Apolló mozi (5.)

Miként 1924-ben magyar nyelven pub­likált Visszaemlékezések polgármesteri működésem idejéből (1914.VI.15. – 1919. IX.4.) című könyvében Geml József, a Béga-parti város Osztrák-Magyar Monarchiabeli választott városbírója megjegyez­te, hogy a sokféle nehézség dacára Te­mesvárott az I. világháború öt esztendeje alatt egyetlen napot sem szüneteltek a film­vetítések. A város kezelésében álló két mozgóképszínház korszerűsödött, fejlődött is a világégés időszakában. Gyökeres változásokat indukált azonban a dualista birodalom szétesése, felbomlása, az ország­vesztés megrázó, lesújtó tragédiája, a szerb csapatok bevonulása a Maros és a Duna közére, a Bánsági Köztársaság kikiáltása, a francia, majd 1919. augusztus 3-tól a román megszállás. A drágaság elviselhetet­len mérteket öltött magasba szökése, a nyomor fenyegető réme, a munkásság, az alkalmazottak elégedetlenségének növekedése, állandósulása kaotikus állapotokat teremtett. Bizonytalannak látva és ítélve a tájegység jövőjét, sorsát, tömegek válasz­tották a menekülést, a megmaradt ország­részbe távozás útját. A zaklatott köz­állapotok, a létbizonytalanság, a fenyegetett­ség elvette a lakosság kedvét a mozibajárástól. A városi tisztviselők egyik bizalmi embere felszólította a temesvári mozik alkalmazottait, hogy kérjék illetményeik – amelyekkel egyébként elégedettek voltak – felemelését memorandumban a városi tanácstól. A trianoni békediktátumot, az imperiumváltást követően nehezen és körül­ményesen állt helyre a közrend, a mindennapi élet megszokott menete. Az I. világ­háború idején meghonosodott és bevált gyakorlatot folytatva az Arany János Társaság és a Temesvári Zenekedvelők Egyesülete Temesvárott maradt tagjai isme­retterjesztő, irodalmi-zenés előadásokat, felolvasásokat és hangversenyeket rendeztek a mozitermekben. A felocsúdás, az „újratervezés” válságos, kritikus hónapjaiban ezek az összejövetelek voltak az első magyar nyelvű kulturális rendezvények a szátdarabolt Bánság látványos fejlődésében megtorpant fővárosában.
Az impériumváltozást a közigazgatás gyors románosítását vonta maga után. Menesztették moziigazgatói funkciójából dr. Gábor Dezsőt is, hogy helyébe a városi mozgóképszínházak hivatalfőnökévé Traian Birăescu hírlapírót, a Banatul Românesc alapító-főszerkesztőjét nevezzék ki. Ügyintézőként a belvárosi és a gyárvárosi mozgóképszínházat Ioan Popovici vezette. Az Apolló-mozgó nyári kertjét 1924. július 15-én avatták fel. A temesvári mozgóképszínházak vezetésével az 1920-as évek végén Amos Popot bízták meg. A városi tanács állandó választmánya 1927-ben fog­lalkozott a hangos-filmvetítések bevezetésének, meghonosításának kérdésével, engedélyezéséről azonban csak 1930. március 5-én hozott pozitív határozatával döntött. Mivel a Belvárosban az 1907-ben emelt elavult moziépület helyére Duiliu Marcu bukaresti műépítész tervei alapján felhúzni kezdett Capitol-terem kivitelezési munkálatai még nem fejeződtek be, a be­szerzett, hangosfilmek vetítésére alkalmas kisebb teljesítményű Western-Electric ké­szü­léket a gyárvárosi Apolló Mozgóképszínházba szerelték be s állították üzembe. Felavatására, ünnepélyes bemutatójára 1930. október 10-én került sor. A „főpró­ba”, a filmvetítés megkezdése előtt Amos Pop, a városi mozik igazgatója ismertette a hangosfilm technikáját valamint a vetítő szerkezetet, amellyel először hangos heti híradót vetítettek, utána következett a játékfilm. Első 100%-ban beszélő és zenélő játékfilmként – amelyben szöveget mond­tak, játszottak, énekeltek és táncoltak – a Bolváry Géza rendezte Két szív egy keringőben című operettfilmet tekinthette meg a Béga-parti városban a díszelőadás közönsége. A beszélőfilmtechnika legcsodálatosabb, szinte felülmúlhatatlan alkotásá­nak, a „filmszezon legnagyobb slágerének” zenéjét a világhírű komponista, Robert Stolz szerezte. A főszerepekben: Walter Jannsent, Gretl Theimert, Oskar Karlweisst, Willy Forstot, Irene Eisingert és a magyar Szőke Szakállt láthatta és hall­hatta a publikum. 1930. november 3-tól, hétfőtől kezdve a gyárvárosi Apollo-moziban Al Jolson főszereplésével a A jazz-énekes című világsikert aratott énekes­filmet, a „mai élet nagyszerű hőskölteményét” vetítették, amely 5 hónapon keresz­tül New York legnagyobb mozgójában, a Roxim-moziban futott. A Perzselő vágyak című hangosfilmben, amely 1930. december 17-től szerepelt az Apolló műsorán, a svéd világsztár, Greta Garbo játszotta a női főszerepet. Az antológikussá veretesült A kék angyal című német film címszereplőjeként ismerhette és szerethette meg a Gyárváros közönsége Marlene Dittrichet. Egymást követték a filmvásznon a közönségcsalogató vígjátékok, revük, operettek, burleszkek, zenés látványosságok: A mosoly országa, Bock, a dalok városa, Ma éjszaka… talán, A négy ördög, A halhatatlan lump, Hollywoodi revü, Csak te!, Chevalier milliomos lesz, Háborgó szenvedélyek, A forróvérű város, Ezer német szó, Szeretek, szeretsz, szeret…, Keresem a feleségem stb. stb. Három napon keresztül tar­totta műsorán az Apolló Mozi a Fox Follies című hangos filmrevüt, „a modern film­tech­nika legnagyobb és legszebb teljesítményét”, amelyet New-Yorkban, London­ban, Párizsban, Berlinben és Budapesten mutattak be, és mindenütt a legnagyobb sikert aratta. „Klasszikus szépségű táncok, énekek és zeneszámok gyönyörködtetik ebben a filmben a közönséget. Csupa jókedv, csupa kedély ez a revü, amelyben a legragyogóbb amerikai görlök szerepelnek”. A szőke csalogány című beszéló filmet vetítették 1931 áprilisának első nap­jaiban a gyárvárosi moziban. Nagy Kató és Heinrich Geore volt a főszereplője az Egy test, két lélek című német filmnek, amelyet 1931. április 12-én mutattak be az Apollóban. A futballhősök című bőhumorú német vígjátékot Pat és Patachason kettősével 1931. április 12-15. között tekinthették meg a gyárvárosi mozirajongók. Az I. világháború megrázó, drámai eseményeiből merítette témáját a Gary Cooper és Collen Moore nevével fémjelzett Jeanine (Orgonavirágzás) valamint G. W. Pabst rendezte Westfront 1918 (Nyugati harctér) című amerikai hangosfilm. Ernst Johann­sen (1898-1977) németül 1929-ben kiadott, majd számos nyelvre lefordított világhírű Vier von der Infanterie című regénye nyomán készült monumentális produkcióról közölte (g–d) betűjellel /felté­telezhezően Gábor Dezső, aki a két világ­háború közötti évtizedekben tulajdonosként a Filmcentrala Filmforgalmazó céget vezette/ az első filmkritikát.
Több hónapos tárgyalás, éles viták, interpellációk után döntötte el a városi tanács, hogy performánsabb, nagyobb tel­jesítményű Western-Electric-gyártmá­nyú vetítőgépet vásárol a felépített Capitol Mozi számára, míg az Apolló Mozi részére egy Klangfilm-projektort bérelt 10 esztendőre.
Államosítása, 1948 után a Gyárváros moziját Alexandru Sahiára bérmálták át. Majd az 1960-as évek végén a Park nevet kapta, amelyet az 1990-es évekig viselt. Az épületet 1954-1955-ben Paul von Schuster építész tervei alapján gyökeresen átépítették, korszerűsítették. Nézőterét 600 férőhelyesre növelték. Nagy látogatottságnak, közkedveltségnek örvendett. A rend­szerváltozást követően privatizálták. Pár esztendő múltán rendeltetését, arculatát megváltoztatták: volt játékkaszinó, bili­árd­terem, klub, diszkó. Néhány esztendeje orvosi rendelő-központként szolgál. Újabb átépítések eredményeként nyerte el jelenlegi formáját.