Pártiskola a Pestalozzi utcában

A II. világháború éveiben a temesvári állami tanítóképzőnek a gondok, a nehézségek sokaságán kellett átvergődnie, túljutnia: a Bánságból verbuválódott növendékek­hez 1940 őszén, a 2. Bécsi Döntés után az Észak-Erdélyből elmenekült román tanítójelöltek raja csatlakozott, a diákok létszáma valamelyest kiegyenlítődött azáltal, hogy a német nemzetiségű tanulók távoztak az intézményből, s a Német Népközösség által átvett és irányított pedagógiai is­kolában folytatták tanulmányaikat, néhány tanárt mozgósítottak és behívták katonának, súlyosbodott az élelmiszer- és tűzifa-hiány, az épületet hosszabb-rövidebb idő­szakokra hadikórházként használta a katonaság. Az 1942/1943-as tanévben a beiratkozott 228 növendékből 212 román, 12 szerb, 2 bolgár, 2 horvát nemzetiségű volt. Magyar vagy német diákja mutatóban sem volt a Ștefan Petrescu vezette tanintézetnek. A kántortanítói foglalkozás, életpálya iránt elhivatottságot érző bánsági fiatalok többsége a nagymúltú iskolavárosban, Nagy­enyeden végezte tanulmányait.
A „felszabadító” szovjet hadsereg 1944 őszétől katonai kórházként használta a tanítóképző épületét is. Gyökeres változásokat hozott a „fordulat éve” – 1948 – Romá­nia politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi és művelődési életében. A Szovjetunió hathatós támogatásával, „testvéri” véd­nökségével a Kommunisták Romániai Pártja, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkárral megszerezte az országban a teljhatalmat. Lemondatták trónjáról és száműze­tésbe kényszerítették I. Mihály királyt, s 1947. december 30-án kikiáltották a népköztársaságot. Betiltották a polgári pártok működését, tevékenységét. Beolvasztották soraikba a szociáldemokrata párt tagjait, „fölfalták”, megszüntették a munkásság körében fölötte népszerű politikai alakulatot. Államosították a gyárakat, bányákat üze­meket, pénzintézeteket: az iparvállalatok, a termelőegységek s a bankok élére szak­mailag felkészületlen, „semmihez sem értő” munkás-igazgatókat állítottak. Hozzáláttak a kollektivizáláshoz, a mezőgaz­da­ság szocialista átalakításához. A közélet, a társadalmi lét minden szegmentumát és rétegét átható metamorfózis, átalakítás szer­ves részét képezte – többek között – a tanügyi reform is, amelyet 1948-ban vezettek be.
A megszálló, „ideiglenesen Románia területén tartózkodó” szovjet csapatok fegy­vereinek fenyegető jelenlétében a hatalmat megkaparintó kommunisták meg­szer­zett pozícióik megerősítésével, kon­szolidálásával egyidejűleg hozzáláttak a marxizmus-leninizmus eszméinek, a tu­domá­nyos szocializmus alapelveinek, ide­o­lógia propagálásához, széleskörű terjesz­téséhez. Minden lehetséges eszközt felhasználtak a megteremtendő szocialista rendszer és társadalom felsőbbrendűségének hangoztatására, bizonyítására. Kötelezővé tették, hogy az üzemcsarnokokban, a műhelyekben, a tárnákban, az irodákban, laboratóriumokban, építőtelepeken stb. 15-30 per­ces vagy kerek egyórás újságolvasással kezdjék a munkanapot. Az agitátorok fel­olvasták a központi sajtó­orgánumok vezércikkeit, a megyei pártlapok fontosabb közle­ményeit. A dolgozók politikai és ideológiai felvilágosítását, felvértezését és megnyerését szolgálták a tan­folyamok, a ta­nácskozások, az előadások és eszmecserék. Kiépült a politikai oktatás, a káderképzés átfogó, kiterjedt, többfokú és -síkú rendszere.
Szovjet mintára és utasításra a Moszk­vából Romániába visszatért Ana Pauker javaslatára vetették meg Bukarestben 1945. március 21-én a Román Kommunista Párt Munkásegyetemének alapjait, amely 1946. február 10-én felvette Ștefan Gheorghiu nevét. A RKP Központi Bizottsága felü­gye­lete és irányítása alatt 1952–1962 között pártfőiskolaként, 1966-tól 1989-ig meg társadalom- és politikatudományi aka­démiaként fungált, s doktori iskolát is fenntartott. Az intézetbe olvasztották be 1954-ben az 1948-ban ugyancsak a Dâmbovița partján létesített „Andrei A. Jdanov” Társadalomtudományi Főiskolát. A megyei, illetve a megyeközi pártiskolák – köztük a temesvári is – 1949. december 30-án kezdték meg tevékenységüket. Mi­vel Bánát tartomány területileg a legnagyobb közigazgatási egységek sorába tarto­zott, s szem előtt tartva Temesvár egyetemi városi jellegét és adottságait, annak tényét, hogy az átlagosnál több történelem-, tudományos szocializmus- és filozófiatanár tevékenykedett közép- és felsőfokú tan­intézeteiben, a temesvári a kiemelt, a rangosabb pártiskolák sorába tartozott. A nyugati országrész pártfunkcionáriusait, veze­tő beosztások betöltésére kiszemelt megbíz­ható kádereit készítette fel 3 és 6 hónapos, illetve egyéves tanfolyamait. A végzettek közül a legbuzgóbbakat, a leg­öntudatosabbakat, a „legrátermettebbeket” elküldték aztán továbbképzésre Bukarest­be, a Ștefan Gheorghiura. A temesvári párt­iskola előadói, oktatói gárdájából a magyar nemzetiségű „pártemberek” – Zimán Mihály, Kollár Sándor, Benkő Ottó, dr. Albert Ferenc stb. – sem hiányoztak. Bizonyos idő múltán az „elvtársak” előléptetéséhez, kinevezéséhez kisebb vagy nagyobb bizal­mi állásba már nem volt elegendő az egy­szerű, „mezei” párttagság, elengedhetetlen feltétellé, követelménnyé vált a pártiskola abszolválása is.
A 175. számú törvénnyel, amelyet 1948. augusztus 3-án tettek közzé a Monitorul Oficialban, államosították az egyházi és alapítványi fenntartású tanintézeteket: egységes iskolarendszert teremtettek. Kor­sza­kos vívmánya a tanügyi reformnak, hogy általánossá, kötelezővé, s ugyanakkor ingyenessé tette az elemi iskola I-IV. osztályának elvégzését.
A rendelettörvény bevezetése, alkalmazása a Béga-parti város oktatásügyében, iskolahálózatában is új korszakot nyitott. Az iskolák többségének jellege, arcéle és rendeltetése módosult, átalakult. A temesvári tanítóképzőt is 4 éves pedagógiai középiskolává minősítették át. Bánát Tarto­mány néptanácsának vezetősége 1179/ 53154. számú 1959 októberében elfogadott határozatával kimondta a temesvári és az aradi pedagógiai iskolák egyesítését, össze­vonását. A növendékeket, a tanári kart a Bánság fővárosából átköltöztették a Ma­ros-parti városba. Az összevonás előtt Dumitru Dijmărescu érdemes tanár volt a te­mesvári tanintézet igazgatója.
Egyébként az 1959-es esztendő a romániai nemzetiségi oktatást letaglózó határkövévé komorult. Megszüntették, ro­mán tannyelvű oktatási intézményekkel egye­sítették, olvasztották össze a kisebbségek iskoláit. Temesvárott megszüntették a Magyar Tannyelvű Vegyes Középiskolát, amelynek növendékeit és tanárait az 1-es és a 10-es középiskolákba osztották, szórták szét. A Magyar Tanítóképzőt már két év­vel korábban felszámolták. Kolozsvárott a két felsőfokú tanintézet összevonásával hívták életre a Babeș-Bolyai Tudományegyetemet. A RKP nagy lendülettel látott hozzá a „társadalom homogenizálásához”, a szeparatizmus kiirtásához, az erőszakos romanizáláshoz, a magyar intézmények ellehetetlenítéséhez, felszámolásához. A RKP és Románia ördögi nacionalista-kommunista politikájának kigondolói, kidolgozói, végrehajtói, életbeléptetői a pártisko­lák oktatói és végzettjei voltak. Temesvárott a tartományi, majd megyei pártiskola 1959-től 1989-ig – vagyis három évtizeden át – a valamikori Állami Tanítóképző Herczeg Zsigmond és Baumgarten Sándor mű­építészek tervezte épületét bitorolta.
A tanítók és óvónők képzése 1969-től 1999-ig a volt Állami Felsőbb Leányiskola – amely 1957-től kezdődően az 1848-1849-es forradalom lugosi vezéralakjának, Eftimie Murgunak a nevét viselte – a Baumhorn Lipót és Klein Jakab tervezte épületében folyt. A pedagógusok felkészítését 1999-től Temesvárott is nagyobb részt a felsőfokú tanintézetek vállalták, vet­ték át.