Cosmáék

A gabonakereskedő Meiszner Sándor, aki háztulajdonosként a Gyárvárosban a Főutca 34. szám alatt lakott, vásárolta meg 4272 koronáért az Előpark 33a10 és 33a11 jelzetű 193,13 és 195,27 négyszögöles parcelláit. Földszintes családi ház építésére 1891. február 16-án kapta meg a városháza mérnöki hivatalának engedélyét. A házat, a melléképületeket és a telket 1901-ben eladta Spitzer Salamonnak, aki az eredeti állapotot visszaállítva, ismét két házhelyre osztotta az egybevont területet. A Jókai Mór (most: Dr. Gheorghe Marinescu) utca felőli részt, amelyen a Meiszner Sándor építette ház állott, 22 250 koronás áron dr. Aurel Cosma (1867–1931) politikus vásárolta meg, akinek a Belvárosban, a Balázs tér 1. szám alatt, a Timișoreana Bank bérpalotájábn volt az ügyvédi irodája. A Nagyberegszón világra jött jogász a kegyesrendiek temesvári főgimnáziumában érettségizett 1888ban. Debrecenben és Budapesten végzett jogot. Magyarország fővárosában 1894. április 28-án doktorált jog- és államtudományból. 1894. szeptember 23-án kötött házasságot a tűzérönkéntesi szolgálata idején Nagyszebenben megismert névrokonával, Lucia Cosmával (1875–1972), aki zenei pályán zongoristaként, szoprán-énekesnőként és zenepedagógusként kamatoztatta rendhagyó adottságait. Temesvárott telepedtek le. Aurel Cosma Pavel Rotariu és Emanuil Ungurianu román ügyvéd-politikusok irodáiban bojtárkodott. 1896. április 16-án tette le az ügyvédi vizsgát, három héttel később, 1896. május 7-én belépett a temesvári ügyvédi kamara tagjainak sorába. A Jókai Mór utca 5. szám alatti ingatlant 1904ben megszerezve dr. Aurel Cosma komoly épületátalakítási, -korszerűsítési munkálatokba kezdett. Feltételezhetően 1907-08-ban ráépítéssel egy szinttel megemelte az épület magasságát. A műszaki és formai megoldások, a homlokzati ékítmények, díszítőelemek szembetűnő hasonlóságára, harmonizálására alapozva úgy vélik, hogy dr. Aurel Cosma ügyvédtársával, dr. Sztura Szilárddal, aki a Baross utca 6. szám alatti ház tulajdonosa volt összehangoltan, egyidejűleg, ugyazon műépítész szolgálatait véve igénybe viteleztették ki az átépítési, felújítási munkálatokat. Dr. Aurel Cosma már ifjúkorától tevékeny szerepet vállalt a magyarországi és erdélyi románság politikai mozgalmaiban. 1902-től a Román Nemzeti Párt temesvári szervezetének elnöke volt. Cikkeket közölt a Temesváron, Aradon és Brassóban román nyelvem kiadott újságokban. Századosként szolgált az I. világháború éveiben az osztrák-magyar hadseregben. Az összeomlás előtt a temesvári fogolytábor parancsnoka volt. A Bánsági Köztársaság kikiáltását, 1918. október 31-ét követően megszervezte Temesváron a Román Katonatanácsot és a Román Nemzeti Gárdát. Életre hívta a Bánság fővárosába a Román Nemzeti Tanácsot, amelynek elnökévé választották. A Temesvárt 1918. november 17-én megszálló szerb hadsereg és hatóságok rendelkezései, korlátozó intézkedései ellenére a bánsági románok küldöttsége, amelyet Aurel Cosma vezetett, a helyén maradt magyar közigazgatás hathatós támogatásával eljutott Gyulafehérvárra, az 1918. december 1-jére összehívott népgyűlésre, ahol Erdélynek, Máramarosnak, Biharnak és Bánságnak a Román Királysághoz való csatolását követelték és szavazták meg. Aurel Cosmát a Nagy Román Nemzeti Tanács tagjává választották. Az Antant határozott felszólítására és parancsára a szerb hadsereg utolsó egységei csak 1919. július 27-én vonultak ki Temesvárról. Helyüket ideiglenesen a francia gyarmati hadsereg egységei vették át. Az intervenciós csapatok parancsnoka Charles de Tournadre tábornok Aurel Cosma ügyvédet, pártelnököt nevezte ki Temes vármegye s a hozzácsatolt torontáli részek prefektusává. A román hadsereg bevonulásától, 1919. augusztus 3-tól lemondásáig, 1920. április 4ig Temes-Torontál megye élén állott. Képviselte és érvényesítette az államhatalmat. Amennyire tudta, mérsékelte az atrocitásokat, a soviniszta túlkapásokat, az országszerzés mámorától megittasult románság túlkapásait, magyarellenes fellépéseit, cselekedeteit. A Politechnikai Intézet alapítói sorába tartozott, és szorgalmazta egy kereskedelmi akadémia létrehozását is Temesváron. Az átszervezett Ügyvédi Kamara első dékánjává választották 1921ben. Elnöke lett a Nemzeti Liberális Párt általa megszervezett bánsági tagozatának. 1922. január 24. és 1923. október 30. között a Brătianu-kormány közmunkaügyi minisztere volt. 1927ben Temes-Torontál megye képviselőjévé, 1931 tavaszán szenátorrá választották. Éveken át alelnöke volt az aradi román görögkeleti egyházmegye szinódusának.
A korábbi Jókai utca az 1930-as években Aurel Cosma nevét viselte. Jelenleg a Coriolan Bredicianu és a Colonel Enescu utcákat köti össze a Belvárosban az Aurel Cosma utca.
Aurel Cosma gyámkodása, anyagi támogatása és szellemi irányítása alatt nőtt fel, s lépett jogászi, közéleti és politikusi pályára unokaöccse, ifj. Aurel Cosma, aki törvényszéki írnok édesapja, Meletie Cosma 1907-es elhunytát követően félárván maradt. Elemibe a gyárvárosi magyar iskolába járt, majd a kegyesrendiek főgimnáziumának diákja lett. Beiratkozott az aradi Ortodox Teológiai Intézetbe. A temesvári Román Nemzeti Gárda képviselőjeként, nagybátyja oldalán 1918. december 1jén részt vett a gyulafehérvári nagygyűlésen. Munkatársává szegődött az Aradon kiadott Românul című újságnak. Egyik alapítója volt 1921-ben az Urzica című élclapnak. Bukarestben jogot hallgatott, majd 1922-től a temesvári ügyvédi kamara tagja lett. 1923–1926 között Pázsban folytatta tanulmányait, ahol a Kis Antantról írott dolgozatával politika- és gazdaságtudományi doktorátust szerzett. A Román Nemzeti Liberális Párt színeiben 1927-től három választási cikluson keresztül Temes-Torontál megyét képviselte Románia parlamentjében. Főmunkatársa, rövid ideig igazgatója volt a Temesváron kiadott Nădejdea /Remény/ című lapnak. Több száz cikket publikált a bánsági és a központi újságok, folyóiratok hasábjain. 1926-ban jelentette meg Un mic istoric al bisericii române din Fabric /A gyárvárosi román egyház rövid története/ című könyvecskéjét. 1935-ben alapította a Luceafărul /Esthajnalcsillag/ című kulturális, irodalmi és művészeti folyóiratot., amely 1944-ig látott nyomdafestéket könyvsorozatot is megjelentetve, s amelynek szerkesztősége az 1930-as években a nagybátyja nevét viselő egykori Jókai Mór utca 5. szám alatt székelt. Megkülönböztetett figyelmet fordított a Bánság és Temesvár helytörténetére, szellemi, irodalmi és képzőművészeti életének múltjára, hagyományaira, értékeire. Meghaladja a 100-at a Maros és az Al-Duna közötti tájegység műemlékeiről, kiemelkedő személyiségeiről, íróiról, alkotóművészeiről írott és megjelentetett kiadványainak a száma. 1941-ben a Sajtó- és Nemzeti Propaganda minisztérium tanácsosává nevezték ki, a külföldi sajtóosztályt koordinálta az Antonescu tábornok vezette kormányban. 1941-ben hagyta el a nyomdát România în noua ordine europeană /Románia az új európai rendben/ című kötete, átfogó politikai elemzése. Az „ország katasztrófába döntése”, a fasiszta kormányban való aktív részvétele vádjával 1945-ben távollétében életfogytiglani fegyházra ítélték. Hamis iratokat szerezve 1960ig sikerült elkerülnie letartóztatását. Feljelentésre Eforián fogták el 1960ban. Az általános amnesztia alkalmával, 1964-ben szabadult Temesvárra tért vissza. Két évvel később engedélyt kapott arra, hogy ismét publikáljon a bánáti sajtóban, majd más lapokban is. A kulturális élet átmeneti, rövid ideig tartott liberalizációja idején 1970-ben lett a Romániai Írók Szövetségének a tagja. 1983. február 26-án hunyt el Temesváron. Kortársai ellentmondásos személyiségnek tartották, az utókor a bánsági románság kiemelkedő alakjaként, vezéregyéniségeként tartja számon.
Civil szervezetek kezdeményezték, hogy a dr. Gheorghe Marinescu utca 5. szám alatti épületet nyilvánítsák védett műemlékké, s a kiváló muzsikus, Lucia Cosma (1875–1972) – aki számos hangversenyen, román kulturális és jótékonysági rendezvényen lépett dobogóra a 20. század első éveiben és a két világháború közötti időszakban – emlékére és tiszteletére rendezzék be az ingatlan falai között a „Zene Házát”.