Falak ihlette festmények

Meglehetősen tevékeny és termékeny, sikeres és folyamatosan felfelé ívelő pályát mondhat magáénak a Temesvárott élő és alkotó Torony Pál, akinek festészete sarkítottan tagolt, két jellegzetes, meghatározó vonulatba polarizált. A figuratív, a való­ság­hű ábrázoló képalkotás avatott, fogékony és biztos ecsetű művelőjeként tűnt fel és jeleskedett évtizedeken át. Korán eljegyezte magát a piktúrával a Temes megyei Vojtek­ről indult alkotó. Ígéretes tehetségű műked­velőként kezdte az iron- és ecsetforgatást. Szakmai ismereteit a Temesvári Népmű­vé­szeti Iskola növendékeként Xemia Eraclide Vreme grafikus- és Leon Vreme festőmű­vész irányításával alapozta meg, fejlesz­tette és tökéletesítette. Mesterei ösztönzé­sére, biztatására felvételizett és iratkozott be a Művészeti Líceum esti tagozatára, amelyet eredményesen el is végzett. Kö­zép­fokú képzettséget szerezve továbbra is a nemhivatásos képzőművészek közössé­gé­nek kötelékében maradt: az amatőr al­kotók Romul Ladea Egyesületét erősítette, rendszeresen részt vett az öntevékeny fes­tők, grafikusok, szobrászok és iparművé­szek csoportos kiállításain, megyei sereg­szemléin, valamint nyári alkotótáboraik kirajzásain. Felkészült, pallérozott, eltökélt, rátarti, fölötte igényes és szorgalmas fes­tő­ként viszonylag gyorsan felzárkózott Te­mes megye amatőr szép- és iparmű­vészeinek mértékadó élgárdájához. Talentu­mát a festészet és a grafika több ágában, műfajában kipróbálta: rajzolt és festett csend- és életképeteket, arcmásokat, kompozíciókat és leginkább hangulatos tájké­peket. Falusi utcarészleteket, parasztpor­tákat, magányos tanyákat, árnyas erdő­szé­leket és tisztásokat, tártkarú sík mezőket és ívelt dombhátakat, napsütötte tengerpartokat és meredek sziklákat is megörökített, hitelesen és hatásosan megidézett vásznain és kartonjain. Legfőbb, legkedveltebb ih­lető forrásává azonban a Béga-parti várost avatta. Évek óta a „kis Bécsnek” becézett, sokarcú alföldi település bűvöletében fest. Felfedezte, szemrevételezte, majd vásznain példás művészi igényességgel és exp­resszívitással „ábrázolta”, megjelenítette a Bánság fővárosának emblematikus épü­leteit – a tornyaikkal az égre mutató temp­lomait, historizáló, eklektikus és sze­cessziós homlokzatú közintézményeit és bér­házait, takaros villáit és családi otthonait – mutatós, tágas tereit, hangulatos utcarész­leteit, titokzatos udvarait, árnyas parkjait és sétányait. Ecsetjét és palettáját a városon átkígyózó ásott csatorna vízének „petyhüdt” hömpölygésének, kecses, elegáns ívű hídjainak, a partjait szegélyező szomorú­füzeknek és nyárfáknak a látványa sem hagyta közömbösen. A vonzóbb, a hálá­sabb, az izgalmasabbnak érzett motívu­mok­hoz ismételten, többször is visszatért. Változatokat készített és készít a szívéhez közel került témákra. Eltérő év- és napszakokban, különböző fényviszonyok és idő­járási feltételek közepette másként mutat, jelenik meg a jól ismert, immár többször is megfestett parkrészlet, házsor, saroképület vagy folyószakasz. Temesvár legelhivatottab, legrátermettebb, legelkötelezettebb, leg­felkészültebb és legsikeresebb festője­ként tartják számon Torony Pált, akinek városi tájképeit erőteljes szug­gesz­tivitás, sugárzó, eleven színgazdagság és hatvá­nyo­zott érzelmi telítettség hatja át. Tájképei viszonylag nagy keresletnek örvendenek a művészetkedvelők, a Temes­vár-imádók kö­rében. Torony Pál jó ideje azon kortárs te­mes­vári festők sorába tartozik, akinek a ké­peit vásárolják. A Béga-parti város ihlet­te tájképei dús sorozatának reprodukcióit szelektálta, körültekintően megválogatta, hogy egy reprezentatív al­bum megjelentetésével köszöntse 2021-ben Európa kulturális fővárosainak egyikét, a „festői Te­mesvárt”.
Az egyetemi tanulmányai során szer­zett ismeretanyagot, útmutatásokat haszno­sítva, tudatosan ózkodva a modorosságtól, a beszűküléstől, a téma- és stílusbeli be­ska­tulyázástól vakmerő elszántsággal irányt, szemléletet, alapállást, koncepciót és formanyelvet váltott, látványvilágát és esz­köz­tárát áthangolta, korszerűsítette. A rea­lisztikus festészet behatóan ismert, szakmai sikerek mérföldkövezte útját teljes mértékben el nem hagyva, azzal mintegy párhu­za­mosan haladó új csapásra tért, amely az elvontabb, az átértelmezett, a nonfiguratív alakzatok, formai megoldások szféráiba vezet. Különlegesek a Torony Pál vásznain újabban felvonultatott képződmények, az egymáshoz társított látványelemek. Döntő hányaduk nem a képzelet teremtménye, nem a fantázia kiötölte lelemény, nem tárgyak stilizációja, torzítása, átértelmezése, nem meghökkentő absztrakció, hanem a konkrét, a szemlélhető, a kézzel fogható valóságból átvett, átemelt alakzat, képződ­mény, hatásos folt-, vonal- és színegyüttes. Torony Pál közelebb lépett az épületekhez, a karnyújtásnyi távolságról vette szemügy­re a házak, kerítések meg a támok falait. Többségüket megviselte, kikezdte az idő tovatűnése, az évek feltartóztathatatlan per­gése valamint a meteorológiai változások vasfoga. A mészrétegek kifakulása, lehámlása, foltosodása, a vakolatok repedései, feltáskásodásai, likacsosodásai, szétporla­dásai, lemálásai, töredezettségei a válto­zatos rajzolatok, megjelenések, formák és képződmények kimeríthetetlen sokaságát teremtik meg, hozzák létre. A tompább színfelüleltek – a szürkék, barnák visszafogottabb árnyalatai – együtteseiből gyakorta vöröslik élesen elő a fedetlenül maradt tég­lák sora, amelyek figyelmet ébresztő festői effektusokat keltenek. Torony Pál az enyészet – az erodálódott, pergő vakolatú, penészfoltos, bomlott, hiányos síkok – a maga nemében egyedülálló formakincsé­nek a kiaknázására, képi megjelenítésére vállalkozott Romlékony falak című festmény-sorozatával, amelynek legsikerültebbnek minősített darabjait a temesvári Helios Galériában megrendezett legutóbbi egyéni tárlatán mutatta be, vonultatta fel.
A korrodálódott, a megkopott, a lehor­zsolódott, az idő megviselte felületek textú­rájának, mintagazdagságának megragadása és felmutatása a hagyományos és a kortárs festészet eszköztárának organikus ötvözé­sével, egymásba olvasztásával az asszociációk láncreakcióját gerjeszti, indítja el. Ta­lányosak, sejtelmesek Torony Pál a pusztulás fázisait, furcsa teremtményeit meg­idé­ző többrétű kompozíciói, amelyek úgy ragadják meg az idő múlásának, az enyészetnek, a romlásnak nyomait, sokat mondó, beszédes tanújeleit, hogy felvonultatásuk, leleményes, eredeti társításaik hát­teréből mélyebb tartalmak, eszmék és mon­danivalók is előderengjenek,
Torony Pál bármilyen felfogásban és modorban is alkosson, Temesvár hívséges festője marad. Továbbra is hol a Béga-parti város jellegzetes épületeit festi, hol meg motívumgazdag falrészleteit! Festészete két csapáson halad – töretlenül előre.

Kiemelt fotó: Torony Pál Romlékony fal 12 – akril, vászon 80-100