Apolló mozi (1.)
A térzene, a szobrászat és az iparművészet után és mellett a temesvári Városliget, a Coronini Park területén helyet igényelt és kapott a „hetedik művészet”, a film is, amely a Béga-parti városban 125 esztendővel ezelőtt, 1897-ben jelent meg először. Az első vetített képes attrakciókat a Városi Vigadó, valamint a Gyárudvar nagytermeiben tartották. Vándormozisok keresték fel és rendeztek alkalmilag mozgókép-vetítéseket a 20. század első éveiben a Bánság fővárosában is. Egy évtizednek kellett eltelnie míg az első „mozgókép-színház” épülete tető alá került, a hivatalosan a józsefvárosi telekbíróság által adminisztrált területen, a Belváros peremét szegélyezte Nagykörút (ma: C.D. Loga út) valamint az Erzsébetvárosba vezető Püspök (jelenleg: Mihai Viteazul) út kereszteződésében kimért házhelyen. Nem meglepő, nem kirívó – elvégre Délmagyarország erőteljes fejlődésnek, kibontakozásnak lendült központjában a 19. és 20. századok fordulóján jószerivel szinte mindenki vállalkozott –, de mindennapinak, megszokottnak teljes mértékben azért mégsem minősíthető, hogy két okleveles kőműves, egymástól viszonylag távol élő és sikeresen működő építkezési vállalkozó vágjon bele a filmvetítések meghonosításába, a filmszínházak megépítésében és üzemeltetésében. A két egykori tanonctárs – a Budapest szomszédságában fekvő, Erzsébetfalván élő és szorgoskodó ifj. Pflumm György és Temesvárott az apai örökségül kapott mesterség és “ipar” folytatására szegődött ifj. Eckert József – vakmerően vállalták a kihívást, a kockázatokat. Mindketten Budapesten az állami tanonciskolában tanulták ki a kőműves, az építész mesterséget, amelyet eredményesen gyakoroltak is.
A kezdőlépést ifj. Pflumm György (1882–1955) tette meg, aki a Neumann és Ungerleider cég közvetítésével megrendelt egy mozigépet, amellyel 1901 húsvétjától Erzsébetfalván elkezdte a mozgóképek vetítését az édesanyja üzemeltette vendéglő nagytermében. Nem sok idő múltán egy korszerűbb, nagyobb és tágasabb épületet emeltek a község új, frissen parcellázott központjában. A vállalkozás bevált: a mozgóképek sok érdeklődőt, tekintélyes számú fogyasztó vendéget vonzottak. A sikeren felbuzdulva a Pflumm család épített 1907-ben egy vendéglő-mozit Soroksáron is, ahol mozgóképeket korábban még egyáltalán nem vetítettek. A létesítmény azonban nem váltotta be az előzetes számításokat, hiú reményeket. Pflumm Györgynek nem volt szíve veszni hagyni a beszerelt áramfejlesztő-telepet. Szorongatott helyzetében megkereste volt iskola- és szaktársát, a Temesvárott élő ifj. Ecker Józsefet, azzal az indítvánnyal és javaslattal, hogy társulva közösen elsőkként alapítsanak a Bánság fővárosában mozgókép-színházat.
Az építőmesteri vizsga sikeres letételét követően Pflumm György több lakóházat és villát épített Erzsébetfalván. Rátermettségét, munkáját dicséri az 1905-re elkészült baptista imaház is. Építőmester édesapja szakmájának és vállalkozásának folytatására készülve szerzett oklevelet ifj. Ecker József, aki miután Szentesen Szőke Gábornál gyakornokoskodott, visszatért szülővárosába, ahol 1903-tól kivitelező építészként dolgozott. Nem szűkölködött a megrendelésekben. Temesvárott a várfalak lebontását követően a középületek, bérpaloták, villák, családi házak sokaságát emelték. Ifj. Ecker József utcaépítéseket, -kövezéseket és hídjavításokat is vállalt. Herkulesfürdőn modernizálta, átalakította és gúlában végződő lakótoronnyal egészítette ki 1906-ban a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium által 1892-ben építtetett ún. „Diocesiana”-villát. Váratlanul, meglepetésként érte egykori iskolatársa üzleti ajánlata. Kezdetben vonakodott is a vállalkozásba belevágni. Felesége is ellenezte a társulást. Félt, hogy a mozizás – amely még nem tartozott a „szobatiszta” foglalkozások sorába – akadályozni fogja prosperáló, jól jövedelmező mestersége gyakorlásában ifj. Ecker Józsefet, másrészt attól tartott, hogy a „komédiás foglalkozás” okán az úri társaság meg fogja vetni, ki fogja zárni a családot soraiból. Nehezen sikerült meggyőzni, ellenállását leszerelni. Hosszas tárgyalásokat, alkudozásokat folytattak a városi tanáccsal, a polgármesteri hivatallal is. Kiadós egyeztetések eredményeként végül is megállapodtak, hogy a 900 személyes mozgó felépítéséhez a telket és az építőanyagot Temesvár szab. kir. város adja, míg a tervezés, a kivitelezés, a berendezés és a munkadíjak költségeit a befektetők, a működtetők állják. A két „állandó jellegű villamos színház” felépítésére vállalkozó ifjú befektetők rendelkezésére Temesvár városa ingyen bocsátotta a várfaltéglákat, a gödörhomokot, régi épületfákat és cseréptéglákat stb. A színház-épületek a város tulajdonát képezték, de a vállalkozók azokat öt éven át mozgókép-színházi előadások tartására használhatták, mely idő alatt az előadások utáni nyers bevétel 25%-át a szegényalapba tartoztak befizetni. „Tekintettel azonban arra, hogy a szegényalapnak a jövedelem ily magas százalékában való részesedése mellett a vállalkozók alig voltak képesek tiszta hasznot felmutatni, a város közönsége méltányosságból 1909. évi május hó 1-jétől kezdve a szegényalapba való befizetés mértékét 10%-ban állapította meg azzal a kikötéssel, hogy a vállalkozók nyersolaj-motoraikat mindkét színházukban szívógáz-motorokká alakíttatják át és a főkapitányságnál rendes engedélyi, bélyeg- és rendőri dijakat (napi 14-21 kor.) naponkint fizetik” – jelentette, adta hírül a Városi Közlöny. A város önkormányzata azt is kikötötte a szerződésben, hogy 5 esztendő után a mozik Temesvár tulajdonába szállnak majd át. A temesvári építkezések idején, 1907-ben, Pflumm György családot alapított: egy pesti vendéglős, Franke József leányát, Máriát vette feleségül. 1908-ban megszületett fiuk, Tibor, 1910-ben pedig leányuk, Teréz.
Temesvár első mozgókép-színháza kivitelezésének, tető alá hozásának dandárja a helyben, az erzsébetvárosi Hattyú utca 23. szám alatt lakó ifj. Ecker Józsefre hárult. Megtervezte, s feszes iramban, nagyobb részt könnyű, bontás anyagokból fólépítette a Belváros szélén, a formálódó, jórészt még teljesen beépítetlen Ferenc József tér Erzsébetváros felőli szögletében a mutatós, tetszetős külsejű 900 férőhelyes, „földszinttel, emelettel és páholyokkal, tűzbiztonsági okokból tizenegy kijárattal ellátott és modern gépházzal felszerelt” létesítményt, amelyet 1908. június 27-én avattak fel.
A vállalkozók egyike – a temesvári ifj. Ecker József – a következő évben tervezte meg, építették fel és helyezték 1909. május 4-én üzembe ugyancsak Temesvár szab. Kir. város hathatós anyagi és erkölcsi támogatásával a gyárvárosi Városligetben a Béga-parti város sorrendben második mozgóképszínházát, az Apolló mozit. Meghatározó vezérelvüket követték és érvényesítették az úttörés minden előnyét, nehézségét és kockázatát bátran vállaló beruházók temesvári létesítményeik, “villamos színházaik” esetében is: „nagy befogadóképesség alacsony helyárakkal”. Pflumm György egyébként a temesvári Apolló mozi megnyitásának esztendejében,1909 nyarán látott hozzá Erzsébetfalván, a piaci saroktelken az általa tervezett „Pflumm-ház”, a vendéglőt, mozit, üzlethelyiségeket, az emeleten lakásokat magába foglaló „komplexum” felhúzásához. 1910 novemberére készült el az 1200 személyes, központi fűtéssel és saját villanyteleppel rendelkező „premiermozi”. Temesvárról minden hónapban 1600-2000 koronás pénzes utalvány érkezett Pflumm György címére. Az vállalkozást helyben, személyesen irányító és felügyelő ifj. Ecker József jutaléka, részesedése pár száz koronával több volt. „A mozgókép-színházak előadásai szórakoztató és ismeretterjesztő hatásuknál fogva mint a népnevelés egyik eszköze általában jól beváltak. Legsűrűbb látogatottságnak a tavaszi és őszi időben örvendenek. A helybeli tanuló ifjúság részére időközönként ismeretterjesztő Uránia-előadások tartatnak.” – állapította meg a Városi Közlöny hasábjain közölt beszámolójában Geml József főjegyző, a Béga-parti város későbbi polgármestere.