Kunz-sor

Létesítésekor, majd azt követően még félévszázadon át, a Városliget három oldalát a Béga csatornái határolták. A nagyarányú fejlődésnek és korszerűsődésnek len­dült város tanácsának megrendelésére Szesztay László mérnök által kidolgozott városrendezési terv alapján láttak hozzá a „Temesvár Velencéjének” nevezett Gyárváros vízfolyásainak, csatornáinak felszámolásához, az egyetlen meder meg­teremtéséhez, kiásához. Új „ágyat” kapott a Béga a Fausztató- és a két Malom-csatorna egyesítésével illetve megszüntetésével. Felszámolták illetve elköltözették a kincstári fatelepet is, amely közel két évszázadon át a Vár és a Gyárváros közötti mezőn fogadta, osztályozta és osztotta szét a vizen leusztatott rönköket és szálfákat. A Liget névre keresztelt utat valamint a gyorsiramban beépíteni kezdett Andrássy utcát vashíd kötötte őssze 1909-ig, amikor a Malom-csatorna felszámolásával az átjáró elvesztette szerepét, rendeltetését. Különben is nagyon keskeny volt a gya­logjárda. A villamosközlekedés komoly és állandó veszélyt jelentett az átkelők számára. A városi mérnökség 1900-ban még tervet dolgozott ki a híd szélesítésére. A csatorna, amelynek a partján a Baumhorn Lipot budapesti műépítész tervezte új gyárvárosi status quo ante zsinagóga dí­szes tömbje felépült, betömésre, feltöltésre került, közlekedési útvonallá alakították. Mivel csak egyik oldalára kerültek épületek nem utcának, hanem sornak nevezték. Mivel az Andrássy útba torkolló végén a Kunz József (1823–1895) építész, téglagyáros 1892-ben emeltette újabb, díszes bérpalota került, az utcácskát Kunz-sornak nevezték el.
Érdemdús, megbecsült polgára volt Kunz József Béga-parti szülővárosának. Temesvárott jött a világra 1823-ban. Elemi és középfokú tanulmányait a Bánság fővárosában végezte. Építészi oklevelet Bécs­ben szerzett. Diplomázott műépítész­ként visszatért Temesvárra, ahol „szorgal­ma és képessége miatt nagyon sok épít­kezés végrehajtásával bizatott meg”. Kere­setével, lehetőségeivel ügyesen és körülte­kintően sáfárkodva tekintélyes vagyonra tett szert. Felismerte, tapasztalva az építő­anyagok iránti igény és kereslet megugrását, nagyszabású növekedését, téglagyárat alapított a Gyárváros szélén. A város legnagyobb adót fizető polgárai, vírilistái sorába tartozott. Az osztrák-magyar ki­egyezés, pontosabban 1868 után az elsők kö­zött épített emeletes házat a Malom-csator­na hídja és a Kossuth tér közötti András­sy úton. A többszintes ház megjelenése visszatetszést, felháborodást keltett a környékbeli háztulajdonosok körében. Tiltakozó mozgalmukhoz a fertályban ingatlanokat bírók többsége csatlakozott, akik leginkább attól féltek, hogy a példa ragados lesz, követőkre fog találni, ami a gyárvárosi épületek értékét jelentős mértékben csökkenteni fogja. Ellenkezésük nem talált meghallgatásra, nem vezetett eredményre. Kuncz József 1892-ben az utca szemközti oldalán felépíthette második kétemeletes bérpalotáját. Az építési engedélyt 1892. március 5-én állította ki a városi tanács, A belső berendezések, szerelések valamint a külső, homlokzati ékítmények nélkül az épület 1892. október 28-án már készen is állott, s megkapta hasz­nálatba vételére a jóváhagyást. Az eklektikus stílusban emelt, neobarokk ékít­ményekkel díszített homlokzatú ház arra a területre került, amelyet hosszú évtizede­ken át a kötélverők használtak mesterségük gyakorlására. A Városliget kialakí­tását, beültetését követően Coronini előparknak nevezték, mivel egyaránt a várparancsnok osztrák tábornok nevét viselő tér és liget között terült el. A hadsereg felügyelte és adminisztrálta téren különféle rendeltetésű és kinézetű bodék sorakoztak rajta, meg a nyári színházként és vendéglőként szolgáló Aréna. Kedvelt játszóhelye volt a gyerekeknek, rendezetlensége, elhanyagoltsága nem szolgált a feszes iranban korszerűsödő város díszére. Még hivatalosan a katonaságtól I. Ferenc József császár és király jóváhagyására várva a vársíkot át sem vette a város, Telbisz Károlyék 1888-ban hozzáláttak az Előpark parcellázásához. 26 házhelyet mértek ki, amelyeket azzal a kikötéssel kínáltak eladásra, hogy az Andrássy úton kizárólag csak emeltes épületek emelhetők.
Kunz József támogatta a szegényeket, a humanitárius egyesületeket. 1868-ban választott képviselőkénr, 1872-től haláláig, 1895-ig virilistaként volt a városi tanács tagja. Építési tanácsosa volt a Te­mesvár-Gyárváros Templomépítési Egy­letnek. Az Ybl Lajos tervezte Millenniumi templom alapköve letételélének és fölszentelésének ünnepségeit – sajnos – nem érhette meg. 1895. február 24-én hunyta le örökre a szemét. Ingatlanait a sarok­épület mellett – amelynek oromzatán szobrok sorakoztak, amelyek az eltelt évtizedek során sorra leváltak, nyomtalanul eltűntek – még két Andrássy úti impozáns emeletes bérházat özvegye Kunz Róza örökölte és adminisztrálta. Cége, téglagyára, amely tovább vitte eredeti – Kunz József és Társa – nevét fia Kunz Károly irányítása alá került.
A Kunz-soron 1901-ben mindössze két ház állott, 15 lakással, amelyekben összesen 63-an laktak.. Közülük 5-en háztartási alkalmazottak, cselédek voltak.
Az utca 1948-ig viselte – viselhette – Kunz József nevét, amikor feltételezhetően a Kunz-telepre gondolva Coloniei névre keresztelték át. 1991-ben Lonovics József csanádi püspök nevét adományozták az utcának, ahelyett, hogy – miként azt a névadó bizottságban résztvevő román történészek közül is többen javasolták – a Rodnei nevet viselő egykori belvárosi utcáját „szolgáltatták volna vissza” a Temesvárott az első világi felsőfokú karokat megteremtő illusztris főpapnak.