállított és forgalmazott bőrfestékeket. Egyébként a Gubán Balázs vezette temesvári vállalat volt az egyedüli, amely bőrfestékeket gyártott Romániában. Továbbvitte ugyan­- akkor a Palicskó-féle asztalosműhely hagyományát, örökségét is: a vállalat termékskáláján bútorok, faeszközök és -szerkezetek is sze­repeltek. Fémtárgyakat, használati eszközöket, kony­hai kellékeket, edényeket, ékítményeket és applikációkat is készítettek az egykori Old Metal tradícióját átvéve és folytatva. A fémfeldolgozási részlegen, amely külön csarnokot kapott a telepen, olvasztókemencék, nikkelezési és gal­vanizálási medencék, prés- és csiszológépek sorakoztak. Öntött sörösüveg-nyitóktől a díszes, terebélyes méretű csillárokig rengeteg dolgot gyártottak az osztályon. A Románia területén álló legrégebbi színházépület, az oravicabányai theatrum előadótermét 1953 óta a Gubán Balázs adományozta kandeláber tölti be fénnyel. A Victoria Állami Iparvállalat csarnokaiból ke­rültek ki a Temesvári Állami Magyar Színház, az 1970-es évek végén felújított termének csillárai is. Számtalan, a kommunizmus évtizedeiben emelt köz­épületbe, művelődési in­tézménybe, gyűlésterem­be, előcsarnokba kerültek Temesvárott gyártott luszterek, függőlámpák.
Sok tapasztalt, nagytudású szakembert, kisiparost, akik magánvállalkozásaik, saját műhelyeik feladására kényszerültek az államosítás, a sorozatos vegzálások következtében, a kivételezett státust élvező Gubán Balázs megnagyobbodott vál­lalatába csábított, felelős munkakörökkel bízta meg legtöbbjüket, lehetőséget teremtve tanult, behatóan ismert mesterségük folytatá­sára, kiteljesítésére. Például a jeles temesvári hangszer-készítő dinasztia sarjára, Braun Antalra (1911-1978) – aki 1935-től a híres Hohner cég romániai, magyar­orszá­gi és bulgáriai képvi­- selője és megbízottja is volt –, épít­ve és támaszkodva hozta létre a gyár keretében a szaxofon-részleget, a­mely többfajta méretben és hangolásban készítette a nád­nyelves fúvókával megs­- ­zólaltatott fúvós hangszert, amelyet a román mű- és népzenét játszó együttesek, a „tarafok” valamint a dzsessz- és könnyűzene-formációk igényeltek és hasz­náltak. Lényegesen olcsóbbak voltak, mint a külföldről körülményesen és nehezen megrendeltek. Braun Antal a hangszerek javításához is remekül értett. Az udvar bal oldalán üzemelt a vegyianyagokat gyártó részleg, amely a kiváló minősége miatt közkedvelt, Gubán-márkájú ci­pőkrémet, a Bizon néven forgalmazott bőrfestéket, bőrragasztókat, cipőtalpakat és különféle lábbeli-kiegészítőkat termelt, állított elő sorozatban.
A gyárudvarra belépve a kapuval szemközt két emeletes üzemcsarnok magasodott. Egyikük földszintjén 1954-től kezdődően a beszerelt komplex berendezések különböző rendeltetésű és hasznosítású műanyag-fóliákat állítottak elő. Az emeleten a kasírozott vagy puffasztott borítású termékek gyártására szánt vásznakat készítették elő. Nagy kelendőségnek örvendtek a viaszosvászonból készült abroszok, fürdőszoba-függönyök, konyhai szőnyegek, szatyrok, táskák és alá­- tétek. A sorozatgyártás meg­kezdésekor, 1959-ben a csarnok emeletén kapott helyet a rövid idő leforgása alatt nagy elismertséget, tekintélyes hírnevet szerzett cipőgyártó részleg is. A fel­ső szinten egy puffasztott po­livinilint rétegező gépsor üzemelt. A szomszédos ikerépület földszintjét is egy PVC-t rétegző berendezés foglalta el. Többek között vinilint, habszivacsot és vásznat dolgoztak, ragasztottak tartósan össze. A bőrdíszmű szekción a kulcs­- tartóktól a táskák sokaságán át, a bőröndökig tömérdek terméket gyártottak Az épület első emeletét a minőség­ellenőri szolgálat, valamint a kutatási-fejlesztési csoport irodái, laboratóriumai, kísérleti termelőegységei foglalták el. A kutatómérnökök 15-16 fős csapatának élén Gubán Gáspárik Tibor (1923-2016) vegyészmérnök, az igazgató fia állott, aki államvizsga-dolgozatát a műbőrgyártásról írta és védte meg 1954-ben.
A két épület mögött húzódott meg a karbantartók, a gépészek és energetikusok csarnoka. A mérnököknek és a szakmunkásoknak nagyon sokfajta szerszámgépet, agregátot, bonyolult szerkezetű és felépítésű gépsort kellett felvigyázniuk, gondozniuk és meghibásodásuk esetén gyorsan kijavítaniuk. Minden a fluxusokat leállító áramszünet tetemes károkat, veszteségeket okozott volna.
A Breiner Béla Állami Iparvállalat rendhagyóan dús és változatos termék­skáláját tovább bővítette és gazdagította, a külföldet sokszor felkereső, az ipari vásárokon, nemzetközi kiállításokon és bemutatókon gyakran megforduló Gubán Balázs. Vakmerő lépésre szánta el magát 1959-ben, amikor hozzálátott az elegáns, mutatós, kényelmes és tartós női cipők kézműves gyártásához. Cipészeket verbuvált és alkalmazott, akik kifogástalan minőségű, természetes eredetű alapanyagoktól – talp- és felsőbőrökből, bélésekből, be­- tétekből, cérnákból, ragasztókból stb. – készítették a tetszetős, a változatos színárnyalatú lábravalókat. A modelleket a Neckermann, a Quelle és más divatcégek katalógusaibúl kopintották le. Az első kaptafákat Gubán Balázs saját kezűleg faragta ki. A siker, a cipők iránti érdeklődés és kereslet minden elképzelést felül múlt. Az asszonyokat, a lányokat valósággal lázba hozták és tartották a varázslatos Gubán-cipők, amelyeknek sorozatgyártását, nagyipari szintű és léptékű előállítására csak 1970-ben tértek át. Új csarnokot emeltek a cipőgyártó részleg számára, amelyben a szép nemnek szánt, évről évre növekvő számban készített cipellők mellett, férfi lábbeliket is gyártottak.