Vendégszereplések az Arénában

A magyar-osztrák kiegyezés évében, 1867-ben Follinus János (1818–1881) kereste fel magyar opera-együttesével, – amelynek Marcell, Szabó B., Kállayné, Kővessyné, Újlaky, Balogh, Török, Lukácsiné, Medgyaszay Ilka, Izsó, Végváry, Dalnoky, Tóthfalussy, Miskarits Irma, Dallfy, Follinus Árpád és Follinus Aurél volt a tagja – a Bánság fővárosát. Magas színvonalú, hatásos, a kritikusok és a közönség tetszését és rokonszenvét egyaránt elnyerő előadásokban keltette életre az Aréna deszkáin a Bánk bánt, Hunyadi lászlót, Trubadúrt, nabuccot, kunokat, Sevillai borbélyt, normát, a Prófétát. Tárca-rovatában méltatta a Hunyadi lászló kiváló előadását a Temesvárer Zeitung leszögezve: „a magyar színtársulat előadásai nagyszerű élményt jelentettek”. Sorozatban vitték színre a sikeres Soupé-operetteket. Follinus társulata 1867. május 16-án díszelőadást tartott Küttel Károly (18181875), Temesvár érdemdús polgármestere tiszteletére. A magyar huszárok /Die leichte Cavallerie/ című darabot játszották. Aradi működése 1866-1873 közötti időszakában minden szezonban átruccant egy-két alkalommal együttesével a Bánság fővárosába, hogy magyar nyelvű előadásokkal örvendeztesse meg a hálás és ragaszkodó publikumot.
A kőszínházat bérlő és rendkívül sikeresen vezető Karl Stelzer együttesével a nyári hónapokra Temesvárott maradt, ahol naponta két előadást tartott: 18 órától a gyárvárosi színkörben, 20 órától meg a belvárosi Tháliában léptek közönség elé színészei.
Az Angol Királynő lett a végállomása egyébként az 1869. július 8-án forgalomba állított lóvontatású vasút 1000 öl (1896 m) hosszú a Szent György teret a Gyárvárossal összekötő szakaszának. A vaspályát aztán a Seiler-féle gyümölcsös kerten átlósan átvezetve, a Főutca lebontott 15. számú háza helyén átkanyarítva, a Főutcát keresztezve, a Páva utcát, a Rózsa teret érintve a Bárány utcát végigszelve 650 m-rel meghosszabbították, 1869. október 25-én a Török Császár vendéglőig vezették.
Az Angol Királynő nevet viselő vendéglátóipari komplexumot, – amelynek szomszédságában, a későbbi Andrássy út felőli oldalon Athanasz Petrovits épített házat – a 19. század második felében hosszabb időn át Pánits Tivadar vezette. „Amikor Temesvárt Kis-Bécsnek nevezték Panits Temesvárnak egyik legnagyobb jótevője volt. Egyetlen szegény ember sem hagyta el a házát ajándék nélkül, és még a kereskedők és iparosok is hozzá fordultak egzisztenciális bajaikkal. Hatalmas vagyona megengedi Panits úrnak, hogy mindenkit segítsen. Az Angol Királynő-kávéház és az Aréna hangulata adja meg Temesvárnak a »Kis-Bécs« (Klein Wien) elnevezést. Itt élte ki magát a bánsági arisztokrácia és mindig csodáltuk –1873ban – az esténként előálló gála-kocsikat, batárokat és livréket. Azt hallom, hogy begaszentgyörgyi és ittebei Kiss vagyona 40 millió forint. A színháznak csakugyan nagy mecénása volt, és mögéje sorakoztak a többiek, az Ambrózy és Vukovics bárók, gróf Kinszky, gróf Serédy, báró Nikolics, gróf Bissinigen és báró Lo Presti. Azután sorakoztak fel csak a patríciusok fogatai, megérkeztek Kralikék, Szederek, a Rödig- és a Forgács család, a Schlichtingék, a Schleifelderek, Bersuderék, Mágoriék és Kimmelék, és majdnem minden este találkoztam a kereskedő családokkal is. Eisenstädterékkel, Herzl Dáviddal,Weisz Gersonnal, Kohn Sándorral, Kutterer Fülöppel vagy Béránnal. Harmonikus pulzusa van ennek a városnak. A tisztikar a legjobb egyetértésben él a polgársággal. Jókedv, derű és jómód ömlik el a polgárokon…” idézte az egykori Angol Királynőről megőrződött, átvett emlékeket a Temesvári Hírlap 1929. december 25-i számában Fekete Tivadar (1894–1940), újságíró, költő, műfordító.
Temesvár pulzusmérőjének tartották az Angol Királynő „árnyékában” a 18. század utolsó harmadában fából ácsolt nyári színkört, az Arénát. A Bánságba elvetődött osztrák színtársulatok sűrűn s megkülönböztetett előszeretettel koptatták deszkáit.
Csak tragédiákat és drámákat játszottak a temesvári Arénában is az 1873-as bécsi tőzsdekrach idején. Hatalmas sajtó- és plakátkampány előzte meg A brazelini hercegnő premierjét. Arisztokraták és patríciusok, kereskedők, iparosok valamint kispolgárok töltötték meg a nyári színkör nézőterét. Az Aréna díszpáholyában Johann Salvator de Habsburg-Toscana főherceg is megjelent. A lélegzete is elállt a széksorokat zsúfolásig megtöltő közönségnek a nagy jelenetnél, amelyben a belügyminiszter toledói tőrét előrántva kényszerítette lemondási nyilatkozata aláírására a hercegnőt, aki konokul megtagadta abdikálását. A feszültség a csúcsára hágott, amikor egy vérbeli „temesvári Altbürger”, Gebler, a második sor közepéről ökölbe szorított kézzel felordított a színpadra: – Unterschreib’s du Luder, sonsterstichter dich! /Írd alá te, kurva, ellenkező esetben leszúrnak!/. Tomboló tapsvihart, dörgő nevetést váltott ki a beszólás, a színtársulat meg sietősen visszatért megszokott műsorrendjéhez, a közkedvelt zenés darabokhoz, operettekhez és bohózatokhoz.
A korábban a Gyárudvarban játszó Szegedy Mihály (1833–1887) 1881 májusának végén átköltözött az Arénába, ahol énekes darabok, operettek, vígjátékok bemutatásával, műsorra tűzésével nyerte meg a közönség rokonszenvét, ragaszkodó szeretetét. Élvonalbeli színművészeket hívott meg vendégszereplésre, Temesvárra: B. Polgár Gyula az utolsó zsidó című zenés életképben nyújtott kiváló alakítást, átütő sikert aratott A falu rosszában Kolozsváry Gyula, Hetényi Béla a Váljunk el valamint A nihilisták című darabokban jeleskedett. A „tüneményes operett csillag”, Pálmay Ilka, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja három estén volt az Aréna ünnepelt vendége. Óriási sikert aratott A cornevillei harangokban, a Sárga csikóban és a Piros bugyellárisban. Ferenczy, Kolozsváry, Szegedy, Szabó, Ligeti, Kápolnay, Bácskay, Gálfy voltak a partnerei. „A gyönyörű aszszonyt, s amellett a kiválóan intelligens művésznőt, tán sikerül néhány estre megszerezni” – fejezte ki reményét nyomtatásban is a Temesi lapok. Nem sikerült, Pálmay Ilka 1881. június 28-án elutazott Temesvárról.
Az Arénában 1881. augusztus 9-én kezdte meg előadásainak sorozatát a vendégjátékra Temesvárra érkezett Ionescu bukaresti színházigazgató. Több mint 15 darab – többségük vígjáték! – szerepelt a kiváló erőkből szerveződött társulat műsorrendjén. Minden este zsúfolásig megtelt az Aréna. Nem lehetett jegyet kapni. A temesváriak nemzetiségi különbség nélkül nagy számban látogatták az előadásokat, de ugyanakkor sokan kerekedtek fel, és szekereztek vagy gyalogoltak be a megyeközpontba a közeli vagy távolabbi románok lakta falvakból, községekből is. Méltányolták a bánságiak s jegyvásárlásaikkal valamelyest rekompenzálták Ionescu igazgató nemes gesztusát, hogy jótékony célú előadásai bevételeiből 3000 frankkal a szegedi árvízkárosultakat segélyezte.