A tanítóképzés átalakítása

Öntudatára ébredt, az országnagyobbodás eufóriától megmámorosodott nemzetét sietett szolgálni Dionisie Linția is, amikor 1919 őszén tanítói diplomával fölcsapott a temesvári tanítóképző-intézet természetrajz tanárává. A román tannyelvűvé átminősített tanintézetnek az 1919/1920-as tanévben 151, az 1920/1921-es iskolai évben meg 279 beiratkozott növendéke volt. A diákok között mindössze 1 német és 1 szerb nemzetiségű akadt, míg 277-et románként tartottak nyilván. Románia közoktatás- és val­lásügyi minisztériumának kolozsvári főtitkársága a múzeumok felügyelőségén keresztül Dionisie Lințiát, a korábbi tan­felügyelőségi tollnokot 1920. augusztus 29-én megbízta a temesvári múzeum igazgatásával, azzal a meghagyással és kikötéssel, hogy az intézmény korábbi vezetőjével, dr. Berkeszi István tanárral, a Temesvári Állami Főreáliskola volt igazgatójával, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Tár­saság főtitkárával, a kiváló „temesvárológussal” működjön együtt, tartsa fenn a szakmai kapcsolatot. A kinevezési okmány Dionisie Linția elsőrendű feladatává lett, hogy román nyelvű feliratokkal, magyarázó szövegekkel lássa el a temesvári múzeum kiállított tárgyait kikötve, hogy minden objektum mellé a latin és román elnevezés mellé magyar és német nyelvű felirat is kerüljön. Az átmeneti időszakban a Lonovics utcai intézmény súlyos anyagi nehézségekkel, gyarapodó bajokkal küszködött. A miniszteri biztossá kinevezett ügyvéd és po­litikus, Emanuil Ungureanu 1922-ben megkísérelte a válságos helyzetbe süllyedt Történelmi és Régészeti Társaság tevékeny­ségét újraéleszteni, új alapokon újjászervezni. Törekvése, vállalkozása az anyagi források hiánya miatt nem járt sikerrel. A válságos helyzet orvoslására végül 1925-ben az a döntés született, hogy a jobb pénz­ügyi lehetőségekkel rendelkező Béga-parti város vegye át saját kezelésébe és tulajdonába a a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társaság és a Délmagyarországi Természettudományi Társulat által alapított és fenntartott intézményt. Az intézkedést követően Dionisie Linția lemondott múze­um­igazgatói állásáról, s minden idejét az oktatói és ornitológiai tevékenységnek szen­telte. Az Atanasie Popoviciu által 1919-1937 között igazgatott Állami Tanítóképzőben tanárkodott Anton Bona, Natalia Bojogescu, Traian Simu, Aurel Lupean, Ioachim Perian, Octavian Pop, Dumitru Chevereșan, George Draghicescu, Lucian Tomi, Nicolae Fabian és Nyulas János társaságában, majd időleges jelleggel átkerült a C.D. Loga Líceumba, ahol átrendezte, korszerűsítette és továbbgazdagította a természetrajzi szertár gyűjteményét. 1928. április 1-jétől az oktatásügyi minisztérium Dionisie Lințiát a tanítóképző intézet állatkitömési, állat- és növénygyűjtési „kézimunka-mesterévé” nevezte ki. Megbízták a Fekete-tenger mellékén, Jurilovcán létesítendő madár-megfigyelési állomás felügyeletével, vezetésével is. Temesvárra vissza­térve saját, Korona utca 23. szám alatti házában létrehozta Románia időrendben első ornitológiai állomását.
Több alkalommali is fölkereste a két világháború közötti évtizedekben kutatóként vagy külföldi természettudósok kísérőjeként a Duna-deltát. Részt vett az 1928-ban Budapesten megtartott X. Nemzetközi Állattani Kongresszuson, 1932-ben dolgozattal szerepelt Pécsett az ornitológusok tu­dományos tanácskozásán.
Megalapította a Bánsági Természetvédelmi Egyesületet, amelynek tagjaival kar­öltve, a tanulóifjúság bevonásával, moz­gósításával 1932-ben megszervezte Temesvárott a Madarak Karácsonyát, amelynek elsődleges célja a madarak gondozása, folyamatos táplálása volt az élelemszegény, zord téli hónapokban.
Temesvár város időközi bizottsága 1934. december 30-án tárgyalta Dionisie Linția nagylelkű ajánlatát, hogy a Bánság fővárosának adományozza értékes ornitológiai gyűjteményét vállalva annak további gondozását élete végéig. A kollekció elhelyezésére egy alkalmas külön épület emelését s mellette egy állatkert létesítését, kialakítását kérte. Dionisie Linția gűjteményét a Művelődési Palotává átbérmált színház épületébe, a korábban a Koronaherceg Szálló, valamint a Városi Vigadó hajlékaként szolgált traktusokban helyezték el. Ösz­sze­vonták, egyesítették 1937-ben a mú­zeum természetrajzi részlegének gyűjteményét, valamint a Dionisie Linția ado­mányozta kollekciót, s a F. Fellner és H. Hel­mer tervezte impozáns épület bal oldali szárnyának 2. és 3. emeletének 11 termében berendezték és megnyitották Románia első madártani múzeumát, amelyhez az ornitológiai laboratórium, valamint a Román Madártani Állomás bánsági irodája is tartozott. A múzeumban felhalmozott és őrzött anyag nagyobb hányada a tudományos vizsgálódásokat, kutatásokat szolgálta, kisebb része ismeretterjesztési, népnevelési és didaktikai célokat szolgált. Hat teremben – többségüket biológiai csoportokba rendezve – vonultatták fel, mutatták be Románia és a Bánság madarait: szakszerűen kitömött példányokat, gondosan preparált fészkeket, tojásokat. A Nicolae Ilieșu közölte adatok szerint 1943-ban a temesvári Madártani Múzeumban közel 3000 szárnyast, több mint 1000 fészket, s 3000-et meghaladó számú tojást őriztek. Dionisie Linția nagyértékű donációját és fáradhatatlan tudományos, intézményszervezői munkásságát Temesvár tanácsa azzal honorálta, hogy lakást biztosított családja számára az erzsébetvárosi telekház Templom (ma. Protopop George Dragomir) utcai épületében és a téli hónapokra tűzifa-szükségletét bérmentes fedezte. Pedagógusként 1938. szeptember 1-jétől kezdve nyugdíjazták.
Dionisie Linția kezdeményezésére és szorgalmazására nyilvánították hivatalosan természetvédelmi területté 1942-ben a kenézfalvi tavat és mocsárvilágot. 1944-ben látott nyomdafestéket Románia madárfaunájának Dionisie Linția által összeállított és rendszerezett katalógusa. Románra fordította, átdolgozta és kiegészítette Robert von Dombrowski lovag (1869-1932) 1910-ben német nyelven három kötetben megjelentetett Ornis Romaniae című művét, amelynek első kötetét 1946-ban adta ki a Fundația română pentru literatură și artă, míg 2. tomusát 1954-ben, 3. kötetét meg 1955-ben je­lentette meg a Román Népköztársaság Akadémiája. A „román ornitológia atyja” a Bán­ság Múzeuma természettudományi rész­legének vezetőjeként 1952. augusztus 29-én Temesvárott hunyta le örökre a szemét. Alakjának, tudományos munkásságának, kimagasló értékű életművének dr. Kiss András ornitológus a legbuzgóbb ébren tartója, ápolója, feltárója, újraértékelője és népszerűsítője.
Dionisie Linția nyugdíjba vonulásának esztendejében a tanintézet, a Temesvári Tanítóképző élén igazgatóként Ștefan Petres­cu állott. Az intézményt 18 éven át vezető dr. Atanasie Popovici-ot ugyanis Románia belgrádi nagykövetségére helyezték, irányították át, hogy a Bánság Jugoszláviának juttatott részén a román tannyelvű oktatást felügyelje, irányítsa. A növendékek létszáma a Tanítók utcai oktatási intézményben az 1935/1936-os, valamint az 1940/1941-es tanévekben tetőzött, elérve a 251 illetve a 259 főt. A tanulók közül 1935/1936-ban 29 volt magyar nemzetiségű, míg 1940-41-ben csak 13. A preparandia tantermeiben és bentlakásában folya­matos volt a túlzsúfoltság. A krónikus hely­szűke enyhítésére a Béga-parti város polgármesteri hivatala a tulajdonát képező Nyúl utca 14. szám alatti családi házat, majd a Vauban-típusú téglavár meghagyott kazamattáinak 6 termét bocsátotta a tanítóképző rendelkezésére. Két új szintet húztak 1939-ben a tornaterem fölé, ahol két tágas hálószobát alakítottak ki. Az udvaron emelt két melléképület egyikében az orvosi rendelőt és a betegszobát, a másikban meg a tanműhelyeket rendezték be. Az iskolaudvar középen kapott helyet a méhészet.