A tájegység, a svábság és költőjének sorsa

A kommunista rendszert, a pártpolitikát maradéktalanul kiszolgáló, a vív­mány­költészetet és -irodalmat, a kincstári optimizmust mérhetetlen buzgalommal művelő Franz Liebhardot kegyeibe fogadta, írásai rendszeres publikálásával, kötetei egymást követő megjelentetésével, állami kitüntetések adományozásával, hivatalos külföldi utak biztosításával honorálta, ismerte el és jutalmazta Románia kormánya. A rendszer kivételezett kegyeltjeinek sorába tartozott. Románia 1944 augusztusi „pálfordulásának”, a történelmi horderejű, sikeres királyi puccs, a Szovjetunió hadseregének oldalára való átpártolásának, átállásának 10. évfordulója tiszteletére megjelentetett ünnepi lapszámában, 1954. augusztus 22-i közölte a Bukarestben szerkesztett és kiadott országos német nyelvű napilap, a Neuer Weg Franz Liebhard Es waren zwei schwäbische Jungen /Két sváb ifjú volt/ című költeményét, amelyben két temesközi szülőföldjétől, a tártkarú alföldtől, hagyományőrző sváb közösségéből elszakadt, Németországba sodródott s az Idegen Légióba beállt, életét a vietnámi háborúban vesztő fiatal tragikus sorsát elevenítette fel. Petre Solomon (1923–1991) fordításában 1954-ben hagyta el a nyomdát Cei șapte din Jimbolia címen Franz Liebhard román nyelvű könyve, a zsombolyai fanatikus hitleristák által bes­tiálisan legyilkolt antifasiszta mártírnak – Mathias Schmidtnek, Nikolaus Petrinek, Peter Höflernek, Johann Kellernek, Ferdinand Kochnak, Lehoczky Jánosnak, Johann Farlenak – emléket állító elbe­szélő költeménye. Érdemei, a kommunista berendezkedést és politikát dicsőítő munkássága elismeréseként Franz Liebhardot, az 1953-ban megalakult temesvári állami német és magyar színtársulatok irodalmi titkárát 1954-ben a Munkaérdemrend III. fokozatával tüntették ki.
Verseit, műfordításait, esszéit, hely- és kultúrtörténeti írásait a Banater Schriff­tum, Die Wahrheit, Volk und Kultur, Neuer Weg és a Neue Literatur közölte. A Romániai Írók Szövetsége Bu­karestben szerkesztett és kiadott irodalmi lapja, a Temesvárról átköltöztetett Banater Schrifftum jogutódja, egyik megbecsült belső munkatársa, szerkesztője a vonalas költő 1931-ben a Béga- parti városban született, magyarul is tökéletesen beszélő lánya, Helga-Magdalena Reiter Ciulei volt, aki 1979-től férje 2011-ben bekövetkezett haláláig, a híres román színházi és filmrendező, Liviu Ciulei (1923–2011) sorrendben harmadik felesége volt. Franz Liebhard családi kapcsolata révén is szoros és állandó kap­csolatban állt az irodalmi folyóirat szerkesz­tőségével. A lap 1967/7-8. számában a Zsombolyán élt és tevékenykedett sváb festő, Stefan Jäger temesvári életműkiállításáról írt. A bánsági németek legnagyobb képzőművészének deklarált alkotó személyiségét és munkásságát egyébként többször bemutatta és méltatta a Neuer Weg, Volk und Kultur, Karpaten-Rund­schau, Neuer Banater Zeitung hasábjain közölt cikkeiben is. A Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1970-ben megjelent Menschen und Zeiten /Emberek és korok/ című kötetében 15 oldalas tanulmányt közölt a svábság legkiválóbb festőművé­széről.
Az Állami Irodalmi és Művészeti Könyv­kiadó (ESPLA) jelentette meg Bukarestben 1958-ban Der Türkenschatz /A török kincs/ címen elbeszéléseinek gyűjteményét, amelynek egyik írásának történelmi keretében önéletrajzi motívumok, vonatkozások is felsejlenek. Hőséhez, a polgárjogok kivívásáért síkra szálló ifjú riporterhez hasonlóan Robert Reiter (Franz Liebhard) is szépíróként évtizedekig hallgatott, szilenciumot tartott. 1944 után írt versei kötetben ugyancsak az Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó jóvoltából láttak nyomdafestéket 1959-ben Glück auf! /Szerencse fel!/ címen, legszebb verseinek válogatását pedig a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó jelentette meg öt évvel később, 1964-ben.
Németre fordította a Temesvárott született és nevelkedett Méliusz József (1909–1995) 30 versét, amelyek kötetben, Dreissig Gedichte címen 1965-ben jelentek meg, 1967-ben a művelődési érdemrend III. fokozatával tüntették ki dramaturgi munkásságáért.
70-ik életéve betöltése alkalmából a temesvári színház épületének előcsarmokában rendezett ünnepséggel köszöntötték, amelyen üdvözlő beszédet Traian Bunescu, Temes Megye Művelődési és Művészeti Tanácsának elnöke és Hans Kehrer színész-író mondott. A román költőnő, Nina Cassian (1924–2014) társaságában, az Osztrák Irodalmi Társaság meghívásának eleget téve, 1969 júliusát-szeptemberét Bécsben töltötte, ahol az Osztrák Színháztudományi Intézet valamint az Osztrák Nemzeti Könyvtár Bánsággal kapcsolatos dokumentumait tanul­mányozta. Az 1968-ban megalakított Temes megye pártbizottságának és taná­csának német nyelvű napilapja, a Neuer Banater Zeitung főszerkesztőjévé kinevezett Nikolaus Berwanger (1935–1989) az újság szellemi mentorává, tanácsadójává és főmunkatársává emelte, rangosította Franz Liebhardot, aki 1969. de­cember 2-án indította el három éven át fenntartott Brüderlichkeit der Sprachen /A nyelvek testvérisége/ című rovatát, amelyben „Temesvár város időszerű és kultúrtörténeti kérdéseit taglalta, elemezte”.
A német olvasóközönség figyelmét és érdeklődését leginkább Franz Liebhard az 1970-es években közrebocsátott prózakötetei keltették fel és vonzották, amelyek borítói közé számos hely- és művelődéstörténeti írást – tanulmányt, adatközlést, reflexiót, jegyzetet, kommentárt stb. – sorolt be, közölt. A 12 tanulmányt és cikket felölelő Menschen und Zeiten /Emberek és korok/ című kötete 1970-ben került a könyvesboltokba s az olvasók kezébe. Régebbi és újabb keletű rövid prózáit foglalta 1972-ben Miniaturen aus vier Jahrzeiten /Miniatűrök négy évtizedből/ címen megjelentetett kötetébe. Tomusai sorából terjedelme, anyaggaz­dagsága tekintetében a legjelentősebb­nek, a legsűrűbben forgatottnak és a legtöbbször idézettnek a Kriterion Könyv­kiadó jóvoltából 1976-ban Bukarestben napvilágot látott Banater Mosaik. Beiträge zur Kulturgeschichte /Bánsági Mozaik. Művelődéstörténeti összegzések/ alapművének 464 oldalas I. kötete bizonyult. Nagy kár, hogy tervezett folytatása, 2. vagy éppenséggel 3, kötete nem ké­szült el. Féltve őrzött példányomban a szerző 1979. június 12-én a következő dedikációt írta: „Hosszú és mélyen ásó beszélgetésünk emlékére írom ezeket a sorokat Szekernyés János barátomnak, az egykori Reiter Róbert nyelvén, a ma Franz Liebhárdja”. Német nyelvű sorokat rótt ajánlásként 1977-ben a temesvári Facla Könyvkiadónál, Kazinczy Gábor grafikusművész címlapjával megjelent Temeswarer Abendgespräch. Historien, Bilder und andere Prosa /Történetek, képek és más prózák/ című hely- és kultúrtörténeti kötetének belső címlapjára: „Meinem Freunde, dem Temeswarer Kulturhistoriker János Szekernyés, als Danke für die Zusammenen verbrachte Stunden” /Barátomnak, a temesvári kultúrtörténész, Szekernyés Jánosnak, köszönet gyanánt az együtt töltött órákért”/.
Születésnapjai alkalmából nagyszabású ünnepségeket rendezett a Romániai Írók Szövetsége – melynek egyik alelnöke Nikolaus Berwanger volt – 1969-ben, 1974-ben, 1975. május 27-én, valamint a következő kerek évfordulós esztendőkben, amelyeken az ünnepelt általában más-más beszédet mondott németül, románul és magyarul. Franz Liebhard 1969-ben magyar nyelven ifjúkori önmagáról, a Kassák Lajos szerkesztette Ma köréhez tartozott avantgardista költőről, Reiter Róbertről vallott. Nimbuszának – „a bánáti sváb irodalom doyenje” – megteremtője, legbuzgóbb támogatója, építője és népszerűsítője, Nikolaus Berwanger 1979-ben, 80. születésnapja tiszteletére jelentette meg német és román nyelvű Franz Liebhard. Ein Schrifftsteler leben – O viață de scriitor című képekkel illusztrált kötetét. A születésmapjait köszöntő ünnepségeket követően elkezdett újra magyarul is írni. Magyarul papírra vetett verseit, visszaemlékezéseit, méltatásait a Szabad Szó, Művelődés és A Hét közölte. Pályája kezdetén magyarul írt költeményeinek kisebb részét maga, nagyobb hányadát pedig egykori színházi munkatársa, hűséges, kitartó rajongója, Erika Scharf ültette át német nyelvre. A műfordítások, az átköltések Max Blaeulich utószavával 1989-ben Abends ankern die Augen /Az este lehorgonyozza a szemet/ címen jelentette meg a Wieser Verlag Klagenfurtban. A Reiter Róbertként anyakönyvezett Franz Liebhard a temesvári lövöldözések, sortüzek kedetének napján, 1989. december 17-én hunyta le örökre a szemét. A felbolydult, zavaros napokban mintegy két tucatnyian gyűltünk össze sebtében megásott sírja körül a gyárvárosi temetőben.
Életműve „magyar vonulatát”, a költő-irodalomtörténész, Balázs Imre József térképezte fel, gyűjtötte össze, s jelentette meg az 2016-ban Kolozsvárott Elsüllyedt dal címen kiadott kötetben, Írói álnevét – Franz Liebhard – sétány viseli szülővárosában, Temesváron, a Lippai úti negyedben.