Mirbach-bérpalota
Az Andrássy útnak a Coronini (most: Romanilor) és Kossuth (jelenleg: Traian) tér közötti szakasza anynyira összeszűkült, hogy a három oldalról betorkolló villamos vasút-, a közúti kocsi- valamint a gyalogos forgalmat erősen akadályozta, megnehezítette, teljesen ellehetetlenítette a 20. század hajnalán. A városi tanács éveken keresztül foglalkozott az áldatlan helyzet megoldásának kérdésével. Több rendes és rendkívüli közgyűlés, szakbizottsági tanácskozás napirendjén szerepelt a közforgalom növekedésével egyre égetőbbé súlyosbodó probléma megvitatása, megoldása. A városatyák bíztak abban, hogy a bekövetkezett bajt, a pusztító tűzvészt a település javára fordíthatják. Az történt ugyanis, hogy 1901 szeptemberének elején leégett a Kossuth tér és az Andrássy út sarkán állt földszintes Sterio-féle ház. A mérnöki hivatal munkatársai nyomban felkeresték a károsult tulajdonost, aki azonban nem kívánta eladni a felszabadult telket, mert kétemeletes bérházat szándékozott emelni a portára. A szomszédos Szávits- és Tunner-féle házak tulajdonosai teljesíthetetlen feltételeket szabtak. Az út rendezése, bővítése céljából a Fischl- és Panits-házakat is ki kellett volna sajátítani. A út jobb oldalát szegélyező, összeszűkítő házak tulajdonosai nyitottabbak, megértőbbek voltak. „Az alkudozások sikerre vezettek”. Özv. Risztics Júlia házát 140 000, Sigmunk Sándor ingatlanát 70 000 koronáért megvásárolta Temesvár városa, amelynek közgyűlési határozatát jóváhagyás végett felterjesztették Magyarország belügyminisztériumának. Eldöntötték, hogy a megvásárolt két ingatlant le fogják bontani, s hogy a„Risztics-féle házhely egy része az utca szélesbítéséhez fog felhasználtatni, a fennmaradó telken pedig (1800 m2 ) a város a polgári menház számára díszes kétemeletes bérpalotát szándékozik emelni”,
Több mint egy évtizedbe telt, amíg a szándék konkretizálódott, megvalósult. A hivatalok malmai a 20. század elején is lassan őröltek. A 26 esztendős műépítész, Székely László 1903-ban lépett Temesvár szab. kir. város szolgálatába, s mindjárt a feladatok, a megbízatások özönével halmozták el. Megtervezte a városi közvágóhíd, a kegyesrendi főgimnázium, a vízierőmű épülettömbjeit, s objektív és szubjektív okok miatt csak 1912-ben láthatott hozzá a Városi Polgári Menház Alap díszes palotájának megtervezéséhez.
A tűzvész elemésztette földszintes háznak, amely az Andrássy út és a Kossuth tér sarkán állott, Pavel Sterio-Polichroni volt a tulajdonosa, aki 1902ben távozott az árnyékvilágból. A város utcaszélesítés céljából, meg akarta vásárolni a felszabadult, üresen maradt házhelyet, de sem az ingatlan tulajdonosa, sem örököse – a Bécsben és Baranya vármegyében élő leánya, Anna Maria von Mirbach grófnő – nem volt hajlandó eladni a telket.
Felépülte után a bérpalotába rendezte be székházát a Korona Bank valamint a Virág Károly és Társa vezette Temesvár-Gyárvárosi Zálogkölcsön Intézet.
A sarokházban bérelt lakást, mások mellett, Kratochwill Henrik (18461916), városi főszámvevő és fia, Kratochwill Ottó (1881 – 1937), takarékpénztári alkalmazott, igazgató. A Temesvárott 1846. május 17-én világra jött közhivatalnok, pénzügyi szakember felmenői jó nevű, megbecsült iparosok voltak. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosa piarista főgimnáziumában kezdte. A magyar nyelv jobb elsajátítása végett két évig Szegeden járt iskolába. 1864-ben lépett gyakornokként a cs. és kir. országos pénzügyi igazgatóság szolgálatába. Az első vizsgát és a hivatali esküt 1865-ben tette le, amikor hivatalnokká nevezték ki a temesvári kerületi pénzügyigazgatósághoz. Nem sok idő múltán kérte áthelyezését Temesvár szab. kir. város szolgálatába. Számgyakornokként, majd ellenőrként dolgozott a városi közigazgatásban. 1871-ben visszatért állami szolgálatba. Pénzügyi számtisztté nevezték ki, majd a temesvári pénzügyigazgatóság illetéki, azt követően meg a dohányjövedéki osztályán tevékenykedett. Egyedüli jelöltként 1884. június 25-én Temesvár város főszámvevőjévé választották. Nevéhez kötődött a városi könyvvitel magyarosítása, s kiváló érdemeket szerzett „a bevételi források egészséges, modern alapokra való fejlesztése terén” is. Munkássága legfőbb érdemének a bevezetett sok újítást, korszerűsítést tartották. 1913 nyarán vonult nyugdíjba. Pályája során több könyvet, összefoglaló jelentést nyomtatásban is megjelentetett Temesvár költségvetéséről, pénzgazdálkodásáról és -forgalmáról. 1916. november 3-án hunyt el. A Buziási úti temetőben sokan gyűltek össze búcsúztatására.
Pénzügyi szakemberként jeleskedett 1881-ben született fia, Kratochwill Ottó (1881–1937) is, aki szülővárosában, Temesvárott végezte el a felsőkereskedelmi iskolát. 1899-ben tette le a záróvizsgát. 1900-tól különböző temesvári bankoknál hivatalnokoskodott. Hoszszabb időn át a Temesvári Első Takarékpénztár cégvezetője, majd pedig igazgatója volt. Pályája végén a Prohászka-féle műmalom alkalmazásában állt.
A mutatós, előnyös fekvésű bérpalota földszintjén a 20. század első felében a Kossuth téri és az Andrássy úti oldalán is számos üzlet, kisiparos műhely, irodahelyiség sorakozott szorosan egymás mellett. Közéjük tartozott a Schönbrunn &Pinkesz nagybani textilkereskedés, a „Frank &Schnabel” készruha-műhely, „H. M. Engel” órásbolt, Fülöp Vilmos valamint Häring Gusztáv textil- és rövidáru-üzletei, a „Steingaszner&Thellmann” vaskereskedés, a Korona Bank ügyfél-fogadó irodája, Krausz Jenő El-BE harisnyaháza, Plesz I. „Gentleman” nevű üzlete, amelyben szöveteket, ballonkabátokat, sportblúzokat és szabókellékeket forgalmazott. Az Andrássy út 24. szám alatti üzletében és műhelyében várta klienseit Morgenstern Zsigmond ékszerész és órás is, aki modern stílusú arany- és ezüstékszereket tartott raktáron, s nagy választékban kínált eladásra svájci zsebórákat, bécsi inga-, fali- és wecker- valamint franciaórákat. Az Andrássy út 24. szám alá bejegyzett gyoroki borcsarnok bejárata a Kossuth térről nyílt, akárcsak Szervay Pál borbélyüzletéé is. Reiner Mór kőfaragó sírkőraktárát az Andrássy út 20 szám alatt tartotta fenn, ahol Varga Imre a Szent Margit Temetkezési Vállalat gyárvárosi fiókját rendezte be és működtette.