Kihívás és elégtétel

Az „írás ördögét”, a tollforgatás hajlamát és adottságát a gének átörökítették az utódokba, a Jäger- és a Büchl családok leszármazottaiba. Büchl Antal fia, az 1938-ban Dettán született Büchl Béla, aki 13 éves korában került deportált családjával a Bărăganba, Bizalmas hír. Életrajzi történetek címen jelentette meg 2012-ben magyar és német nyelven, fordulatos, kalandokban, drámai és humoros esetekben, mozzanatokban bővelkedett sorsának eseménykrónikáját. A 353 oldalas kötetet Andrea Schäffer fordított németre, s a Traian Pop vezette ludwigsburgi Pop Verlag adta ki. Gimnáziumi tanulmányait Büchl Béla magánúton végezte. S csak a kommunista diktatúra rövid ideig tartó, átmeneti lazulásának, liberalizálódásának éveiben szerezhetett oklevelet a bukaresti zeneművészeti főiskolán. Temesvárott tanított zenét. 1978-ban kitelepült Német­ország Szövetségi Köztársaságba, ahol nyugdíjba vonulásáig a Nymphenburger Gymnasium zenetanáraként tevékenykedett. A Bakonyban megvásárolt egy parasztházat, ahol a nyarakat és ideje na­gyobb részét tölti.
Több kötetes szerzővé vált 1940-ben világra jött húga, Schiff Júlia, aki ugyancsak a bărăgani pokoljárás után szerezhetett diplomát 1956–1958 között, a temes­vári tanítóképzőben, majd miután egy évtizedet tanítónőként a katedrán töltött, s gyárban is dolgozott, 1969-től 1974-ig felsőfokú tanulmányokat végezhetett a temesvári tudományegyetem filológia karának román-francia szakán. Román-magyar, magyar-román fordítói vizsgát tett Bukarestben. Nyolc éven át titkárnőként dolgozott a temesvári tudományegyetem romanisztikai tanszékén. Schiff Róbert órásmesterrel, intarzia-készítő amatőr képzőművésszel kötött házasságot. Kacérkodott az irodalommal, eljárt az Ady Endre Irodalmi Kör üléseire. Irene Mokka temesvári költőnő verseit fordította magyarra, magyar írók szövegeit ültette át románra az Orizont hetilap számára. Családjával 1981-ben kitelepült Németország Szövetségi Köztársaságba. Bajorország fővárosába, Münchenbe került, ahol fivére is élt. A beilleszkedés az új közegbe, a megszokottól eltérő világ szokásrendjébe, életvitelébe 41 éves fejjel nem volt könnyű és egyszerű feladat. A megkövetelt nyelvkurzus és átképzés sikeres abszolválása után, szakvizsgázott titkárnőként alapvetően ugyanazt a munkakört tölthette be a müncheni egyetem Romanisztika Intézetében, amelyet Romániában 8 éven át már ellátott. Mindennapjai 3 párhuzamos pályára tagolódtak, ágaztak szét.
Érdeklődése, foglalatosságai körében mind nagyobb és fontosabb teret hódított, foglalt el az irodalom. Miután kellő biztonságra tett szert a német nyelv használatában, elkezdett költeményeket írni Goethe nyelvén, valamint magyar költők verseit átültetni új hazája hivatalos nyelvére. Induláskor a bánsági magyar költők – akiket személyesen ismert, akiknek körében kitelepedésükig maga is forgott –, verseiből készített fordításban egy ösz­szeállítást, azonban egyetlen folyóirat sem mutatott érdeklődést az anyag iránt. A fiaskó egy időre elbátortalanította. Kedvező fordulatot hozott egy kis házikó családi nyaralókénti megvásárlása pár évtizeddel ezelőtt Nyugat-Magyarországnak egy parányi falujában. Schiff Júlia bement a pápai Esterházy-kastélyban működő városi könyvtárba, ahol Hermann István igazgató szívesen teljesítette kérését és ellátta hasznos javaslatokkal, ajánlatokkal, másolatokkal az általa értékelt kortárs magyar írók és költők alkotásaiból. A kapott anyagból fordította németre Grendel Lajos Lazarus című elbeszélését, valamint első vers-összeállítását Arató Károly, Parancs János, Petrőczi Éva, Pilinszky János, Szécsi Margit, Tornai József, Zalán Tibor költeményeivel, amelyet a müncheni Südostdeutsche Vierteljahres-Blätter közölt oldalain 1995-ben. Több fordítása látott nyomdafestéket Schein Gábor 2003-ban Retus címen megjelent verseskötetéből a Kölnben Sprache im technischen Zeitalter címen kiadott folyóirat 2005/júliusi számában. A fordítandó anyag válogatásában, be­szer­zésben hathatós segítséget kapott és kap Károlyi Dórától, a Magyar Könyv Alapítvány munkatársától, aki tippekkel és könyvekkel látta és látja el. Az évek során Schiff Júlia németül szólaltatta meg Nemes Nagy Ágnes, Csoóri Sándor, Tóth Erzsébet, Gergely Ágnes, Vasadi Péter, Fodor András, Gömöri György, Orbán Ottó, Rakovszky Zsuzsa, Vörös István, Zalán Tibor, Szűcs Géza, Fenyvesi Ottó stb. verseit, lírai szövegeit.
Költemények, műfordítások mellett Schiff Júlia „harmadik műszakban” esszé­ket, elbeszéléseket, irodalomkritikákat és regényeket írt és ír. Nagyon termékeny, fürge tollú szerzőként tartják számon és tisztelik Németországban, Romániában és Magyarországon. Önéletrajzi fogantatású, édesapja, dr. Büchl Antal ügyvéd naplóföljegyzéseire épülő, a bánságiak bărăgani deportálásának emléket állító első könyvét Steppensalz / Baraganverschleppung (Auf zeichnungeneines Deportierten) címen Münchenben jelentette meg 2000-ben a Südostdeutsches Kulturwerk Verlag. A dokumentumregény magyar nyelvű változata a budapesti Magyar Napló Könyvkiadó jóvol­tából 2017-ben került az olvasók kezébe. Németül írt költeményeit Nachtfalterzeit /Az éjszakai lepke ideje/ címen gyűjtött kötetbe, amely a Wiesenburg Verlag gondozásában 2008-ban Schweinfurtban hagy­ta el a nyomdát. Újabb, Reihertanz /Kócsagtánc/ című regényét 2011-ben a ludwigsburgi Pop Verlag adta ki, amely két évvel később, 2013-ban Verschiebungen /Műszakok/ című regényét publikálta. Ulmban a Danube Books kiadó gondozásában látott nyomdafestéket 2016-ban Katzengold /Macskaarany/ című dokumentumregénye, amelyben a rokonoknak küldött levelek, beszámolók alapján követi nyomon, elevenítette fel az önkényuralom éveiben, 1852-ben Ruszkabányáról és Nándorhegyről az Amerikai Egyesült Államokba családostól kivándorolt két fiatal bányamérnök – Küstel Odilo és Guido – kalandos, hányatott sorsát. Féltek az osztrákok bosszújától, a felelősség­re vonástól, mivel tevékeny szerepet vál­laltak az 1848/1849-es magyar forradalomban és szabadságharcban, másrészt vonzotta, elbódította őket a földkerekséget fölkavaró, bűvöletében tartó „aranyláz” is, a kaliforniai dús érclelőhelyek felfedezése, kitermelésbe vétele is. A megpróbáltatások, az akadályok sokaságán kellett átverekednie magát a két fivérnek, a kivándorolt, mindenre elszánt műszaki értelmiségieknek, feleségeiknek – Buchwald Ágnes­nek és Hoffman Octaviának – és négy, illetve egy gyermeküknek az „Új Világban”. A cselekmény drámai szövetébe Schiff Júlia beleszőtte családja, a Bánság és Közép-Európa történetének jónéhány mozzanatát, fon­tos eseményét is. Édesanyja, a Ruszkabányán élt s Julius Jacob von Haynau táborszernagy parancsára nyilvánosan megvesszőzött Maderspach Károlyné Buchwald Franciska leszármazottjai közé tartozott. A re­gény­beli Küstel Ágnes – leánykori nevén, Buchwald Ágnes – a kíméletlenül megbüntetett, megalázott és megszégyenített Buchwald Franciska testvére volt. Férje, a vasgyártulajdonos-mérnök, Maderspach Károly (1791–1849) képtelen volt elviseli öt gyermekes felesége meggyalázását: a Mozsárhegyre felvonszolt ágyú csöve elé hajtotta a fejét s meggyújtotta a kanócot… Buchwald Antónia Hofmann Zakariás, Buchwald Amália meg Hofmann Ádám felesége volt. A regény két főhőse a Hofmannok és Maderspachok alapította és vezette ruszkabányai és nándorhegyi bányatelepeken és vasművekben kezdte pályát. Amerikában megkísérelték kor­szerűsíteni az aranybányászatot és -kinyerést. Kohóvállalatot működtettek, amelyhez fémvizsgáló intézet is tartozott. Foncsorozással, Plattner-eljárással és klórozással vonták ki az aranyat a meddőközetbúl. Az óceánon túlról, a távoli Kaliforniából és Panamából érkezett levelek a családi iratok, dokumentumok között őrződtek meg, maradtak fenn. A valóságos és fikció-szülte elemeket, helyzeteket, mozzanatok egybeszervesítő epikai szöveget, az elbeszélt élettörténeteket az írónő akták, történelmi iratok beillesztésével színezte, hitelesítette. Schiff Júlia egyébként tanulmányt is írt Ruszkabánya, a Hofmann-, Maderspach- és Küstel-családok múltjáról, történetéről, amelyet A hegy vonzáskörében címen a Bányászati és Kohászati Lapok közölt 136. évfolyamának 5. számában közölt