Gyárvárosi Magyar Társaskör (2.)
Az iparnegyed egyik legtevékenyebb, legrangosabb és legkedveltebb egyletének, az 1883-ban megalakult Gyárvárosi Magyar Társaskörnek 1910-ben 250 tagja volt. A taglétszám később 400-ra emelkedett, ami a Bégaparti város legnépesebb és legnagyobb szervezetévé rangosította. Alelnökként, majd hosszabb időn át elnökként Steiner Ferenc gyógyszerész, politikus, lapszerkesztő, a Béga-parti város és Temes vármegye magyarosodása és magyarosítása legbuzgóbb, legcéltudatosabb élharcosa volt. Menczer Rezső 1898-ban bekövetkezett halálát követően a korábbi alelnököt Steiner Ferencet választották a Temesvári Magyar Nyelvet Terjesztő Egyesület elnökévé is. Nagyon sokrétű közéleti és politikai tevékenységet fejtett, bontakoztatott ki. „Egyébként Steiner volt az egyik legizgalmasabb életpályával rendelkező helyi politikus. Jómódú temesvári család másodszülött sarja Steiner apja malomtulajdonos volt, a malom vezetését egyik fiára bízta, a másikat pedig gyógyszerésznek taníttatta. Grazi tanulmányai, majd boszniai katonáskodása után, Steiner apja megvásárolta fia részére Temesvár egyik legrégebbi gyógyszertárát, a Fekete Sas patikát. Már 1883-ban bekapcsolódott a város vezetésébe törvényhatósági bizottsági tagként. Steiner számára igen fontosnak tűnt a társadalmi presztízs megjelenítése a városi nyilvánosság felé, az 1880as évek elején szerepet vállalt a főispán által befolyás alatt tartott tudományos egyesületekben, a történeti és a természettudományi társulatokban. Emellett tekintélyes tagja volt a Temes Megyei Gazdasági Egyesületnek, a Délvidéki Nemzeti Szövetségnek, elnöke a Gyárvárosi Társaskörnek, tiszteletbeli tagja a Temes Megyei Honvéd Egyesületnek és választmányi tagja a Temesvári Zenekedvelők Egyesületének.” – írta róla egyik méltatója.
Steiner Ferenc a „nem magyar ajkú” temesvári polgárok egyike volt, akik kezdeményezték és szorgalmazták a magyar nyelvet terjesztő egylet életrehívását, megalakítását. Pénztárnokként vállalt 1882-86 között szerepet az egyesület munkájában. 1886-tól 1899-ig az alelnöki tisztséget töltötte be. Az I. világháború kitöréséig sorrendben utolsó elnöke volt a TMNTE-nek. Ezzel párhuzamosan politikai pályája is nagyon aktív és hatékony volt. Országgyűlési képviselőnek választották meg 1901-ben a kisbecskereki kerületben, ahol 1905-ben és 1906-ban újraválasztották. Gróf Apponyi Albert pártjához csatlakozott, és évtizedeken át politikai „harcostársa” volt. Öt cikluson keresztül, egészen 1912-ig képviselte kerületét. A Fekete Sas gyógyszertár eladása után, politikai pályája elindításával egy időben, fivérével társulva létrehozta a temesvári Unió Nyomdát. 1893 és 1896 között tulajdonosa és egyben szerkesztője volt a Délvidéki Ellenőr című politikai hetilapnak, amely egyben a TMNTE hivatalos sajtóorgánumává vált. 1896 után létrehozta a Südungarische Reform című napilapot. Izgalmasan, drámaian alakult Steiner Ferenc sorsa, életpályája a világháború befejezését követően is. Egyik vádlottjává tették 1919-ben a román hatóságok a magyarság ellen indított első megfélemlítési koncepciós eljárásnak, a Temesvárott és Nagyszebenben lefolytatott, hírhedt Levente-pernek. Bebörtönözték, majd a román hadbíróság halálra ítélte a 64 éves politikust. Szerencséjére Magyarország és Románia között 1922-ben létrejött egy fogolycsere-egyezmény, amelynek keretében viszonossági alapon bizonyos számú fogoly – köztük Steiner Ferenc is – Budapestre kerülhetett. Vagyonától megfosztva érkezett Magyarország fővárosába. Időskora dacára sikerült anyagilag talpra állnia: Apponyi Albert gróf közbenjárásával sikerült gyógyszertárnyitási jogot kapnia, és 73 évesen patikát nyitott a fővárosban, amit azonban nem tudott hosszú ideig irányítani, mivel nemsokára, 1936-ban Budapesten meghalt.
Felépültét követően korábbi rezidenciájából, a Páva szállóból és vendéglőből a Gyárvárosi Magyar Társaskör átköltözködött a Székely László műépítész tervezte, a Coronini tér az Andrássy út és a Főút között díszelgő Polgári Menház-Alap impozáns bérpalotája emeletén bérelt tágas termeibe. Sokan látogatták a hangversenyeket, a művészi és irodalmi rendezvényeket és állandóan zsúfolásig teltek voltak játéktermek. Közkedveltségnek örvendtek a táncmulatságok, amelyek a fiatalságnak nyújtottak és biztosítottak igényes szórakozást. Kivételes népszerűségnek, városszerte fokozott közkedveltségnek és érdeklődésnek örvendtek a Gyárvárosi Társaskör évbúcsúztatói, emelkedett hangulatú, mozgalmas és parttalan vidámságot gerjesztő és árasztó szilveszteri mulatságai. A más városfertályokban élő ifjak is mindent elkövettek, hogy lehetőleg a Gyárvárosi Társaskör termeiben ünnepelhessék az új esztendő beköszöntét.
A Gyárvárosi Társaskör 1907-ben 100 koronát, 1912-ben pedig 432 forintot adományozott a Városi Polgári Menház-Alap javára. Temesvár szab. kir. város tanácsa 1909 évi 64-ik közgyűlésének 4847-es számú határozatával a Gyárvárosi Magyar Társaskörnek a Városi Polgári Menház-Alap bérpalotájában korábban is használt emeleti helyiségeit további 3 esztendőre bérbe adta.
Az I. világháború kitörése és elhúzódása a Gyárvárosi Magyar Társaskör tevékenységét is beárnyékolta, visszavetette, komolyan megviselte. A közhangulatot elkomorították a hadi események, az elesettek, a fogságba kerültek, a sebesültek számának folytonos növekedése. Elszállt a vidámság, a jókedv. Senkinek sem támadt kedve társasjátékra, cigányozára, fergeteges táncra, önfeledt kikapcsolódásra. Erősen megcsappant a klubtermek látogatottsága, a tagdíjat fizetők száma. A fiatalembereket besorozták s kivezényelték a csataterekre. Többjük soha nem tért vissza Temesvárra. Komoly érvágást jelentett a Gyárvárosi Társaskör számára a trianoni békediktátumot követő áttelepülési hullám, a tömeges méreteket öltött „repatriálási” járvány. A létszámában erősen megfogyatkozott tagságot megrendítették, kedélyállapotát megviselték, gyászba borították a területvesztések, a kilátástalanság, az elháríthatatlan elszegényedés, a reménytelenség.
A háborús nehézségek, a súlyos anyagi veszteségek, az infláció és a drágaság meghatványozódása arra kényszerítették Temesvár városát, hogy a Városi Polgári Menház Alap gyárvárosi bérházát 900.000 koronáért eladja Totisz Rezsőnek, a Gyapjúipar igazgatójának és nejének, a Lugoson született Spitzer Stefániának. A nevére átbérmált ingatlan, a Stefánia-palota vételárból 454.000 koronát 1917-ben, a fennmaradó 446.000 koronát pedig 1920. június 10-én fizette be a nagytőkés Totisz Rezső a városi pénztárba. Mivel az adás-vétel a világháború végén, a forradalmak és az impériumváltozás zavaros átmeneti időszakában történt, Temesvár városa 1936-ban a nagyszebeni Kormányzó Tanács rendelete valamint az Averescu-kormány 1923-as módosító szabályozása alapján visszavette Totis Rezsőtől a gyárvárosi bérpalotát. Az érintett felek között hosszú per kezdődött, amely a második világháború kitöréséig, sőt az államosításig elhúzódott.
A tulajdonosváltások, a perek elhúzódása szerencsére különösebben nem érintették, nem akadályozták a régi bérlő, a Gyárvárosi Társaskör működését, sokoldalú tevékenységét. Az egylet vezetősége, amelynek élén 1916-tól elnökként Nemes József műszaki (18581933) tanácsos, a Temes-Béga Vízszabályozási Társaság főmérnöke – „Temesvár leghűségesebb és legnépszerűbb polgára” – állt, nagyon előnyös és hosszú távú bérleti szerződést alkudott ki és kötött meg a kultúrapártoló kapitálistával, amely nem lehetetlenítette el a gyarapodó nehézségek közepette sem a Gyárvárosi Társaskör munkálkodását, közéleti szerepvállalását. Előzékenyen sorra befogadta a két világháború közötti évtizedekben sorra székház nélkül maradt magyar egyleteket, szervezeteket, együtteseket. Miután anyagi források hiányában kénytelen volt lemondani a „majmos házban” bérelt szobákról, a Gyárvárosi Zene- és Dalegylet ének- és zenekara hosszabb időn át a Temesvári Társaskör nagytermében tartotta próbáit s alkalmakként fellépéseit is. Többször is igénybe vette a Temesvári Társaskör kartársi segítségét a Temesvári Zenekedvelők Egyesülete is, amelynek a Gyárváros római katolikus plébánosa, Rech K. Géza volt az elnöke és dómkarnagy-organista, Braun Dezső a dirigense.
A Gyárvárosi Társaskör helyiségeiben alakult meg a Temesvári Rádióklub. Tolnay Béla zenetanár vezetésével az Odeon Szalonzenekar 1925 november 22-én tartotta alakuló közgyűlését. Székely László tervezte épületben, a Társaskör termeiben hívták életre a Gyárvárosi Profi Labdarúgó Klubot.