A temesvári rabbik sorzárói
A két tudós főrabbi – dr. Kohlbach Bertalan és dr. Singer Jakab – helyébe a temesvár-gyárvárosi hitközség élére 1941. április 3-án a budapesti rabbiképzőben diplomát szerzett dr. Neumann Ernő (1917–2004) került, aki a zsidó líceumban – amely a 2. világháború éveiben a zsidó elemi iskola a gyárvárosi zsinagóga mellett emelt épületében működött – a héber nyelv és a judaizmus oktatását is elvállalta. A Bihar megyei vegyes lakosságú Magyarcsékén jött a világra 1917. január 12-én. Szülei a falucska malmát vezették, működtették, amely egy módosabb nagyváradi nagybácsi tulajdonát képezte. Már kisgyermekkorától anyanyelvi szinten beszélt magyarul, jiddisül és románul. Hamar megtanult héberül is. Tanulmányai során később a német, a francia és az angol nyelvet is elsajátította. Középiskolába a belényesi Samuil Vulcan Líceumba járt, majd 1935-1940 között a budapesti Országos Rabbiképző Intézet növendékeként végezte rabbinikus tanulmányait. Magyarország fővárosában ugyanakkor a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia meg keleti nyelvek és kultúrák szakjain is tanult. A teremtés története (a Hagada tükrében) című disszertációjával 1940-ben doktori címet szerzett. Kiváló szónokként elnyerte a hívek rokonszenvét, tiszteletét, fiatal, rátermett pedagógusként osztatlan népszerűségnek örvendett a diákok – főleg a lányok – körében.
A 2. világégés, 1944 után a hatalmat magához ragadó új, kommunista rendszer ideológiájának és politikájának buzgó támogatájává vált Năuneanu néven propagandisztikus cikkeket közölt a Lupta patriotică és Luptătorul bănățean hasábjain. Mikor kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni a parancsuralmi rendszer álnoksága, eldurvulása, „eredendő bűnei”, dr. Neumann Ernő felhagyott a közírással, s minden idejét és energiáját hitsorsosai lelki gondozására fordította. Házasságot 1948-ban a Máramarosszigeten született, a deportálásból, az auschwitzi haláltáborból szerencsésen visszatért Fuchs Edittel kötött. Izrael állam létrehozása, megteremtése után elkezdődött a temesvári zsidóság lélekszámának drasztikus apadása, végzetes megritkulása. A családok sokasága „aliázott”, települt ki Palesztinába, majd onnan egy része szétrajzott szerteszét a földkerekség minden sarkába. Dr. Neumann Ernő szolgálatba léptekor közel 13.000 zsidó élt Temesváron, nyugdíjba vonultakor már csak 700 tagja volt az eggyé sorvadt hitközségnek. A fogyás feltartoztathatatlanul tovább tartott. A gyárvárosi zsinagóga díszes kapujára 1990-ben került lakat. A belvárosi, majd a józsefvárosi templomokban tartott istentiszteleteket, az időrendileg utolsó Temesváron élő és szolgáló rabbi, dr. Neumann Ernő. Romániában országos viszonylatban is az „utolsó mohikánként” tisztelték. Egyedül látta el idős kora ellenére a rabbi teendőket egész Erdélyben. Temesvár mellett Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Marosvásárhely, Brassó maradék magyar zsidóságát is rendszeresen látogatta, s főként a nagyobb ünnepeken tartott magyar nyelvű istentiszteleteket, prédikációkat. Nicolae Corneanu, román görögkeleti érsekkel és Sebastian Kräuter, temesvári római katolikus megyés püspökkel karöltve elkötelezett híve, tevékeny résztvevője volt az ökumenikus mozgalmaknak, a magyar-román-zsidó interetnikus kapcsolatok javításának és a zsidó-keresztény párbeszéd fontosságának. Cselekvő szerepet vállalt a Temesvárról indult demokratizálódási folyamatokban. Nem múlt el egyetlen olyan az 1989-es események tiszteletére rendezett megemlékezés, ökumenikus istentisztelet, kegyeletes ünnepség, amelyen meg ne jelent volna, s ne mondott volna magvas, gondolatgazdag beszédet. Temesvárott hunyt el 2004. április 21-én 87 esztendős korában. Halálával kitölthetetlen űrt hagyott maga után a temesvári, a bánsági és az erdélyi maradék zsidóság körében.
Élete utolsó éveiben a gyárvárosi zsinagóga udvarán épült sarokházban lakott dr. Neumann Ernő főrabbi. A hitközségi rezidencia gyűléstermében tartották hosszabb időn át a téli hónapokban az istentiszteleteket. Majd az életveszélyesnek nyilvánított zsinagóga bezárását követően állandó jelleggel, egész éven át a gyűlésterem szolgált imahely gyanánt. A zsinagóga mögötti épületben rendezték be a zsidó idősek otthonát, amely 1980-2000 között működött. Gazdaságossági megfontolásokból a gondozásra szoruló öregeket átköltöztették Aradra. A zsinagóga melletti sarkon emelkedő kétemeletes épület a gyárvárosi zsidó elemi iskola hajléka volt. Falai között helyezték el a 2. világháború idején a saját székházából kilakoltatott zsidó líceum néhány osztályát is. Az 1948-as tanügyi reform, a felekezeti tanintézetek felszámolása után az épületben 1958-ig egy jiddis tannyelvű állami iskola működött.
Temesvár zsidósága rég- és közelmúltjának legbuzgóbb és legavatottabb ismerője, kutatója és népszerűsítője dr. Neumann Ernő főrabbi lánya, az 1949-ben született Herzfeld Neumann Györgyi (Getta). Vérbeli kovászember, középfokú és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. A Temesvári Tudományegyetem filológia karán szerzett oklevelet. Két évig a Román Akadémia temesvári kutatóbázisának könyvtárában dolgozott, majd Németországba emigrált, ahol az aacheni műszaki főiskolán folytatta tanulmányait. A Düsseldorf melletti Neuss több tanintézetében nyelveket tanított. Didaktikai tevékenységét 1995-től Svájcban, Genfben folytatta. Szeretett édesapja temetésekor látta és tapasztalta, hogy mennyire elhanyagolt, gondozatlan állapotba került a Lippai úti zsidó temető. Mozgalmat kezdeményezett és indított a külföldön élő zsidó családok körében – akiknek a szülei, a felmenői a temesvári sírkertben nyugszanak –, adományokat gyűjtve a temető rendbe tételére, folyamatos karbantartásának biztosítására. Az indítványnak visszhangja támadt, foganatja lett, az akció napjainkban is folytatódik. Irina Sternnel karöltve 2006-tól egy változatos tartalmú, színvonalas online-folyóiratot szerkeszt és terjeszt, amelyben a temesvári zsidók múltjáról és jelenéről számol be, az aktuális történésekről, eseményekről és rendezvényekről tudósít. Visszaemlékezéseket, pályakép-interjúkat előszeretettel és rendszeresen közölt. Az elhunytak halálhírét sem mulasztja el közölni. A Internetes-közlöny munkatársai közé tartozik az Izraelben élő, leginkább magyarul író és publikáló Galambos Viktor is, aki kitelepedése előtt szorgalmas cikkírója volt a Szabad Szónak. Neumann Getta kiadósabb, hosszabb interjúkat készített a Temesvárott ragadt, az Izraelbe kivándorolt, vagy a világ különböző tájaira sodródott zsidó férfiakkal és asszonyokkal, akiket saját életük alakulásáról, valamint a Béga-parti város izraelita közössége hajdani létéről, mindennapjairól és ünnepeiről vallatott. A beszélgetések szövegeit kötetbe szerkesztve Destine evreisești la Timișoara /Zsidó sorsok Temesváron/ címen a bukaresti Hasefer Könyvkiadó jelentette meg 2014-ben. Neumann Györgyi volt az ötletgazdája és egyik főszervezője a temesvári zsidók világtalálkozója megrendezésének: az első találkozóra, amelyen 270-en vettek részt, 2011-ben az izraeli Haifában, míg a másodikra 2013. május 30-június 2. között Temesvárott került sor.
Legutóbbi könyve a Brumar Könyvkiadó gondozásában látott nyomdafestéket Pe urmele Timișoarei evreiești – mai mult decât un ghid /Temesvári zsidó sorsok – több mint egy útikönyv/ címen 2019-ben. Eredetisége, dokumentáltsága és mutatós kiállítása okán a kötet érdeklődést, fokozott figyelmet keltett: valósággal könyvsikerré vált. Német és angol nyelvre is lefordították. Szubjektív szemmel és álláspontból, bevallottan etnikai-felekezeti megközelítésben járta és mutatja be a Béga-parti várost. Városnegyedenként veszi számban a település izraelita tárgyi és építészeti örökségét, emlékeit. Képben és írásban leltározza fel és prezentálja azokat az ikonikus, városkép-meghatározó középületeket, bérpalotákat, magánvillákat, ipari létesítményeket és családi házakat, amelyeket zsidó műépítészek terveztek vagy izraeliták voltak a kivitelezőik, a megrendelőik illetve a tulajdonosaik, bérlőik. A Mózes-vallásúak tehetősebb rétegét a Bánság fővárosában is a dúsgazdag bankárok, gyártulajdonosok, vállalkozók, kereskedők, ügynökök, hivatalnokok alkották, akik befektetéseikkel lényegében megteremtették, kialakították a 20. század elejének korszerű Temesvárját. Külön fejezetekben mutatja be Getta Neumann a zsinagógákat, valamint a Lippai úti zsidó temetőt, amelynek monográfia-albumán pillanatnyilag dolgozik.