„Melódiák tábornoka”

Hosszúra nyúlt élete utolsó szakaszára a Belvárosból, ahol korábban évtizeden át lakott, a Gyárvárosba az 1929 Augusztus 3 sugárút 21. szám alatti bérházába költözött Gokler Antal (1859–1942) igazgató-tanító, tankönyvíró, főkarnagy. Luxemburgból a 1776-ban a Bánságba költözött telepes család sarjaként Zsombolyán született 1859. január 17-én. A zeneszeretetet és művelésének hajlamát nagybátyja, Gokler Ferenc, lázárföldi tanító plántálta lelkébe és zsigereibe, aki pedagógusi feladatai ellátása mellett oszlopos tagja volt a Hatzfelder Männer-Gesang-vereinnak, s kitűnő fuvolistaként a Reimann vezette bécs-temesvári színtársulattal bejárta Németországot és Ausztriát. Egyedüli zeneoktatója volt Gokler Antalnak, aki polgári iskolába Szegeden és Hódmezővásárhelyen járt. A csongrádi és kiskunfélegyházi tanítóképzők növendékeként szerzett oklevelet 1877-ben. Pályáját Aninán kezdte, majd szülővárosában tanított. 1884-ben a zsombolyai férfi-dalegylet karnagyává választották. 1888-ben dr. Telbisz Károly polgármester meghívására a temesvári állami elemi iskola tanítója lett, 1891-től 1902-ig a temesvárbelvárosi községi elemi iskola igazgatójaként működött, fejtett ki érdemdús didaktikai és tankönyvszerzői tevékenységet. 45 esztendős korában német–magyar szakos polgári iskolai tanári képesítést szerzett magán-úton, ami jogosította arra, hogy magasabb szintű tanintézetet vezessen. 1907 szeptemberétől igazgatóként vezette a temesvári polgári fiúiskolát, valamint az általa megszervezett városi polgári leányiskolát és az azzal kapcsolatos női kézimunka-tanfolyamot. Intézményvezetői működése idején váltak a temesvári népiskolák teljesen magyar tan- nyelvűekké. Temesvárra kerülve nyomban bekapcsolódott a Béga-parti város zenei életébe is, Tagja lett a Temesvári Zenekedvelők Egyesületének, amely nem sok idő múltán, 1893-ban titkárává, majd szónokává, illetve karnagyává választotta. Kisebb-nagyobb megszakításokkal fél évszázadon át dirigálta a filharmonikusok kórusát, amelyet elsőrendű énekkarrá fejlesztett. Rendszeresítette a koncerteket, az ünnepi és alkalmi fellépéseket. Kapcsolatokat épített ki és ápolt a szomszédos és a távolabbi városok dalárdáival, Az általa dirigált kórusok tagjainak zeneórákat tartott. Karmesterként az első nemzetközi diadalát 1893-ban aratta, amikor a Temesvárott megalakult Magyar Zeneegyesülettel a fiumei dalosversenyen kitüntető oklevelet szerzett. Az 1903-ban életre hívott Temesvári Magyar Dalárda vezetősége és tagsága felkérte, hogy vállalja el a férfikar felkészítését, művészeti irányítását. Rövid idő múltán az egri országos dalosversenyen diadalra is vitte az együttest, amely Zichy Géza gróf Szerenád című kompozíciójának nagyszerű tolmácsolásával hódította el az első díjat. Sikeresen szerepeltek a temesvári dalosok Kecskeméten, Budapesten és Kolozsváron is. A Temesvári Magyar Dalárdával, – amelyet Gokler Antal közel negyed évszázadon át kivételes szakértelemmel, példás ügybuzgalommal és igényességgel vezetett –, megjelent és sikeresen szerepelt a kecskeméti és a budapesti Király-díjas versenyeken is. Sok-sok elismerést és dicsőséget szereztek a Gokler Antal felkészítette és írányította kórusok a bánsági kardalművészetnek”.
Gokler Antalt, aki tagja volt az 1903-ban létesült temesvári Arany János Társaságnak is, baráti szálak kötötték Reményi Edéhez, a neves magyar hegedűművészhez, Lányi Ernőhöz, a kiváló zeneszerzőhöz és „a muzsikus grófhoz”, Zichy Gézához, Mártonffy Márton kerületi tanfelügyelővel közösen egy 4 kötetes magyar olvasóés nyelvgyakorló könyvet állított öszsze. Kettejük közös műveként hagyta el a nyomdát 1893-ban Budapesten a Magyar abc és olvasókönyv összekötve a magyar nyelvgyakorlatokkal a németajkú elemi népjskolák számára. I. évfolyam című tankönyv, amelynek 2ik változatlan kiadása 1897-ben került a tanítók és a kisiskolások kezébe. Halász Gyula székesfővárosi polgári iskolai tanárral 3–3 kötetes magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett. Több dalárdát vezetett a Béga-parti városban. Pedagógiai és zenei írásait temesvári, kolozsvári és brassói lapok közölték. Meghagyták tanítói állásában s iskolaigazgatói tisztségében 1920 után is, 1925-ben vonult nyugdíjba. „…jó pedagógus volt, ritka és nagyszerű iskolamester, hosszú munkája intimitásában művésze lett a gyermek nevelésének. S most, mikor minden együtt van már benne, ami nagy értékes és boldogságot adó, a jövendő nemzedékek számára, – jön egy rideg rendelet és azt mondja, elég, kiszáradtál. Az egész Bánság szomorúan veszi tudomásul távozását, hisz generációk nőttek fel a keze alatt ennek a kiváló nagyszívü embernek, kinek nem volt ellensége, csak barátja. Neve messzi ismert, dicsőséget szerzett a magyar dalnak hosszú és eredményes működésével, a Magyar Dalárda élén, mely évek óta gyűjti vezetése alatt az első díjakat és a közelmúltban is öregbítette régi hírnevét. Élete műve összeforrt e város történetével, s egyike volt ama régi nagy polgároknak, kik megadták a nyolcvanas-kilencvenes években Temesvárnak azt a különös színt, azt a lokálkulőrt, mely egy más városban sem volt fellelhető ama régi időkben, mikor a komoly műveltség és a belső européerség még meglehetős ritka fogalom volt. Nagy Temesvár első kőművesei közé tartozott.” – méltatta Gokler Antal személyiségét és munkásságát 1925. október 1-jei számában a Déli Hírlap.
Karnagyként 1927-ig állt a Temesvári Magyar Dalárda élén, amely vezetésével 1923-ban I. díjat nyert Kolozsváron az országos dalosversenyen. Kivételes érdemének, közel negyed évszázados komoly, kitartó dirigensi munkája ragyogó betetőzésének tartották és tartják, hogy az amszterdami Nyári Olimpiai Játékok kulturális rendezvényeként 1928-ban Hágában megtartott nemzetközi énekkari seregszemléről ugyancsak I. díjjal érkezhetett vissza a dalárda, amelyet – felfújt és elmérgesedett politikai nézetellentétek miatt lemondott Gokler Antal helyett Hollandiában Szegő Ferenc (18951967) karnagy dirigált. Gokler Antal a Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya (1928–39), hivatalos közlönye, a Tárcza Bertalan szerkesztette a Magyar Dal munkatársa, a karnagyképző tanfolyamok állandó előadója volt. A karvezetők számára írt módszertani útmutatója kéziratban maradt. A hatalmas mű a magyar kórusművészet teljes anyagát felölelte a kezdetektől az 1930-as modern énekkari kompozícióikig.
Nemes József, Rech Károly Géza és Haas Jakab oldalán 1929 tavaszán Gokler Antal részt vállalt a Temesvári Zenekedvelők Egyesülete újjászervezésében, amelynek folyamatos, rendszeres tevékenységét akadályozták, ellehetetlenítették a szaporodó és szigorodó tiltó rendelkezések. Hangversenyeket csak esetlegesen, kivételes alkalmakkor tarthattak. Összejöveteleiket többnyire magánházakban tartották. 1938-ban 32 működő és 61 pártoló tagja volt a filharmónikusok egyesületének, amelynek dalárdáját a gazdag tudású és nagy tapasztalatú Gokler Antal dirigálta, aki ugyanakkor dísztagja és díszkarnagya a Gyárvárosi Zene- és Dalegyesület valamint a Temesvári Dalkör is. A Rech Károly Géza gyárvárosi plébános elnökölte Temesvári Zenekedvelők Egyesülete az 1930-as években minden esztendő januárjában fényesebb vagy szerényebb keretek között megünnepelte Gokler Antal nyugalmazott polgári iskolai igazgató, „a magyar dalkultúra érdemes művelője” születésnapját. 80. életéve betöltését köszöntve 1939. január 13-i számában írta a Vuchetich Endre szerkesztette Déli Hírlap: „Az iskolában nemzedékeket nevelt a jóra, szépre, tudásra és az erkölcsre, az iskolán kívül pedig minden szabad idejét mérhetetlen lelkesedéssel a magyar dal ápolásának szentelte.”