Hungáriától Neptunig
A tájegység legkiválóbb, legkorszerűbb – színvonal és elegancia tekintetében a fővárosiakkal vetekedő – Székely László műépítész tervezte, építette és üzemeltette fürdőintézete ünnepélyes felavatását követő esztendőben, 1914. július 28-án kitört az I. világháború. A hadiállapot beárnyékolta, hátráltatta, komolyan visszavetette a csodálatos létesítmény működését. Megcsappant a vendégek, a szolgáltatásokat igénybe vevők száma. A város önkormányzata által nyújtott kedvezmények, előnyös juttatások dacára a közcélú beruházás igazából nem futhatta ki magát. Nem válthatta be a hozzáfűzött reményeket, előzetes számításokat. A veszteségek halmozódtak, vészterhesen növekedtek. Tovább fokozta a válságos helyzetet a háború elvesztése, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a forradalmak, a Habsburg-birodalom szétdarabolása, Temesvár és a Bánság szerb megszállása, majd 1919. augusztus 3-án a románok bevonulása. A válságos történelmi szituációval, a szorongató körülményekkel és komor távlatokkal számot vetve tulajdonosként Székely László úgy döntött, hogy áruba bocsátja, eladja a Hungáriát, amelynek nevét Központi fürdőre bérmálták át. Az ezeréves impérium leszakított részeinek új birtokosai, a gyarmatosítók bevált gyakorlatát követve siettek eltávolítani, eltüntetni és megsemmisíteni mindent, ami Szent István országára utalt, emlékeztetett. Az 1913-ban emelt és felavatott díszes bérpalota és fürdőintézet homlokzatán sem pompázhatott a trianoni békediktátumot követően magyarhon latin neve. A Központi fürdőt Ingatlanközvetítők révén két ókirályságbeli szerencselovag, a Bukarestben lakó Mendel Pascal és Iosif Adelstein vásárolta meg Székely Lászlótól 1920-ban másfél millió koronáért. A telekkönyv adatai szerint egy esztendő múltán Iosif Adelstein eladta a ráeső épületrész felét, vagyis az ingatlan egészének egy negyedét, 300.000 lejért Avram Ghilteichnek, egy félévvel később pedig a másik negyedét Carol Pascalnak négyszázezer lejért. Mendel Pascal 1926-ban megvette Avram Ghilterd és Carol Pascal részét – vagyis a ház felét – 815.000 lejért, s a Neptun-palota egyedüli tulajdonosa lett. A vételár alapján az épület egészének forgalmi értéke 1.630.000 lejre rúgott.
A Központi fürdő palotáját 1929 februárban Rothbart Jakab (1864–1931), likőrgyáros, Rottmann Károly és Társa cég főnöke, a Zsidó Nemzeti Szövetség díszelnöke, a cionizmus romániai élharcosa és Nobel Sándorné Schartz Irén vásárolták meg hatmillió lejért. Amit a korábbi tulajdonosok elmulasztottak, nem tettek meg két üzlettárs – Rothbart Jakab és dr. Nobel Sándor (1884–1960) ügyvéd, a Zsidó Nemzeti Szövetség elnöke, elkötelezett cionista – az épületet teljes egészében rendbehozatta, gondosan felújíttatta. korszerűsíttette és minden tekintetben modern fürdőintézetté fejlesztett. A tisztálkodási feltételek biztosítása mellett kiemelt figyelmet fordítottak a gyógyászati szolgáltatások fokozására, folyamatos és kiváló minőségű garantálására. A köszvény, a csúz, a reuma, az isiász és más mozgásszeri panaszok mérséklésére és gyógyítására a pöstyéni és fangó iszappakolásokat ajánlották a Neptun névre átkeresztelt fürdőben. A tulajdonosok ügybuzgalmának és áldozatkészségének eredményeként javítási és átalakítási munkálatai 1931 nyarára annyira előrehaladtak, hogy a kád- és gyógyfürdőket július 26-án már meg is nyitottak. Dr. Cornel Grofșorean főpolgármester dr. Proștean tiszti főorvos és Prochaska Ede vezérigazgató, városi ideiglenes bizottsági tag kíséretében megtekintette fürdőt. A hivatalosságok a látottakról elismerésüknek és megelégedésüknek adtak kifejezést. „Különös érdeklődéssel szemlélték meg az immár kész gyógyfürdőt, megmagyaráztatták maguknak a különböző gyógyfürdőnemeket, a speciális villanyos hő- és villanyos fényfürdőt, melyet azok a fürdővendégek használnak, akik légzési zavarok miatt, vagy más okból a gőzfürdőt nem használhatják.” – írta beszámolójában a Déli Hírlap munkatársa. Az átalakított, felújított modern Neptun fürdőt 1931. szeptember 30-án mutatta be a sajtó képviselőinek Dittrich Emil igazgató, aki végigkalauzolta az újságírókat a létesítményen. „Teljesen új a gőzfürdő, a pihenőterem és a kádfürdő. Az új Neptun-fürdő díszét a különböző gyógyfürdők képezik, ahol a pöstyéni kúrától kezdve egészen a kénes, vagy szénsavas kúráig minden fürdőt készítenek. Nyugati újítást vezetett be az igazgatóság, amikor Brisker Ezekiel dr. személyében specialista fürdőorvost szerződtetett. A gyógyfürdőkön kívül modern villamos és hőfürdők szintén a közönség rendelkezésére állanak.” – számoltak be a látottakról, a tapasztaltakról a Bánság fővárosának közírói.
Az ígéretes indulást beárnyékolta, megzavarta valamelyest a gazdasági világválság elmélyülése, valamint a 67 esztendős Rothbart Jakab váratlan halála. A temesvári Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlésén esett össze 1931 decemberében a vállalkozó. A társtulajdonos elhunytát követően az épület tulajdonjoga átrendeződött, átalakult: felerészben Nobel Sándornét, a másik fele pedig három egyenlő részben Rothbart Jakab özvegyét, született Freiberger Helént, első házasságából született két leányát, György Mátyásné jugoszláviai körorvos nejét és Sinkó Ervinné gyógyszerésznőt, Sinkó Ervinnek, az ismert szerbiai magyar írónak a feleségét illette.
Nagyobb botrány tárgyává vált 1935 elején a temesvári Neptun-palota, amelytől törvényes tulajdonosaik meg kívántak szabadulni. 1934 novemberében fel is kínálták eladásra 8 millió lejes áron. Vevő azonban nem jelentkezett. A jó kapcsolatokkal rendelkező ügyvédnek, dr. Nobel Sándornak kapóra jött a kerületi betegsegélyező-pénztár szándéka, amely hosszabb ideje elavult, szűk korábbi székháza helyett újat kívánt építeni. A célkitűzés megvalósítására, gyors elérésére megvételre ajánlotta 9.500.000 lejért a Neptun- palotát. A tervezett korrupció-gyanús tranzakció felháborodást, heves ellenkezést, indulatos tiltakozó megmozdulásokat gerjesztett.
„A kerületi betegsegélyző pénztár vezetősége már esztendők óta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy jelenlegi és immár régen szűknek és alkalmatlannak bizonyult otthona helyett megfelelő palotát épít. Most azután meglepetésként hatott a hír, hogy a betegsegélyző pénztár jelenlegi időközi bizottsága már kész épületet akar megvásárolni és erre a célra a Neptun fürdőt szemelte ki. A Neptun fürdő épületében, amelyet annak idején a megboldogult Székely László műépítész tervezett és valósított meg, a gőzfürdőn kívül nyolc négyszobás és hat háromszobás lakás is van. Az épület vételára kilenc és fél millió lej volna. A kerületi betegsegélyző pénztár ideiglenes bizottságában azonban vannak olyan tagok is, akik a Neptun fürdő megvételét ellenzik. Ezeknek a véleményét osztja az érdekelt munkásság és a közvélemény is.” – ismertette a kialakult helyzetet 1935. január 14-i számában a Déli Hírlap. A terv ellenzői az épületet fekvése, méretei és struktúrája miatt alkalmatlannak minősítették és túlzottnak tartották az eladási árat. A munkások tiltakozó tüntetést is szerveztek az ügylet nyél- beütése ellen. A betegsegélyezőt elvégre befizetett tagdíjaikból tartották fenn, másrészt a felépítendő új székház nemcsak tágasabb és korszerűbb lenne, hanem legalább egy évig munkaalkalmat kínált volna a temesvári építőmunkásoknak. A konfliktust a munkaügyi minisztérium oldotta meg rendeletben tiltva meg a Neptun fürdő megvásárlását.
Dr. Nobel Sándor 1940-ben családjával együtt Palesztinába távozott. A gazdátlanul maradt, „elhagyott” Neptun fürdőt kisajátították. A 2. világháború után dr. Nobel Sándor visszatért Temesvárra, megkísérelte javait visszaszerezni. Erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel. Az épületet államosították. Dr. Nobel Sándor az időközben megteremtett zsidó államba, Izraelbe költözött. Az államosított Neptun fürdőt a Város- és Lakásgazdálkodási Vállatcsoport köztisztasági részlege kezelte, külön adminisztrálta közfürdőt, s külön a lakóotthonokat. A fürdő kis medencéjében tartották edzéseiket az úszók, valamint a Gyapjúipar (ILSA) vízilabda-csapata. Mosódát is elhelyeztek és üzemeltettek az épület alagsorában. Szakszerűtlen felújítási munkálatokat végeztek a fürdőn és a bérházon, amelyek kíméletlenül megfosztottak szecessziós ékítményeiktől, jellegzetes építészeti megoldásaiktól. Az 1989 utáni magánosítási cunamiban az új tulajdonosok felhagytak a fürdő üzemeltetésével. A medencét lefedték, s fitnesz-teremmé alakították át a helyiséget, amelyben újabban Merlot néven vendéglő üzemel. A kialakított irodákat különböző cégek bérlik.