Pedagógus, közszereplő, iskolaigazgató. hitbuzgó kálvinista
Tőről metszett, elhivatott pedagógusként több mint három és fél évtizeden át működött, fejtett ki sokoldalú, érdemdús tevékenységet Temesvárott, a Franz Wiesner alapította és fenntartotta polgári és kereskedelmi magániskolában köpeczi Bócz József (18601934), aki magyar nyelv és irodalmat, földrajzot, éneket és szépírást oktatott. Tíz éven át, 1890-től 1899-ig ügyvezető igazgatóként irányította, fejlesztette és korszerűsítette a tanintézetet. A képzés hatékonyságának, eredményességének fokozását, az oktatási folyamatok és eszközök modernizálását és a magyarosítás erősítését és terjesztését vallotta és tekintette élethivatásának, legfőbb missziójának. Didaktikai és intézményvezetői feladatai példás és hatékony végzése, teljesítése mellett tevékeny szerepet vállalt a Béga-parti város közéletében, kulturális, egyházi és társadalmi mozgalmaiban. Örökmozgó, mindenhol jelenlevő, tettrekész „kovászember” volt. Közmegbecsülés övezte.
Oroszlánrészt vállalt Temesvár gazdasági haladásának, lendületes fejlődésének gerjesztésében, előmozdításában. A kereskedelmi iskolák közül az általa igazgatott tanintézet volt az első Magyarországon, amelyben magyarul is tanítottak, s amely fokozatosan áttért a magyar nyelvű oktatásra. Bócz József mellett a Wiesner-féle kereskedelmi iskola oktatója volt, mások mellett, Mátyás Sándor (1847–1895) és a verseket publikáló Graef János (18611905) is. Wiesner Ferenc módszertanilag rendezte az anyagtant a könyvvitel tanítására. Két metodikai dolgozatot Magyar váltójog valamint Az énektanítás vezérfonala gimnáziumokban és reáliskolákban – adott ki, jelentetett meg nyomtatásban Bócz József.
yar tannyelvűvé Temesvár szab. kir. város változtatta, amely krasznarécsei Mártonffy Márton (1848–1917), Temes vármegye tanfelügyelője szorgalmazására a 1898/1899-es tanévtől átvette a tanintézet tulajdonjogát, vezetését és adminisztrálását, miután az Első Temesvári Takarékpénztár 1896-ban 25 éven át lefizetendő 50.000 forintos alapítványt tett „egy Temesvárott felállítandó új kereskedelmi iskola céljaira”. Mivel a kiváló, munkáját mindenki megelégedésére tökéletesen végző Bócz József nem rendelkezett a középfokú tanintézetekre érvényes képesítéssel, oklevéllel Temesvár szabad királyi város tanácsa az érvényben levő törvények és rendelkezések értelmében az átvett kereskedelmi és polgári iskola élére 1899. szeptember 1-jétől kénytelen volt Pfeiffer Jánost (1856–1915), a lippai kereskedelmi iskola igazgatóját meghívni és kinevezni. Bócz József továbbra is a tanintézet oktatója maradt: a polgári iskolai osztályokban tanárkodott. Franz Wiesner Ferenc József út 33. szám alatti házából az iskolát az 1904/1905-ös tanévtől kezdődően ideiglenes jelleggel a belvárosi Szent Katalin-plébániatemplom szomszédságában Reiter Ede (1847–1908) építész és építkezési vállalkozó által fölépített városi iskolaépületbe költöztették át. A Nagykörúton (C. D. Loga sugárút) 1914-ben hozzákezdtek a temesvári kereskedelmi iskola Székely László tervezte impozáns épületének felhúzásához, amely 1954-től városháza gyanánt fungál. Az I. világháború előtt a kereskedelmi iskola párhuzamos osztályokkal működött, a jelentkezők nagy száma az 1911/1912-es tanévtől szükségessé tette a harmadik osztálysor beindítását. Az iskolában 10 tanár 185 tanulót oktatott, az 1920-as évek elején rövid ideig három – román, magyar és német – tagozaton.
Hithű reformátusként Bócz József, elkötelezett szorgalmazójává és támogatójává vált az 1825-ben létrehozott, az evangélikusokat és kálvinistákat tömörítő „egyesült protestáns egyház” széttagolásának, a két hitfelekezet hívei megosztásának, szétszakításának. Temesvár lélekszámában, társadalmi súlyában és tekintélyében megerősödött református közösségét komoly sérelmek, folyamatos bántalmak, méltánytalanságok érték ugyanis a lutheránus többségű presbitérium, az egyházvezetés részéről, amelynek ellenhatásaként élénk mozgalom indult a Béga-parti város reformátusai körében, amely a lutheránusoktól való elszakadást és külön eklézsia alakítását tűzte céljául. Az új egyházközség megalakításának előkészítésére, a terv megvalósításának keresztülvitelére kezdeményező és szervező bizottságot alakítottak, amelynek elnökévé dr. Bécsi Gedeon főorvost, a városi közkórház igazgatóját választották. A mozgalom legfőbb gerjesztője, legbuzgóbb élharcosa, a hivatalos okiratok és felterjesztések formába öntője és címzettekhez juttatója a későbbi neves budapesti műegyetemi tanár, Kovács Sebestény Aladár mérnök, a temesvári folyammérnöki hivatal vezetője volt.
Az önálló református egyház megalakulásának keresztülvitelére, a gyakorlati tennivalók végzésére és megoldására a Koronaherceg Szálló kistermében megtartott ülésen a következő összetételű végrehajtó bizottságot választották: elnök – dr. Bécsy Gedeon, alelnökök – Cserepes Ferenc, Győrbíró Sámuel, jegyzők – Cseresnyés Jenő, Baráthy Mihály, bizottsági tagok – dr. Baksa Lajos, Bessenyei Ferenc, Bak Árpád, Bócz József, Csók János, Csuka Zsigmond, dr. Csurgay Soma, Csutorás Mihály, Faragó Lajos, Kovács S. Aladár, Kapitány Zsigmond, Mágori Mihály, Sinkovits György.
A temesvári önálló „evangélium szerint reformált egyházközség” 1890. december 28-i megalakulása után nyomban megválasztotta tisztikarát és presbitériumát. A közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a Kovács Sebestény Aladár mérnök által előterjesztett névsort, amelynek az élén a főgondokká választott dr. Bécsy Gedeon neve állt. A gondnok Mágori Mihály lett, míg a jegyzői feladatok ellátásával Cseresnyés Jenőt és Baráthy Mihályt bízták meg. Pénztárossá dr. Baksa Lajost, ellenőrré Bócz Józsefet , ügyésszé pedig dr. Csurgay Somát választották.
Az önállósult református egyházközség tagjai 1891. január 1-jén 10 órakor a vármegyeház dísztermében gyűltek össze az első istentiszteletre, amelyen a Temesváron időző Szabó János esperes, köröstarcsai református lelkipásztor mondott szép imát, hirdetett igét és tartott szentbeszédet. Az ünnepi istentisztelet magasztosságát, hangulatának emelkedettségét nagy mértékben fokozta a Bócz József polgári és kereskedelmi iskolai igazgató vezényletével a helybeli színtársulat férfikara és a kereskedelmi középiskola ifjúsága által művészi igényességgel megszólaltatott, igazán gyönyörűen énekelt többszólamú három kórusmű előadása.
A polgári és kereskedelmi középiskola ügyvezető igazgató-tanárának, a presbiterré választott Bócz Józsefnek személyes közbenjárására engedte át a református egyház számára vasárnaponként magániskolája egyik tágasabb tantermét Franz Wieszner, a temesvári kereskedelmi iskola tulajdonos-igazgatója. Az 1891-es esztendő első negyedében Futó Zoltán időközi lelkész a Wieszner-féle iskolában tartotta az istentiszteleteket, amelyeken a hívek örvendetesen nagy számban jelentek meg, és vettek részt. A kereskedelmi iskolában hívták össze a presbiteri gyűléseket is. A temesvári református egyház 1891. április l2-én tartott közgyűlése jegyzőkönyvileg és kiküldött delegáció által fejezte ki hálás köszönetét Franz Wiesznernek valódi keresztyéni érzületről tanúskodó nemes jóindulatáért, becses és önzetlen támogatásáért, amelynek értékét megkétszerezte az a tény, hogy egy „idegen nyelvű és más felekezetű” egyén részéről jött. A kereskedelmi iskola előzékenyen átengedett tanterme azonban kezdettől fogva szűknek bizonyult. Rendszeresen zsúfolásig megtelt buzgó hívekkel. A lelkészválasztó-bizottságba, amelynek elnökéül Mágori Mihályt, jegyzőjéül Baráthy Mihályt jelölték, Bócz József tanár is helyet kapott.
Az önállósult temesvári református egyházközség 1891. augusztus 16-án, reggel 8 órakor a Wieszner-féle kereskedelmi iskolában tartotta meg Szeremley Sámuel, hódmezővásárhelyi lelkész, egyházmegyei főjegyző, esperesi megbízott és dr. Hajnal István, Békés városi főorvos, egyházmegyei tanácsbíró, egyházmegyei gondoki megbízott elnökletével első lelkészválasztó közgyűlését. Az egyháztagok a gyülekezet első lelkészévé Futó Zoltánt választották.
A református egyházközség meglátogatására 1891. szeptember 3-án Temesvárra érkezett gróf Ráday Gedeon, a békés-bánáti egyházmegye főgondnoka. Futó Zoltán lelkész vezetésével a józsefvárosi vasútállomáson a nagytekintélyű vendéget a presbitérium több tagja várta és fogadta: Győrbíró Samu kir. pénzügyigazgató-helyettes, Cseresnyés Jenő kir. mérnök, Bócz József iskolai igazgató, Kozma József, Mátyás Sándor, Baráthy Mihály, Pálosi Dénes tanárok, Gálffy István stb. Ulmann Henrik temesvári tipográfus könyvnyomdájának gondozásában jelent meg 1893-ban Bócz József költeményeinek Első aratás című füzére. Tagja lett Bócz József az 1894. április 12-én megalakult „vasárnapügyi bizottságnak”, amelynek kezdeményezésére és égisze alatt szervezték meg Temesváron 1895 telén az első vallásos estélyeket, kulturális összejöveteleket. A Gyárvárosban a kereskedelmi iskola igazgatója, Bócz József A reformáció hatása Temesvárott című értekezését, Miklovicz József segédlelkész pedig a Reformáció című vallásos költeményt olvasta fel az 1895. február 17-én megtartott református kultúrestélyen.
Nyomtatásban is megjelentette Bócz József 1917-ben azt az átfogó, részletes tervezetet, amelyet az állami tanintézetté rangosított temesvári felső kereskedelmi iskola átformálására, átszervezésére és korszerűsítésére dolgozott ki.