Városliget (7.)

A Lugoson született neves tenorista, Traian Grozăvescu – akinek kőből faragott mellszobra – Temesvárott az egykori Város­ligetben (ma: Mária Királyné Park) áll – művészi pályája felívelésében jelentős előrelépést jelentett a bécsi Volksoperhez való leszerződése. Kiváló alkalma, nagyszerű lehetősége nyílt ezáltal arra, hogy tehetségét, kivételes hangi adottságait érvényesítse, megcsillogtassa az egyetemes operairodalom remekei tenorszerepeinek megszólaltatásával. Rövid idő alatt sikerült meghó­dítania Európa legtekintélyesebb zeneköz­pont­ja, a korábbi „császárváros” zenerajongóit. Megtisztelő felkéréseknek eleget téve gyakorta lépett közönség elé koncerteken is, s elkezdtek szaporodni a külföldi meghívások is. Többször énekelt Kolozsvárott, Lugoson, Temesvárott és Budapesten, de Prágába és Norvégia fővárosába, Oslóba is eljutott. Miután bravúros beugrásával megmentette a bécsi állami operaház 1925. november 19-re tervezett és behirdetett Verdi Ernani című operájának bemutatóját, a rangos Wiener Staatsoper társulatába szegődtette Traian Grozăvescut, aki korábban már sikeresen vendégszerepelt színpadán. Alkalmazott ma­gánénekesként Giacomo Meyerbeer Az afrikai nő című operájában, a híres világuta­zó, Vasco da Gama szerepében debütált 1925. december 5-én. A bemutató hatalmas sikert aratott. A behirdetett műsort megváltoztatva, átalakítva sorozatban, egymást követő előadásokban játszották Meyerbeer szenzációs népszerűségre, közkedveltségre szert tett dalművét. Hasonló széria követte Pietro Mascagni Amico Fritz című operája bécsi ősbemutatóját, amelyet személyesen a Parasztbecsület zeneszerzője készített elő, tanított be és vezényelt. Az évad során a Tosca, a Carmen, a Rigoletto előadásain kápráztatta el a zeneértőket, a lelkes közönséget. Assad jelmezét viselte és szólamát éne­kelte a szezon újabb premierjén, Goldmark Károly Sába királynője című dalművének bemutató előadásán. Az impresszáriók előny0s ajánlatokat próbálták ismételten az Atlanti-=ceánon túlra, a New York-i Metro­politan House-ba csábítani. Nagy nehezen, csupán arra sikerült rávenniük az ügynököknek, hogy megossza idejét, energiáját és tehetségét Bécs és Berlin között. Váltakozva szerepelt és énekelt a két fővárosban. A meg­oldás csak részben vált be, sok bonyodalommal, nehézséggel és félreértéssel járt. Bécs operarajongói valósággal istenítették, a maguk „Csillagának” /unser Stern/ tekintették és nevezték.
Énekesi pályája felívelését, sikerei káp­rázatos gyarapodását magánélete válsága, családi helyzete és körülményei drasztikus romlása, ellehetetlenülése ellenpontozta, árnyékolta be és komorította el. Felesége, Kövesdy Nelly természete, viselkedése gyöke­resen megváltozott: domináns, birtokló és önkényeskedő természetét szabadjára engedve, erőszakosan érvényesítve pokollá változtatta a Lerchenfelderstrasse 62-64. szám alatti négyszobás hajlékot. Mindennapossá váltak a zsörtölődések, a perpatvarok, a veszekedések. Kövesdy Nelly tengelyt aka­sztott az impresszáriókkal, mivel maga kívánta menedzselni a tenoristát, akit megpróbált minden tekintetben kisajátítani. Elszigetelte, eltiltotta a barátaitól, zenész­társaitól és családtagjaitól is. Rögeszméssé vált beteges féltékenykedése: egy idő után mindenhova férjével tartott. Bécsben sem engedte percig sem szabadon: a próbákat, a megbeszéléseket, tárgyalásokat is mániákusan végigülte. Változást a házaspár kapcsolatában 1925. március 3-án világra hozott közös gyermekük születése sem hozott. Az arisztokratikus allűröket kergető anya ugyan­is nem kívánt gondoskodni a csecsemőről, dajkaságba akarta adni a gyereket. A kislány, Mira-Pia négy hónapos korában Lugosra, nagyszüleihez került, ahol a megözvegyült nagymama, Tinca Grozăvescu ne­velte fel. Az európai hírnévre szert tett énekes, Traian Grozăvescu leginkább azért vállalt gyakrabban romániai fellépéseket, sze­repléseket, hogy lányát fölkereshesse, meglátogathassa.
Második terhességét Kövesdy Nelly nem tudta kihordani: műtéttel távolították el méhéből a halott magzatot. A beavatkozás tovább rontott megviselt testi, lelki és ideg­állapotán. Szerződéses kötelezettségei a tenoristát egy hónapra Berlinbe szólították, lábadozó felesége minden áron vele akart tartani. Traian Grozăvescu pár napos pihenést, egészsége rendbetételét javasolta a fel­indult, konok asszonynak. A búcsúebéd, 1927. február 15-én hatalmas veszekedéssé fajult. A bőröndök csomagolásában az énekes húga, a jóságos Olga Grozăvescu segédkezett. A magából kikelt, dührohamot ka­pott, tomboló feleség egy óvatlan pillanatban a tenorista háta mögé lopakodott kezébe egy pisztollyal, amelyet a füle mögé, tarkójára tartott, s meghúzta ravaszt. Traian Grozăvescu holtan rogyott össze. 32 esztendős volt. A tragédia Bécsben, Romániában és világszerte mélységes megdöbbenést, általános részvétet keltett. Miután Ausztria fő­városában a legnagyobb tiszteletadással elbú­csúz­tatták, Traian Grozăvescu holttestét szü­lővárosába, Lugosra szállították. Koporsója mellett a különvagonban gyászoló édes­­anyja, húga és hűséges kutyája, Rex „virrasztott”. A szerelvény Aradon és Temesvárott is megállt, ahol tekintélyes tömeg sereglett össze a vasúti pályaudvaron. Lugoson, ahol a lakosság apraja-nagyja kigyűlt az állomásra, díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra a görögkeleti temetőben. Emlé­két 95 esztendeje példamutatón ápolják, éb­ren tartják. Emléktáblával jelölték meg szülőházát, felállították a szobrát, nevét viseli a Temes-parti város színháza, ahol nemzetközi tenorversenyt is rendeztek emlékére és tiszteletére. Nevét viseli a nadrági tech­no­ló­giai líceum is. Alakját, regényes életét és ra­gyogó énekművészi pályáját idézi Ioan To­lan aradi szobrászművész mellszobra is Te­mesvárott, a Mária Királyné Park fái alatt.
A Városliget – amelyet a másfél évszázadot jócskán meghaladó története során hívtak már Coronini, Nép- és Ifjúsági park­nak is – jelenlegi névadója, Románia sorrendben második királynéja, I. Ferdinand hit­vese, aki Maria Alexandra Victoria de Saxa-Coburg and Gotha néven jött a világra az angliai Asfordban, az Eastwell Park birtokon 1875. október 29-én. Ereiben nem folyt tehát dák-római vér. Ellenben Nagy-Britannia híres uralkodójának, Viktória királynőnek és Oroszország cárjának volt az unokája. Mint mondani szokás „jól volt eleresztve hazulról”. 1892. december 29-én kötött házasságot Románia trónörökösével, Ferdinand Victor Albert Meinrad von Hohenzollernnel (1865–1927), akinek ősei ugyancsak nem a Tiberis /ma: Tevere/ part­jairól vagy a Kárpát-kanyar két oldaláról származtak. Az I. világháború kitörésének esztendejében ismerték el Románia királynéjának Máriát, aki azzal érdemelte ki alatt­valói, a románság szeretetét, hogy rokoni és nemzetközi politikai kapcsolatait kihasz­nál­va, diplomáciai érzékét és női erényeit kamatoztatva megakadályozta, hogy Románia a központi hatalmak oldalán lépjen be az I. világháborúba, hogy tető alá hozta a titkos szövetségkötést az Antanttal, elérte Nagy-Románia megteremtését, amelynek királynéjává 1922. október 15-én koronázták. Hat gyermeket hozott a világra. A Városligetet az „országegyesítés” megvalósításában betöltött szerepéért már 1919-ben nevére bérmálták át. I. Ferdinánd király oldalán 1923 novemberének derekán járt először a Bánság fővárosában. Férje 1927-ben bekövetkezett halálát követően többször időzött Bánlakon is. Mellszobrát, Aurel Gheorghe Ardeleanu (1936–2021) sikerültnek nem­igen minősíthető alkotását 2011-ben helyezték el a felújított parkban. A Béga-parti vá­rost a plasztikai alkotásai tömegével elárasztó Aurel Gheorghe Ardeleanu követte el, egyébként azt a fejszobrot is, amely a Mihai Eminescu utca a Győzelem torkolásánál betonoszlopba foglaltan „díszeleg”.