Erdély vonzásában

Németország fővárosában, ahol egyre vehemensebben dúlt a harc, az eszmei küzdelem a fasiszták és a kommunisták között, a teológus hallgató Méliusz József 1930-ban eljutott a Collégium Hungaricumba is, ahol hamarosan otthonosan érezte magát. Bensőséges kapcsolatba került a berlini egyetem magyar tanszéke fiatal tanársegédjével, Keresztury Dezsővel is, aki – többek között – a Bauhaus építészeti ki­ál­lí­tására is elvitte. A tárlat óriási hatást gyakorolt az avantgard törekvésekre fölötte fogékony ifjúra. Berlinben oltódott be Méliusz József a baloldali ideológiával, világnézettel is. Az Erdélyi Fiataloknak, az El­lenzéknek, a Brassói Lapoknak küldött cikkein, beszámolóin is egyre pregnánsabban átütött eszmei balra tolódása, marxista irányvétele. Visszakerült 1931-ben Ko­lozs­várra a protestáns teológiai intézetbe, ahol Tavaszy Sándor tanítványává, valamint az Ifjú Erdély munkatársává és egyik szer­kesz­­­tőjévé szegődött. A nyarat Temesvárott töltötte, ahonnan 1931. augusztus végén már az írta: „Két hete itthon. Végtelen nagy vágy Kolozsvárra rohanhatni. Azért így messziről mégis nagyon hozzátok nőttem, és nagyon nehéz lenne elszakadni! Itt [Temesváron] azon fáradozom, hogy a kará­cso­nyi szünetben vagy valamikor télen Erdélyi Fiatalok-estélyt kovácsoljak.” A rendezéshez Páll Györgyöt, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának titkárát sikerült megnyernie, akinek közösségszervezői törekvéseit és eredményeit elismerésre méltónak minősítette. Sikerült a te­mesvári ifjúságot – kb. 150 ember – mozgósítaniuk, beszervezniük a Magyar Párt­ba. Nem feledkeztek meg a Temesvárott tanuló 17 magyar műegyetemistáról sem. Méliusz József az Erdélyi Fiatalokról, míg a tanárjelölt Tóth Zoltán – az 1956-os magyar forradalom későbbi mártírja – a kisebbségi ifjúság helyzetéről készült előadást tartani Temesvárott, teljesen az Erdélyi Fiatalokban megjelent cikkekhez igazod­va. Az Erdélyi Fiatalok célkitűzéseit, törekvéseit ismertette és kifejtette Méliusz Jó­zsef az Országos Magyar Párt Blaskovits-telepi ifjúsági tagozatának összejövetelén is, amelyen mintegy 80-90 iparos, munkás és vasutas, valamint a temesvári sajtó és pártvezetőség képviselői vettek részt. Előadásaikat, bizalmas beszélgetésekkel fűszerezve”, megtartották a Blaskovits-telepen is. Verseskötet kiadására ké­szült Méliusz József, amely korai népies költeményeit tartalmazta volna. Megfelelő számú előfizetőt ellenben nem sikerült össze­gyűjtenie.
„Bár az Országos Magyar Párttal az Erdélyi Fiatalok mozgalma kezdettől fogva szemben állt, a politikai szervezet bánsági tagozatával Méliusz József, Tóth Zoltán és Mikó Imre közreműködésével jó kapcsolatot alakítottak ki. Méliusz szerint „A temesvári szervezetre a közeli Lugoson élő dr. Jakabffy [Elemér] volt nagy hatással, a Magyar Kisebbség szerkesztője. Az OMP temesvári szervezete abban különbözött az erdélyi szervezetektől, hogy nem volt »gentry« jellegű, az iparosok nagy szerepet játszottak, (társadalmilag) hangsúlyozott polgári jellege volt. A M[agyar]P[árt]-hoz közelálló vallásos ifjúsági szervezetek a külvárosokban ugyancsak a népiek (városnépiek) voltak. Meghatározó: Temesvár ipa­ri város. Ennek megfelelő társadalmi szer­kezetű erős középpolgársággal.” – állapította meg a rebellis kálvinista. Méliusz József az Erdélyi Fiatalok között (1930–33) címen a Korunkban közölt tanulmá­nyá­ban Csapody Miklós irodalom­törté­nész. Az Országos Magyar Párt bánsági tagozata a tömegszervezésben egyedülálló eredményt ért el, irányvonala is eltért a kolozsvári központ „arisztokratikus” politikájától. Másfél évtizedes működése során „a magyarságnak túlnyomó többségét magába tömörítette”, sikeresen fogta össze „a magyar ipari munkásságot is, sőt az egészen nincs­telen napszámos rétegeket is. A jövő szempontjából legnagyobb jelentőségű csele­kedete az ifjúsági tagozat, majd későbbi nevén »ifjúsági szakosztály« kifejlesztése volt, mely az évek folyamán a legélénkebb, legeredményesebb munkát végző szervezetévé vált a Magyar Pártnak, a magyar jövő komoly reménységévé.”
Méliusz József és segítőtársai buzgólkodása, konok szervezőmunkája eredményeként az Erdélyi Fiatalok temesvári est­jére 1931. szeptember 10-én került sor. „A Blas­kovits-telepen Tóth Zoltán tanárjelölt segített nekem, aki igen agilis, lelkes és intelligens fiú, jövőre biztos jó hasznát lehet venni Kolozsváron is. A mellékelt beszámolót vele írattam meg, már azért is, hogy ambicionáljam. Másik segítőm Fráter Géza bécsi orvostanhallgató volt.” Tóth Zoltán beszámolója Az Erdélyi Fiatalok munkája Temesváron címen a Klozsváron szerkesz­tett folyóirat 1931/8-10. számában látott nyomdafestéket.
A sikeren felbuzdulva 1932. január vé­gén a Temesvári Hírlap Pogány László vezette szerkesztősége szervezte és rendezte meg a Béga-parti városban az Erdélyi Fiatalok bemutatkozó estjét, amelynek keretében Demeter Béla, Dsida és Jancsó Elemér ismertette a folyóirat programját. Az eseményt 1932. január 21-i számában harangozta be a polgári radikális elveket érvé­nyesítő napilap. „Harmonikusan egészítették ki a műsort” Méliusz József és Berczeli A. Karoly költeményei. Bevezető beszédet dr. Tornya Gyula csáki ügyvéd, volt szenátor mondott „meleg szavakkal méltatva az Erdélyi Fiatalok törekvéseit.” A rendez­vény­ről Meghódították Temesvár közönségét az Erdélyi Fiatalok címmel számolt be 1932. február 2-i számában a Temesvári Hírlap, amely egy nappal később Jancsó Elemér Az Erdélyi Fiatalok útja című írását publikálta. Demeter Béla Az Erdélyi Fiatalok falumunkája című értekezése a Temesvári Hírlap hasábjain 1932. február 6-án látott nyomdafestéket, amelyet 1932. feb­ruár 9-én dr. Berczeli Anselm Károly Lecke című írásának közzé tétele követett. Az 1932. áprilisi lugosi összejövetelt – amelyet Az Erdélyi Fiatalok és Markovits Rodion a Lugosi Magyar Párt irodalmi dél­- utánján címen 1932. április 6-i számában harangozott be a Temesvári Hírlap – az OMP Temes-parti városbeli szervezetének kulturális szakosztálya rendezte. „A magas nívójú műsoron Dr. Jakabffy Elemér országgyűlési képviselő az ifjúság mai generációs helyzetéről beszélt, nagy hozzá­értéssel és melegséggel fejtve ki az apák és fiak gondolkozási különbségének okait.” A pap-költő Szombati-Szabó István műfordításokkal, „Markovits Rodion, a »Szibériai garnizon« szerzője pedig a volt magyar hadifoglyok szibériai helyzetéről szóló előadásával szerepeltek”.
Méliusz N. József 1932 januárjában a Székelyföldön járt, amikor Csíkszentmártonba is eljutott. Élményeit, benyomásai prózában Úri muri – parasztmuri címen a Temesvári Hírlap hasábjain jelentette meg 1932. január 28-án, míg Vasárnap este cí­mű versét 1932. február 7-i számában tette közzé a Pogány László szerkesztette újság. A költemény a székely írók egy részében he­ves visszatetszést, mérhetetlen felháborodást keltett. Indulatos sajtóvita indult és bontakozott ki, amelyet a Csiki Néplap 1932. március 9-i számában publikált dur­va, elvtelen, indulatos, elvadultan személyeskedő és sértegető támadásával Domo­kos Pál Péter indította el. A szlávos családi neve miatt lezsidózott fiatal poétát Tamási Áronnal az élükön székely író- és nemzedéktársai vették védelmükbe. A Temesvári Hírlap 1932. április 17-i számában Az erdélyi fiatal írók csendre intik az irodalmi házőrzőt címen számolt be a Méliusz-af­fér” fejleményeiről. A Temesvári Magyar Da­lárda vezetősége és tagsága sajtónyilatko­zatban utasította vissza a dalostárs Nelovankovits Miklósra és családjára zudított min­den alapot nélkülöző antiszemita vádakat.
A gyeplőtlen támadások, a felizzott polémia, a heves pengeváltások nem árnyékolták be, nem oltották ki Méliusz N. József érdeklődését, vonzalmát a Székelyföld iránt. Felkereste a Zsögödön élő és alkotó festőművészt, Nagy Imrét (1893– 1976), aki azután arcvonásait rajzban, metszetben és festményen is megörökítette. Látogatás egy székely piktornál című él­mény­beszámolóját a Temesvári Hírlap 1932. április 15-i számában tette közzé.
A Pogány László vezette újság 1932. április 14-én Bíró Sándor Az erdélyi magyar ifjúság útja című írását közölte, s 1932. november 15-i számában pedig az Erdély magyar ifjúsága szembenézett jövőjével. Az „Erdélyi Fiatalok” főiskolás konferenciája című közleményt jelentette meg.