A korszerűséget megtestesítő iskolaépület

Temesvár a 19. és 20. század fordulóján nemcsak prosperáló iparvárossá, országos viszonylatban mértékadó gazdasági góccá kívánt rangosulni, hanem jelentős, számottevő kulturális, művészeti, szelleni és oktatási központtá is igyekezett fejlődni. Kiemelt figyelmet, megkülönböztetett gondot fordított épp ezért a szab. kir. város tanácsa és polgármesteri hivatala az oktatási rendszer megreformálására, kiépítésére, korszerűsítésére, megújítására, intézményi kereteinek célirányos fejlesztésére. Sorra, egymást követve költöztek tágas, világos, modernül kiképzett és felszerelt hajékaikba az óvodák, az alap- és elemi iskolák, a középtanodák, a nevelőintézetek stb. Széleskörű, átfogó méreteket öltöttek azok a társadalmi mozgalmak, amelyek azt célozták, hogy Magyarország második műegyeteme vagy sorrendben harmadik tudományegyeteme a Bánság szívében kerüljön felállításra, megnyitásra. A politechnikum létesítésének szorgalmazói, pártolói komoly lépés előnyre tettek szert. Közel jártak szándékuk, tervük megvalósításához, csakhát kitört 1914 nyarán az I. világháború… A feszes iramban átvedlő, metamorfizálódó, a kifelé és a Belváros irányába rohamléptekben terjeszkedő külvárosok mindegyikébe került egy-egy, a növendékek által viszonylag könnyen elérhető, megközelíthető új iskola- vagy óvodaépület. Az elméleti és speciális középiskolák nagyobb hányadának új hajlékai a Belvárosban kerültek tető alá. Kezdetben elhelyezésük – úgy tűnik – esetleges, ötletszerű volt. Változtak a körülmányek, a feltételek, az irányelvek 1892, a vár katonai erődítmény jellegének feladása, a védművek lebontásának megkezdése után. A település önkormányzata fekérésére, megbízásából Ybl Lajos, Kovács Sebestény Aladár, majd Szesztay László mérnökök által kidolgozott városrendezési tervek – kisebb-nagyobb eltérésekkel – egy a lebontásra ítélt kilencszögű Vauban-típusú téglavár kerületéhez igazodó körút kialakítását irányozták elő, amelybe sorra becsatlakoztak volna a Belváros valamint a külnegyedek meghosszabbított utcái. A városatyák pártolólag elfogadták az észérvekkel alátámasztott koncepciót, a nagyvonalú javaslatot, amely szerint az új út nyomvonala a gyermekpoliklinika és a Fehér Kereszt Egylet gyermekmenhelye  épületeitől indulva haladt volna a Ferenc József liget (most: Gyermekpark), a katonai gyakorló terek területeit érintve, illetve átvágva, szabályos kört leírva érkezett volna vissza a báziási vasúti vágányig, a Börze (ma: Köztársaság) utcáig. A kidolgozott tervet respektálták, betartották 1926-ig, amíg a berendezkedett román államhatalom által megkülönböztetően kegyelt, „pozitívan diszkriminált” bánsági svábság vezérei oktatási központjuk, a Banatia, hatalmas épülettömbjének felépítésével „keresztbe nem tettek”, le nem zárták a körút vonalát, zavartalan, sima forgalmát. Az utat nem is vitték, építették tovább az elkövetkezőkben… Zsákutcává vált a Nagykörút észak-nyugati szakasza.
A bánsági németség ambiciózus, gyökeres pálfordulást elkövető vezérei – akik közül többen is magas hivatalokat viseltek, töltöttek be az Osztrák-Magyar Monarchia adminisztrációjában is – beavatottakként ismerték Temesvár szab. kir. városa hatóságainak, választott képviselő-testületének határozatát, hogy a Nagykörút –  amelyet elhunyta 1914 után dr. Telbisz Károlyról neveztek el – két oldalát városi közintézmények, főként oktatási létesítmények mutatós, többszintes épületeivel népesítik be. Nevelőintézet volt egyébként a Banatia is, csakhogy  nem simult, nem illeszkedett szervesen, logikusan az utcasorba. Hivalkodóan, pöffeszkedőn elállta és „eltorlaszolta” a zavartalan közlekedést. A németeknek csupán szűk másfél évtizedig telhetett örömük a megbotránkoztató fekvésű, elhelyezésű épületben.
Elfogadva a Nagykörút megteremtésének tervét s kijelölt nyomvonalát Temesvár szab. kir. város tanácsa azt is eldöntötte, hogy elsőként két állami tanintézet – a fiúfőgimnázium és a felsőbb leányiskola – épületeit hozza tető alá az új bulváron. A tárgyalások, az egyeztetések a katonai hatóságokkal, a vallás-  és közoktatási minisztériummal, a tervezőkkel erősen elhúzódtak, több mint 3 esztendeig tartottak. A Klein Jakab (1855–1928) műépítész, temesvári ipariskolai tanár által még 1900-ban elkészített terveket a szakminisztérium nem fogadta el, számos módosítást, átalakítást kívánt. Szorult helyzetében a „vidéki architektus” arra kényszerült, hogy közreműködésre kérje fel a jóhírű, befolyásos, kiváló kapcsolatokkal rendelkező budapesti műépítészt, Baumhorn Lipótot (1860–1932), aki temesvári megrendelésre tervezte egyébként a gyárvárosi új status que ante, majd neológ zsinagógát, a Szerb utcai Erzsébet-udvart, a belvárosi zsidó hitközség székházát és bérpalotáját, a Temes-Béga Vízszabályozási Társaság józsefvárosi palotáját. A közösen elkészített és jegyzett tervrajzokat a minisztérium, a város és a tanintézet rátarti igazgatónője, Marsits Rozina is elfogadta, jóváhagyta. A hadsereg is késlekedett a várterület átadásával. Temesvár szab. kir. város csak 1901 júniusában láthatott hozzá szerződtetett napszámosaival a várfalak lebontásához, a sáncok, a védművek feltöltéséhez, a 2450 m²-es terület elegyengetéséhez. A minisztérium utasítására további 400 m²–es telket utalt ki a városi tanács az elkülönített beteggondozó-pavillon felépítésére. Kikötés volt, hogy az iskolaépület főhomlokzatának a kiköltözetett, felszámolt orsovai vaspálya közelében kell emelkednie és a Ferenc József-liget irányába kell néznie. Hátánál az Erdélyi Kaszárnya tömbje komorlott.
Az építkezés kivitelezésére meghirdetett árlejtési tárgyalásokat 1902. június 15-én tartották. A„legjutányosabb összajánlatot”, 13,35%-nyi vagyis 49.127 korona 51 filléres árengedményt adva az előirányzott költségekből Hart Károly temesvári építőmester tette, aki végül is 317 133 kor. 49 fillért kért, igényelt munkájáért. A városi tanács az „1901. évi XX. t.-cz 8. §-ának b) pontja alapján” közgyűlési határozattal utasította a városi tiszti főügyészt, hogy a föld- és kőműves-, valamint kőfaragó-, ács- és tetőfedőmunkák „vállalatba adásáról”, kivitelezéséről haladéktalanul kösse meg Hart Károllyal a szerződést. Temesvári iparosokat bíztak meg dr. Telbisz Károly polgármester kívánságára a járulékos munkákkal, a műszaki, a berendezési, bútorozási, szerelési és finiszálási feladatok elvégzésével. Tevékeny szerepet vállalt és töltött be a M. Kir. Állami Felsőbb Leányiskola szecessziós elemekkel dúsan megtűzdelt angol neogótikus stílusú, kétemeletes épületének felszerelésében, véglegesítésében: Bittó Ferenc bádogos, Grungl Ferenc asztalos, Platterspiel András lakatos, Petrovits Demeter mázoló,  Baruch J. Fiai üvegkereskedő-cég, Melocco Péter burkoló, Leyritz Árpád lakatos, Temesvár szab. kir. város villanytelepe, Marosy Mátyás szobafestő, Piffl Alajos vízvezeték-szerelő,Tedeschi János Fiai vaskereskedő cég. Weisz Lipót és Tsa  kályhagyár, Kecskeméti Sándor műszerész,  Krémer Ignác ablakredőnyös stb. A temesvári iparosokhoz néhány budapesti vállalkozó is csatlakozott, megrendeléshez jutott.
A beruházás ellenőrzésére, a kivitelezés menetének felügyeletére, nyomonkövetésére, koordinálására Reiber Henrik városi főmérnök elnökletével építési bizottságot alakítottak,   amelynek Kovács Ákos kir. főmérnök, egy kiküldött építési ellenőr, Baumhorn Lipót és Klein Jakab műépítészek, mint a művezetőség képviselői, Marsits Rozina, temesvári m. kir. állami felsőbb leányiskola igazgatóságának képviselője, Kratochvil Henrik városi főszámvevő. Gartner Rezső építőmester, törvényhatósági bizottsági tag, Lui Nándor törvényhatósági bizottsági tag voltak a tagjai.
Az építési telek kitűzésére 1902. augusztus 18-án került sor. Az építkezés 1902. augusztus 27-én vette kezdetét. Meglehetősen későn, az építkezési szezon ugyanis végéhez közelített. A 20. század második esztendejében Temesvárott a megszokottnál 2-3 héttel korábban köszöntött be a zord, télies időjárás. Nem várt gondok, problémák merültek fel az alapozásnál is. A talaj lazának, túl vizenyősnek bizonyult. Tömöríteni kellett a földet, a homokot, a tervezettnél vasragabb alapot kellett önteni. Nagyobb arányban és mennyiségben használtak betont, fokozva a fundamentum, az épület szilárdságát. Az építéskezési munkálatok  közben részben biztonsági és célszerűségi, részben egészségi és nevelési szempontokból kifolyólag több kisebb-nagyobb terv-, illetve anyagmódosítást eszközöltek. a minisztérium által jóváhagyott tervek keretein belül az árgus szemekkel vigyázó építkezési bizottság beleegyezésével.
Felmerült nehézségek, akadályok dacára a munka feszes iramban haladt, amit a vállalkozó, Hart Károly rátermettsége, szaktudása, tapasztalata és áldozatkészsége biztosított, tett bravúrosan lehetővé. „Az építkezés színhelyén mindenkor annyi munkást foglalkoztatott, amennyit csak elhelyezni lehetett”. Átlagosan 400 munkás dolgozott az építőtelepen. A főépületet 1903 januárjában fejezték be. A négy épületből álló iskolakomplexum falai között 1903 szeptemberének  elején kezdődhetett el a tanítás.