Hungária fürdő – 2.
„A Bega felőli oldalon egy külön népfürdő is épül, külön bejárattal és vezetéssel – tájékoztatott terjedelmes beszámolójában a Délmagyarországi Közlöny. – A népfürdő öltözőtermében 40 öltözőfülke lesz. A fürdőteremben pedig egy nagy lábfürdő és 16 darab különböző hőfokú zuhany. A népfürdőt is, mint a többi fürdőket, természetesen bizonyos órákban, nők is használhatják. A fürdők összes helyiségei központi gőzfűtéssel vannak ellátva. A pincét a nagy 11 kazánház, hol 5 darab kazán állítja elő a szükséges gőzmennyiséget, a szivattyúk helyisége, az intézeti gőzmosoda, a medencék foglalják le. Tekintettel arra, hogy a fürdőintézmény az egész pincét, földszintet és a félemeletet elfoglalja, úgy a fürdő 3000 négyszögméter területen fekszik, és ha figyelembe veszszük, hogy minden hely jól lett kihasználva, úgy bizonyos, hogy a fürdő a legnagyobb fürdő, amit hazánk vidéki városaiban eddig egyáltalán létesítettek. A berendezésre nézve pedig bármely fővárosi fürdővel versenyezhet. A nagy medencék vízellátása a Bégából történik. A Béga-víz kétszeri szűrés és ülepítés után jön csak a medencékbe. Az ülepítésre egy 3000 hektoliter űrtartalmú vasbeton medence szolgál, mely külön az udvarban lett e célra építve. Ezen kívül a padláson még 3 drb. összesen 600 hektoliter űrtartalmú vas víztartály táplálja a vízvezetéket. Ezen kívül 200 mm átmérőjű nagy mélyfuratú kutak is készülnek, melyek egymagukban is képesek a fürdőt vízzel ellátni. Az intézmény teljesen magánvállalkozás, és a város semminemű anyagi támogatásban nem részesítette a vállalatot.”
A pazar fürdőkomplexumot 1913 februárjában szándékoztak felavatni, üzembe állítani. Szervezési, beszerzési, szállítási és szerelési okok, nehézségek miatt a kitűzött, a beharangozott határidőt negyedévvel ki kellett tolniuk, el kellett halasztaniuk. A megnyitó ünnepségre 1913. június 6-án került sor. A vendégeket – köztük Geml József főjegyző, a polgármester-helyettes vezetésével számos városi tanácsos és hivatalnok, Szabolcska Mihály pap-költő stb. – az előcsarnokban Székely László és felesége fogadta és köszöntötte. Tömör beszédében a műépítész rávilágított vállalkozása, beruházása előzményeire, indítékaira: „Üdvözlöm az urakat, és nagyon köszönöm, hogy látogatásukkal megtiszteltek. Amidőn Temesvár városának egy új kultúrintézménye megnyílik, nem mulaszthatom el annak keletkezésére rövid visszapillantást vetni. A városnak már rég szándékában állott egy modern fürdőintézetet létesíteni, de oly sok kérdés várt megoldásra, a sok intézményt kellett negvalósítani, hogy a fürdő létesítésének kérdése egy későbbi időpontra volt elhalasztandó. Ily formán tűztem ki magamnak feladatul a fürdő létesítését a megvalósítás stádiumába juttatni, és hogy ezen helyet választottam éppen annak magyarázata a Bega és a gyárvárosi park közelségében keresendő. Amikor önöket, mélyen tisztelt uraim, ezen épület előcsarnokában üdvözlöm, legyen szabad azt kifejezésre juttatni, hogy engem nem csupán az anyagi érdek, hanem a közérdek is ösztönzött, amikor a fürdőt felépítettem”. Bőkezűségéért, áldozatkészségéért, amivel hatalmas terhet vett le a város válláról, Geml József főjegyző a temesváriak háláját és köszönetét tolmácsolta, dr. Szigeti Henrik törvényszéki orvos pedig a fürdőt a tisztaság, a civilizáció fokmérőjének minősítette. Szakszerű magyarázatokkal, felvilágosításokkal szolgálva vezette végig a megjelenteket Székely László a megcsodált, a mindenkit ámulatba ejtő létesítményen.
Az esztendő eseményeit áttekintve, felidézve a Városi Közlöny nyomatékosan kiemelte: „Egyik legjelentékenyebb mozzanata volt városunk 1913. évi történetének a Hungária fürdőintézetnek a megnyitása. Mely kiváló szakértelemmel megalkotva, magában foglalja a modern fürdőintézetnek mindama kellékét, melyek a lakosok egyéni tisztaságának, de gyógyítási szükségleteiknek is megfelelni képes. Tulajdonosának. S z é k e l y L á s z l ó városi műépítész-mérnöknek a fürdő-intézmény terén való elsőrendű szakismereteit azon humánus gondolkodás haladja túl, mellyel önzetlen módon a rendes fürdőárak tetemes alászállításával és fürdőórák helyes beosztásával a város nagyszámú tanulóifjúságának lehetővé tette az eddig annyira nélkülözött rendszeres fürdőzést.”
Már a kortársak is nagyon értékesnek tartották és minősítették a 15 lakás 49 szobája mellett az ultramodern Hungária fürdőt (a későbbi: Központi, illetve Neptun fürdőt) is magába foglaló 5 szintes, hatalmas oromzatú, megemelt tetőzetű, tornyos bérpalotát, amelynek Székely László volt – miként azt már jeleztük – nemcsak a tervezője, hanem a tulajdonosa és üzemeltetője is. Rátermett, ötletgazdag fürdőigazgatónak bizonyult. Mintegy kompenzáció gyanánt 381. közgyűlése 40.960 tanácskozási határozatával „egyhangúlag elhatározta a város közönsége, hogy a Hungária fürdő tulajdonosát, Székely László műépítészt 1914. évi július 1-jétől kezdve három évre a fürdőjében használt villanyáram díjainak az eddigi évi fogyasztás erejéig valamint a szóban forgó ingatlana után járó községi pótadók fizetése alól felmenti oly kikötéssel, hogy a városi vállalatoknak vezetők által kijelölendő munkásai részére a népgőzfürdő használatát az említett három évi időtartam alatt díjtalanul megengedni tartozik.” A városi vasúttársaság ingyenes menettérti jegyet biztosított mindazok számára, akik belépőt vásároltak a Hungária fürdőbe. Létezett egy kombinált bérlet is, amely közszállítási kedvezményeket biztosított a színház karzatára és a népfürdőbe jegyet váltó temesváriaknak.
Székely László I. osztályú mérnökként a VIII. fizetési osztály 1. fokozatába sorolva 1914-ben Temesvár városától 4400 korona fizetést, 1200 korona személyi működési és egyéb pótlékot, 1170 korona lakpénzt és 600 korona családi pótlékot kapott.
Kiegyensúlyozott, romantikusan szép és roppant impozáns a sarokfront valamint a belőle jobbra s balra letompulón kinyúló s besüllyedő oldalszárnyak kigondolása és kivitele. A homlokzatot s a belső tereket is antik ihletettségű ornamentumok ékesítették. Az épülő Temesvár címen a Temesvári Hírlap 1912. május 5-i számában közölt „szubjektív hozzászólásában” Lengyel László azon véleményének adott hangot, hogy Székely László az épület homlokzatára nagy felületeket tervezett, amelyeket aztán kihasználatlanul hagyott, pedig „gazdag szépségek berajzolására” lett volna alkalma és lehetősége. Megítélésünk szerint a letisztult visszafogottságra, átgondolt, keresetlen mértékletességre törekvő Székely László szándékosan tartózkodott a robusztus saroképület túlcicomázásától, homlokzata agyondíszítésétől, a gipsz-, a malter- és a cement ornamentumok, cirádák fölös használatától; a hangsúlyt mindenekelőtt a nemes tömbök, a stílusos vonalak szabad, zavartalan érvényesülésére helyezte. A félgömbös kupolával „megfejelt”, ékesített ikonikus lakó- és fürdőépület – amelynek ünnepélyes felavatására 1913. június 6-án került sor – arányaiban harmonikus, lenyűgöző látványt nyújtott és nyújt. „Székely László gazdag művészlelkét vitte bele eme legújabb akkotásába. Látszik, hogy minden egyes bútordarab, minden felírás az ő tervei szerint készült, pompás harmónia, az alkotóművész egyénisége jellemzi az egész művet” – szögezte le Egy igazi kultúrintézmény. A temesvári új fürdőről címen 1913. június 1-jei számában közölt méltatásában a Délmagyarországi Közlöny, amely arra is rávilágított, hogy új palotájában Székely László „oly hatalmas fürdőintézetet létesített, amely nem leli ma párját az egész vidéken, berendezés, pompa és célszerűség, tekintetében pedig vetekszik a főváros legelőkelőbb fürdőintézeteivel, sőt ami a szakbavágó modern újításokat illeti, messze túl is szárnyalja a fővárosi fürdőket”. A rozogává kopott felvonó, pár rozsdamarta vasmaradvány valamint néhány magyar nyelvű feliratos táblácska – csodálatos módon! – a történelem viharai, a tulajdonos és rendeltetés változások közepette és ellenére – napjainkig megőrződött.
A sallangtalan, puritán egyszerűség és célszerűség jegyében formálta meg édesanyjának, Székely Mihálynénak a Hungária fürdő tőszomszédságában emelt, s azzal összekapcsolt bérházát is, amelyen azért viszonylag könnyen azonosítható Székely László stílusának két-három jellegzetes, egyéni jegye, miként a Hungária fürdő Béga felőli oldalán emelkedő, egyszerűbb, visszafogottabb homlokzatú bérházon is, amelynek eredetileg Kiss Károly városi mérnök, Székely László sógora volt a tulajdonosa.