A banképület bérlői

Amikor a Magyarországi Románok Nemzeti Pártja kezdeményezésére, s a Román Királyság pénzintézeteinek tetemes anyagi támogatásával az 1880-as évek derekán Er­dély­ben, Partiumban és a Bánságban életre hívott román érdekelt­ségű takarék- és hiteltársaságok – amelyeknek legfőbb célja és rendeltetése a magyar tulajdonban levő nagy-, közép- és tör­pebirtokok megszerzése és a román parasztok előnyös kamatfeltételek közötti földhöz juttatása volt – az 1920-as évek végén beköszöntött gazdasági világválság korszakában meg­inogtak, nehéz helyzetbe sodródtak, központi nyomásra és döntésre egyesítették a közel fél évszázad alatt vagyont, rangot és tekintélyt szerzett román bankokat. A temesvári Ti­mi­șiana, a nagyváradi Bihoreana és az aradi Victoria fúziójából megteremtett Nyugati Bank sem bizonyult életképesnek. Az ügyfelek, a letétesek, a részvényesek és hitelezők által indított perek, az igazgatók, a vezetők ellen hűtlen kezelés, okirathamisítás és sikkasztás vádjával folytatott bírósági eljárások arra késztették a törvényszéket, hogy a céget felszámolja, megszüntesse. Törvényes jogutódjává a legnagyobb kárvallottat, az aradi Victoria Bankot tette. A Maros-parti városban 1887. március 30-án 3.251.000 forintos névértékű részvényt jegyző alapítótag létesítette takarék- és hitelintézet, Nicolae Oncu (1849–1914) igazgató és Sava Raicu ügyvezető igazgató irányítása alatt 1893-ig a Nagyszebenben székelő Albina Bank után Erdély és Magyarország sorrendben második legtőkeerősebb, legjelentősebb pénzintézetévé rangosult. Alaptőkéje 1926 decemberében 30 millió lejre rúgott. Az igaz­ga- tótanács elnöke Roman R. Ciorogariu, a vezérigazgató Geor­ge Adam volt. A Timișiana Takarék- és Hitelintézet Rt. csődjével az aradi Victoria Bank birtokába kerültek Temesvár városának betétjei, valamint a Rainer Károly (1875–1951) tervezte szék- és bérház. A Victoria Bank szerződésben vállalta, hogy 1937 végéig követelései 30%-át készpénzben kifi­zeti a Béga-parti városnak, ha az igényei nagyobb hánya­dáról, 21 millió lejről lemond. Éveken át folytak az egyeztető tárgyalások.
A Victoria Bank 1931-től, amikor az aradi pénzintézet vezérigazgatójává Iosif Maiorescut választották, a Regina Maria (volt: Liget) úti bérpalotában működtette temesvári fiókját. A bankszolgáltatások biztosítását szolgáló előcsarnok és irodahelyiségek mellett a földszint utcára nyíló kisebb-nagyobb tereit bérbe adták a kereskedők, kézművesek, kisiparosok és ügynökök számára. Egy fajborokat bemutató és forgalmazó üzlet is üzemelt hosszabb ideig a bérpalota föld­szintjén.
Tágas, kényelmes polgári lakások álltak az igénylők számára az emeleteken. A manzárdtérben kialakított otthonokat főként fiatalok, illetve magányos férfiak és nők lakták. Az I. emeleten nagyobb részt ügyvédi irodák sorakoztak. De ott rendezte be rendelőjét Gözl Mór fogorvos is. A törvényszék közelsége miatt a Timișiana Takarék- és Hitelintézet Rt., majd a Victoria Bank bérpalotájában előszeretettel rendezték be ügyfélfogadó irodáikat a Béga-parti város prokátorai. Az 1930-as években többek között Pavel Nedelcovici, Victor Mercea, Ion Subțire ügyvédeknek volt irodája a központi fekvésű banképületben.
A saroképületben lakó, és irodát fönntartó jogászok közül a legnevesebb, a legismertebb dr. Róth Ottó (1884–1956), a kérészéletű, az 1918. október 31-én kikiáltott Bánsági Köztársaság megteremtője és első elnöke volt. A jogász-politikus Nagymutnikon született 1884. december 6-án. Középfokú tanulmányait a Szászvárosi Református Kollégiumban végezte, ahol Petru Groza, Románia későbbi államelnöke, Serestély Béla költő, Nicolae Bânzeu, görögkatolikus főpap volt – többek között – az osztálytársa. Egyetemre Budapesten, Berlinben, Zürichben, Párizsban és Kolozsváron járt. A politikai és jogi tudományok doktorává a Szamos-parti városban avatták. Az ügyvédi vizsgát Budapesten tette le. 1903-ban Lippai R. Ottó néven Konkoly-Thege Kázmérral kiadta Magyarország fővárosában az Előre című hetilapot. 1904-ben segédszer­kesz­tője volt a Fővárosi Tudosítónak. Fiatalkorától behatóan foglalkoztatták a munkásság, a kétkezi dolgozók problémái. 1905-1912 között a Temesváron kiadott Volksville állandó munkatársaként, cikkírójaként tevékenykedett. Tagja volt a haladó szellemű, Ady Endre dél-magyarországi híveit és követőit tömörítő Dél Irodalmi Társaságnak. 1912-től ügyvédi irodát nyitott és tartott fenn a Bánság szívében. 1913-tól szellemi vezetője lett a szociáldemokraták délvidéki szervezetének, amely minőségében nagyon élénk tevékenységet bonta­koztatott ki. Meghatározta a Volksville alaphangját, politikai irányvételét. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt prog­ramjával 1913-ban városi képviselővé választották Temesvárott. Nagyon sokszor ült a vádlottak padján, különösen az I. világháború éveiben pacifista propagandája, háborúellenes cikkei és szónoklatai miatt. Az I. világháború végén, a forradalmak idején Bartha Albert, a 7. hadtest vezérkari főnökével karöltve megalakította a Bánáti Néptanácsot, majd a Bánsági Köztársaságot, amelyet 1918. október 31-én proklamáltak. Károlyi Mihály kinevezte a Bánság kormánybiztosává. Kísér­letet tett a Bánsági Köztársaság nemzetközi elismertetésére. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának esztendejében, 1918-ban Temesváron kötött házasságot Pogány (Spitz) Rozáliával, a népszerű fényképésznővel, aki a nehezebb történelmi időszakokban keresetéből a család megélhetését biztosította. A szerb megszálló csapatok bevonulása után a fran­cia hadsereg parancsnokainak rendeletére – hogy biztonságát garantálhassa dr. Róth Ottót letartóztatták, s Aradra, majd Szegedre kísérték át. 1919. március 21-én az egyedüli volt a szocialisták budapesti országos nagygyűlésén, aki a kommunista hatalomátvétel, a kommün ellen szavazott. A Magyar Tanácsköztársaság idején letartóztatták. Budapesten, ahova a kommün bukását követően speciális misszióval küld­ték, hosszabb időt töltött fogságban. Reverzálist adott a ro­mán hatóságoknak – amelyek 1920 végéig tartották külön­böző katonai és civil börtönökben, – hogy Temesvárra visszatér­ve nem fog politikával foglalkozni. Ígéretét az 1930-as évek közepéig be is tartotta, amikoris ismét bekapcsolódott a baloldali szakszervezeti mozgalmakba. Ügyvédi gyakorlatot foly­tatott. Temesváron hunyta le örökre a szemét 1956. április 20-án. Holttestét a Lippai úri zsidó temetőben hantolták el.
Róth Ottóné Pogány (Spitz) Rózsi (1896-1964) a Millennium esztendejében Budapesten jött a világra. Magyarország fővárosából sodródott a Bánság szívébe. Tüdőbeteg édesapja korai halála, valamint kóserédességeket árusító édesanyja súlyos betegsége középfokú tanulmányai félbeszakítására kény­szerítette a 14 esztendős leányt, aki fényképészinasnak szegődött a budapesti Gajdusek-féle fotószalonba, ahol meg­ismerkedett és barátságot kötött Pittoni Kovács Lenkével, egy olasz nemesi családból származott, autóbalestben elhunyt repülős özvegyével. Családnevét Pogányra magyarosította. Az I. világháború második esztendejében a két barátnő úgy döntött, hogy Magyarország fővárosából leköltözik Temesvárra, ahol a szüleitől kapott tőkével a fiatal özvegy fotóműhelyt nyitott, amelyet elhunyt, szeretett férjéről nevezett „Pittoni”-nak. Barátnőjét kezdetben alkalmazottként szerződtette. A stúdió ünnepélyes felavatására 1916. augusztus 16-án a Belvárosban, a Széchenyi Palotában került sor, ahol 1925-ig üzemelt a műhely. Az avatóünnepségen részt vett a Béga-parti város színe-java. Meghívottként jelen volt az eseményen dr. Róth Ottó ügyvéd, szociáldemokrata politikus, valamint dr. Jacobi Kálmán, a temesvári Munkásbiztosító Pénztár igazgatója, 1918 novembere és 1919 márciusa között ő Temesvár főispánja, 1926-tól a Turul Cipőgyár igazgatója is. A két Pestről jött barátnő nemcsak a fotografáláshoz, hanem a hódítás mesterségéhez is kiválóan értett. Polgár (Spitz) Rozália 1918-ban Róth Ottóval kötött házasságot, Pittoni Kovács Lenke pedig 1919-ben Jacobi Kálmán felesége lett. Férjhez menetele révén jobb anyagi helyzetbe kerülve Jacobi Kálmánné kivált a vállalkozásból, a cégnevet megőrizve a Pittoni-műhelyt 1919-tól Róth Ottóné egyedül vezette. 1925-1936 között az erzsébetvárosi Marschall-palota föld­szintjén fogadta és szolgálta ki a megrendelőket. 1936-tól az 1948-as romániai államosításig a Carlton Hotellel szomszédos épületben fejtette ki tevékenységét a Pittoni-műterem. A Victoria Bank palotából az 1930-as években a Carmen Sylva utca 4. szám alá átköltözött Róth család első gyermeke cse­cse­mőként meghalt, felnőtt kort megélt három fia mindegyike R-betűvel kezdődő nevet – Rudolf, Roland és René – viselt. Róth Ottóné vállalkozását Temesvár egyik legfelkapottabb, legprosperálóbb fotószalonjává fejlesztette. Férje 1956-os elhunytát követően kitelepedett Izraelbe. 1960-ben érkezett Margit nővére és orvos-biológus fia, René társaságában Jeruzsálembe, ahol lakásában nyomban megnyitotta a Pittoni Fotószalont. Jeruzsálemben hunyta le örökre a szemét 1964. április 22-én.