A dualizmus bankja

A Vauban-típusú téglavár erődítmény jellegének feladása, 1892 után láttak hozzá teljes gőzzel a település központját gúzsba szorító várfalak, kazamatták lebontásához, a vársáncok feltöltéséhez, elegyengetéséhez a rohamos fejlődésnek, kibontakozásnak lendült város urbanisztikai egybeszervesítéséhez. Lebontották a Gyárkülváros irányába nyíló és vezető Erdélyi kaput is, s kijelölték az iparnegyedbe tartó Liget út kiszélesített nyomvonalát is. Meghagyták az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb területű katonai létesítményét, az Erdélyi Kaszárnyát. A terebélyes méretű laktanya keleti oldalfalával szemközt, a bontások áldozatául esett Erdélyi kapu „hűlt helyének” közelében a megnyitni készült, a Liget utat metsző keresztutca első épületeként húzták fel a várterü­leten kívüli övezet első épületét, az Osztrák-Magyar Bank masszív vaskerítéssel körülbástyázott két emeletes tömbjét.
Az Osztrák-Magyar Bank jogelődjének a Habsburg Birodalom I. Ferenc császár és király 1816. június 1-jén kelt pátensével gróf Johann Philipp von Stadion miniszter kezdeményezésére alapított és szabadalmazott osztrák nemzeti jegy­bank számított: Az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött államszerződések nem tértek ki részletekig menően a két ország gazdasága és pénzrendszere harmonizációjának valamennyi vetületére, részletére. Éveken át tartottak a tárgyalások, az egyeztetések. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös jegybankja – az Osztrák-Magyar Bank –, amelynek működését az 1878. évi XXV. törvénycikk határozta meg, 1878. június 26-án tartotta meg végre alakuló ülését. A bank élén a főkormányzó állt, akit az osztrák és a ma­gyar kormányok, pontosabban azok pénzügyminiszterei javaslatára nevezett ki és iktatott be az uralkodó. A pénzintézet fennállása alatt a következő személyek töltötték be a főkormányzói tisztséget: Alois Moser (1878–1892), Kautz Gyula (1892–1900), Leon Biliński (1900–1909), Popovics Sándor (1909–1918), Ignaz Gruber (1919) és Alexander Spitzmüller (1919–1922). A banknak két főintézete, más szóval igazgató­sá­ga volt, az egyik Bécsben, a másik Budapesten, melyek élén egy-egy alkormányzó állt, akiket az osztrák és a magyar pénzügyminiszterek neveztek ki. Magyarországon a pénzügyeket a Tisza-, Szapáry- és a maga vezette kormányokban Wekerle Sándor vitte, akinek felesége parnói Molnár Gizella öröksége révén Temes vármegyében, Klopódián volt nagyobb birtoka.
Segítőként működött mellette a minisztériumban Láng Lajos államtitkár.
Az Osztrák-Magyar Bank „feladata volt a jegykibocsátáson túl a váltók, szelvények és értékpapírok leszámítolása, kézi zálogkölcsön kiállítása, letétek őrzése és kezelése, pénzt elismervényre, valamint rövid lejáratú váltókra és értékpapírokat folyószámlára átvenni, utalványokat kiállítani, bizományi üzletet vezetni, továbbá állami kötvények beváltása, arany- és ezüstérc vásárlása, ugyanígy külföldi váltókban külföldi piacról fémet venni, jelzálogkölcsön és záloglevél, valamint a bank saját zálogleveleinek adása, vétele.”
Kezdetben a banknak Ausztriában 23, Magyarországon 15 fiókintézete működött. Az Osztrák-Magyar Bank tízéves első szabadalma 1887. december 31-én járt le. Az időpont végét nem várta meg a két kormány, hanem 1887 májusában újabb tíz évvel meghosszabbították a jegybank szabadalmát 1897. december 31-ig.
Jogilag a kiegyezés lehetőséget adott Magyarországnak, hogy önálló jegybankot állítson fel, de a dualista állam úgy jött végül is létre, hogy a jegy­bankügyet lényegében nem rendezte. A kérdés átmeneti rendezéséről Vöslauban kötött 1867. szeptember 12-én megállapodást Lónyay Menyhért és Franz Becke pénzügyminiszter. Egyezményükben kimondták: amíg a Monarchia két része nem köt újabb egyezséget az osztrák pénzügyekről, és nem hoz új törvényes határozatot a bankjegyekről, addig a magyar minisztérium kötelezi magát arra, hogy Magyarországon külön jegybankot nem állítanak fel, és az Osztrák Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyek kerülnek forgalomba. Ezeket a bankjegyeket minden közpénztárnál – Állampénztár, Katonai pénztár, Gyámhatósági pénztár – el kellett fogadni. Határoztak arról is, hogy az Osztrák Nemzeti Bank köteles Magyarországon annyi bankfiókot fel­állítani, amennyit a magyar minisztérium szükségesnek tart.
Az ezüstalapú pénzkibocsátásról és -forgalomról az 1892-ben elfogadott XVII. törvénycikk alapján tért át az Osztrák-Magyar Monarchia az aranyalapú fizetőeszköz, valuta hasz­nálatára. A birodalom területén az 1899 évi XXXVI. törvény­cikk alapján 1900. január 1-jétől a korona lett a törvényes fizető eszköz. A bankok és takarékpénztárak elszámolásaikat, hiteleiket, betéteiket és más műveleteiket a 20. század első negyedében kizárólag koronában bonyolították le. A forgalomban levő pénzmennyiség legalább 40%-át nemesfémekkel és értékálló devizákkal kellett fedezni. A korona fém­pénzei a törvénynek megfelelően nem csak nikkelből és bronz­ból lettek kiverve, hanem aranyból és ezüstből is. A papírpénz-címleteket az Osztrák-Magyar Bank nyomatta.
Temesvárott az elsők között létesített az Osztrák-Magyar Bank fiókot, amely a belvárosi Lenau tér 1. szám alatti épületben rendezkedett be, és kezdte meg működését. Midőn az Osztrák-Magyar Bank temesvári fiókja számára díszes székházat óhajtott emelni a pénzintézet folyamodványára a szab. kir. város közgyűlése a tanács ajánlatára hajlandó volt a Belvárosból a Gyárkülvárosba vezető út jobb oldalán a helyőrségi bíróság mögött előzetesen kiszemelt 860 négyszögölnyi vártelket a rangos pénzintézetnek „elegyengetve és a telken átvonuló vízöblítő csatornának elvezetése mellett” négyszög­ölenként 100 (száz) korona kedvezményes vételárban tehermentesen tulajdonilag eladni. A városi hatóságok kikötötték, „hogy azon esetre, ha a jelzett telek mögött, a Gyárkülváros felé utca fog létesíttetni, vevő köteles lesz a telket azon oldalon is csinos vasrács-kerítéssel elhatárolni”. A telek, az ingatlan eladásának ügyének tárgyalása a város 1903. évi jú­nius hó 30-iki rendes közgyűlésének napirendjén is szerepelt. Az 1903. decemberében összeült 427. közgyűlésen a városi tanács azt jelentette, hogy „az osztrák-magyar bank épülete számára szükségelt 860 ölnyi várterületet a m. kir. kincstártól s illetve a katonai hatóságtól f. é. október 30-án átvette és hogy az egyengetési munkálatok folyamatban vannak, sőt a bank az alapozási munkálatokhoz is hozzáfogott”. Az építési engedélyt egyébként 1903. november 5-én állította ki a városháza mérnöki hivatala. Schlosser Alajos az árlejtési tárgyalásokon nyertes cége haladéktalanul hozzá is látott az épít­kezési munkálatokhoz, amelyeket 1904. október 4-én fejezett be.
A városi tanács a Belvárosból a Gyárkülvárosba vezető út mentén lévő katonai széna- és szalmaraktár lebontása végett a katonai hatósághoz fordult, mivel a létesítmény útját állta a Gyárváros felé tervezett sugárút kiépítésének, pedig az utat azon okból kellett minél előbb létesíteni, hogy a villa­mos vasút vágányait az osztrák-magyar bank helybeli fiókjának építési telkéről áthelyezni lehessen, a cs. és kir. had­ügyminisztérium a megkeresésnek helyt is adott, de a széna és szalma raktározására más hely rendelkezésre nem állván, az átadást 1905. évi augusztus hó 31-ig kénytelenek voltak elhalasztani.
A neoklasszicista, neobarokk és szecessziós elemeket, stílusjegyeket ötvöző eklektikus épületet az Osztrák-Magyar Bank „házi műépítésze”, a Budapesten élő és tervezőirodát fenntartó Hubert József (1846–1916) tervezte, aki nem kevesebb mint 32 vidéki bankfiók székházát tervezte meg szolid barokk stílusban” a dualista állam pénzintézete megrendelésére . Hubert János fakereskedő és Ostleitner Franciska gyermekeként Pozsonyban jött a világra 1846. december 15-én. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd Münchenben, illetve Zürichben tanult, ahol a politechnikumban építészi oklevelet szerzett. Budapesten telepedett le. 1871-től volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagja. Számos épületet tervezett Budapestre és vidékre. 1884-től az 1910-es évekig több iparcsarnokot és bérházat épületet tervezett a Dreher Sörgyár részére, köztük a fővárosi Kossuth Lajos utcai Dreher-palotát. Tervei alapján került tető alá az újpesti református templom, a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara, a Pásztory-palota, a budapesti Haggenmacher-bérházak, a fiumei Tengerészeti Hatóság, Arad-Csanádi Takarékpénztár stb. épületei. Hubert József építette át 1889–1908 között Pálffy János bajmóci várkastélyát. Tervei alapján építette gróf Majláth István Géza 1894-ben nógrádgárdonyi neoklasszicista kastélyát. A Temes vármegyéhez tartozott rendezett tanácsú városban, Versecen is Hubert József tervei alapján építették fel az Osztrák-Magyar Bank helyi fiókjának épületét. Utolsó munkája a Kassa-Oderbergi Vasút kassai palotája és indóháza volt. Munkái közül többet is Móry Károllyal közösen tervezett. „Ragaszkodott az architektúra traditióihoz; a képzett, finom érzékű művész szerény természetével teljesen a művészetnek élt. Különösen a barokk stylusban szeretett dolgozni, melyhez ornamentális díszítő hajlama vonzotta; alkotásai finom formaérzékét tanúsítják.” – jellemezte Hubert Józsefet Magyar Építészet 1867–1945 címen 2000-ben Szekszárdon publikált könyvében Déry Attila és Merényi Ferenc.