Szélsőbalról, szélsőjobbra

Több egymástól gyökeresen elkülönülő szakaszra tagolódott Robert Reiter (1898–1989) hosszúra nyúlt életpályája, közírói és irodalmi munkássága. Szubjektív és objektív körülmények, egyéni pszichikai és nép­lélektani okok, magánéleti és politikai in­dítékok határolták élesen le, osztották egymástól elütő periódusokra a költő, műfordí­tó, közíró, lapszerkesztő és helytörténész élet­útját. Kassák Lajos avantgardista folyóiratának, a MA-nak elkötelezett, szorgalmas munkatársaként magyar költőként kezdte karrierjét, s a Magyar Szociáldemokrata Párt bánsági szervezete közlönyének, a Temesvárott kiadott Munkáslap szerkesztőjeként és cikkírójaként tevékenykedett. El­kötelezett híve és propagálója volt a baloldali eszméknek, az igazságosabb társadalmi rendszer megteremtését szorgalmazta, követelte. Indulása irány- és hangvételével, retorikájával, emberi és közírói magatartásával, orientációjával szakítva, kifejező esz­közt, nyelvet is váltva az 1920-as évek derekán kizárólagosan a németség, a bánsági svábság, a keresztény konzervativizmus szolgálatába szegődött. Kijelentkezett a magyar irodalomból és kultúrából, amely­lyel a továbbiakban semmifajta közösséget nem vállalt. A Temesvárott a Südungarische Reform, majd Schwäbische Volkpresse jog­utódjaként, folytatásaként Banater Deut­sche Zeitung /Bánsági Német Újság/ címen indított újság belső munkatársául szegődött 1925. május 15-től kezdőleg. A Demokrat, Wochenschau /Demokrata. Heti Híradó/ beköszöntő, 1926 márciusi számában publikálta Adrian Maniu (1891–1968), román költő Egy madár megöléséről című versének német nyelvű átültetését. Cikkírója, mun­katársa volt egy időben a Csehszlovákia fővárosában Prager Presse címen né­met nyelven megjelent újságnak is, amely­nek hasábjain fordításában közölte pálfordulása tanújeleként a legismertebb román népballada, a Miorița /Bárányka/ német nyel­vű változatát. Az archaikus népi szöveg átültetését J. W. Goethe nyelvére gesztusnak, rokonszenv-jelnek szánta a románság, az új államrend, a hatalom birtokosai felé. Vállalkozásáról, fordításáról a neves román költő, Lucian Blaga (1895–1961) írt mélta­tó, elismerő sorokat. A megnagyobbodott Romániában helyét kereső németség politikájának, magatartásának fősodrát követve Robert Reiter is arra törekedett, „hogy a románság jóindulatát mielőbb elnyerje és tőle mentől több előnyt szerezzen”. Magyar klasszikus vagy kortárs költők verseit nem ültette át német nyelvre a „visszanémetesedett”. Robert Reiter, aki 1927-től 1941-ig fő­szerkesztőként állt az erősen jobbra tolódott, a nemzetiszocialista eszmék legfőbb bánsági szócsövévé vált napilap élén, Miután a stafétabotot átadta Karl von Möller (1876–1943), Gauleiternek, a bánsági né­met népcsoport vezetőjének, a címét Süd­ostdeutsche Tageszeitung – Ausgabe Banat­ra változtatott hitlerista újság szerkesztője, belső munkatársa maradt 1944. augusztus 22-ig.
Kurrens témákat tárgyaló, elemző cikkek mellett apró jegyzeteket, „miniatűröket” valamint helytörténeti írásokat közölt a Banater Deutsche Zeitung oldalain. 1926. december 25-én, az újság karácsonyi ünnepi számában látott nyomdafestéket Das Ende der Temeswarer Schützen /A temesvári lövészek vége/ című kultúrtörténeti tanulmánya. A hírlap 1927. november 13-án jelentette meg Robert Reiter Erlebnisse des deutschen Naturforscher Graf von Hoff­mannsegg im Banat erscheinen /A német természetkutató, Hoffmannsegg gróf élményei jelenlétéről a Bánságban/ című helytörténeti vázlata.
Főszerkesztővé történt kinevezése után Robert Reiter 1928-ban megnősült. Reáliskolai osztálytársa, Kristits Béla húgát, Kristits Lujzát vette feleségül. Családi nyelv­ként nagyobbrészt a magyart használták. Gyermekeiknek ellenben – akik megtanultak magyarul is – jellegzetesen németnek számító neveket adtak. Első gyermekük, Hans-Gerhard 1929-ben született. Műszaki pályára lépett, gyárat igazgatott Temesvárott, majd Németországba kitelepedve menedzserként boldogult. Lányuk, Helga- Mag­dalena 1931. február 12-én jött a vi­lág­ra. Szülővárosában érettségizett 1950-ben. A német nyelvű központi napilap, a Bukarestben szerkesztett és kiadott Neuer Weg /Új Út/ munkatársává szegődött. Színház- és filmkritikákat közölt 1959-től a Neue Literatur /Új Irodalom/ című havi folyóiratban is, amelynek 1969-től belső munkatársává, szerkesztőjévé vált. A hírnevet szerzett román rendezőhöz, Liviu Ciuleihoz (1923–2011) ment 1979-ben másod­jára feleségül, akinek harmadik hitvese lett, s aki fiát, az 1965-ben született Thomast adoptálta, nevére vette és filmrendezővé for­málta. Egymást követve települtek ki az Amerikai Egyesült Államokba, s költöztek később Németország Szövetségi Köztársaságba. Hozzáférhetővé tette, a kolozsvári költő-irodalomtörténész, Balázs Imre Jó­zsef rendelkezésére bocsátotta apja irodal­mi hagyatékát, lehetőséget teremtve a ver­seket, cikkeket, interjúkat felölelő Elsülylyedt dal című, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában 2016-ban Kolozsváron nyom­dafestéket látott kötet megszerkesztésére és kiadására.
A kereszténydemokrata, konzervatív katolikus programmal indult Banater Deut­sche Zeitung a sváb öntudat és nacionalizmus, a pángermanizmus, valamint a német­országi befolyás és nyomás felerősödésével lépést tartva, Robert Reiter főszerkesztői irányításával egyre nyíltabban és nyomatékosabban jobboldali sajtóorgánummá vált. A folyamat felerősödött Adolf Hitler (1889–1945) hatalomra kerülése, a Harmadik Birodalom kancellárjává választása, 1933 után. Az 1930-ban alapított temesvári püspökség első főpapja, a „sváb püspöknek” titulált Augustin Pacha (1870–1954) sietett felkeresni, tisztelgő látogatást tenni a Führernél, akinek személyére és munkájára isten áldását kérte. A főpap berlini útját követően a bánsági gombamódra szaporodó sváb-német szervezetek, intézmények, moz­galmak, valamint a római katolikus egy­ház tevékenységében is felerősödtek a pángermán tendenciák, eszmék, megnyilvánulások, módszerek és eljárások. A Bana­ter Deutsche Zeitung hasábjain is na­gyobb és hangosabb dimenziókat öltött a nemzeti szocialista, a hitlerista propaganda. A gépezet beindulásáról és működéséről átfogó és hiteles képet nyújt Filiere și mecanisme de propaganda nazistă în Banat (1933-1945) című könyvében Mihai A. Panu.
Robert Reiter hírfejeket, jegyzeteket és helytörténeti írásokat közölt a nagy népszerűségre szert tett újságban, amelyet – ellenfelei szerint is – leleményesen, kiváló pub­- licisztikai érzékkel szerkesztett. Az előfizetők számát sikerült 6000-re emelnie. Kötetben első írása, amely a Das deutsche Buch im Leben des Banats /A német könyv a Bánság életében/ címet viselte viszonylag ké­sőn, csak 1938-ban a Temesvárott megren­- dezett német könyvhétre kiadott brosúrában jelent meg. A nemzeti szocializmus eszméinek terjesztőjévé „züllött” Brassóban szerkesztett Klingsor című folyóirat 1939/10. számában publikálta Deutsche Kunst im Banat /Német művészet a Bánságban/ című esszéjét. Franz Ferch, ein banater Maler /Franz Ferch, egy bánáti festő/ reprodukciókkal illusztrált könyvecskéje 1940-ben hagyta el a nyomdát.
Berlin befolyása a romániai németségre 1940-től meghatványozódott. Létrehozták a Német Népcsoportot, amelynek élére Andreas Schmidt (1912–1948) SS-alhadnagyot állították, a romániai német nyelvű sajtót pedig „egyirányúsították”. A két nagy romániai német nyelvű napilapot, a Siebenbürgisch-Deutsches Tageblattot és a Banater Deutsche Zeitungot 1941. március 16- tól egyesítették, összevonták, s új néven, Südostdeutsche Tageszeitungként jelentették meg külön erdélyi és bánsági kiadásokkal. A DVG Sajtó- és Propagandahivatala által ellenőrzött és koordinált újságot a romániai náci mozgalom szócsövévé változtatták.
Robert Reiter továbbra is a szerkesztőség kötelékében maradt. A művelődési rovatot szerkesztette, a hitlerista, a nemzeti szocialista kultúra „értékeit” glorifikálta és terjesztette 1944 őszéig, az újság kimúlásáig.