22 Apr 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Falak ihlette festmények
Meglehetősen tevékeny és termékeny, sikeres és folyamatosan felfelé ívelő pályát mondhat magáénak a Temesvárott élő és alkotó Torony Pál, akinek festészete sarkítottan tagolt, két jellegzetes, meghatározó vonulatba polarizált. A figuratív, a valósághű ábrázoló képalkotás avatott, fogékony és biztos ecsetű művelőjeként tűnt fel és jeleskedett évtizedeken át. Korán eljegyezte magát a piktúrával a Temes megyei Vojtekről indult alkotó. Ígéretes tehetségű műkedvelőként kezdte az iron- és ecsetforgatást. Szakmai ismereteit a Temesvári Népművészeti Iskola növendékeként Xemia Eraclide Vreme grafikus- és Leon Vreme festőművész irányításával alapozta meg, fejlesztette és tökéletesítette. Mesterei ösztönzésére, biztatására felvételizett és iratkozott be a Művészeti Líceum esti tagozatára, amelyet eredményesen el is végzett. Középfokú képzettséget szerezve továbbra is a nemhivatásos képzőművészek közösségének kötelékében maradt: az amatőr alkotók Romul Ladea Egyesületét erősítette, rendszeresen részt vett az öntevékeny festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek csoportos kiállításain, megyei seregszemléin, valamint nyári alkotótáboraik kirajzásain. Felkészült, pallérozott, eltökélt, rátarti, fölötte igényes és szorgalmas festőként viszonylag gyorsan felzárkózott Temes megye amatőr szép- és iparművészeinek mértékadó élgárdájához. Talentumát a festészet és a grafika több ágában, műfajában kipróbálta: rajzolt és festett csend- és életképeteket, arcmásokat, kompozíciókat és leginkább hangulatos tájképeket. Falusi utcarészleteket, parasztportákat, magányos tanyákat, árnyas erdőszéleket és tisztásokat, tártkarú sík mezőket és ívelt dombhátakat, napsütötte tengerpartokat és meredek sziklákat is megörökített, hitelesen és hatásosan megidézett vásznain és kartonjain. Legfőbb, legkedveltebb ihlető forrásává azonban a Béga-parti várost avatta. Évek óta a „kis Bécsnek” becézett, sokarcú alföldi település bűvöletében fest. Felfedezte, szemrevételezte, majd vásznain példás művészi igényességgel és expresszívitással „ábrázolta”, megjelenítette a Bánság fővárosának emblematikus épületeit – a tornyaikkal az égre mutató templomait, historizáló, eklektikus és szecessziós homlokzatú közintézményeit és bérházait, takaros villáit és családi otthonait – mutatós, tágas tereit, hangulatos utcarészleteit, titokzatos udvarait, árnyas parkjait és sétányait. Ecsetjét és palettáját a városon átkígyózó ásott csatorna vízének „petyhüdt” hömpölygésének, kecses, elegáns ívű hídjainak, a partjait szegélyező szomorúfüzeknek és nyárfáknak a látványa sem hagyta közömbösen. A vonzóbb, a hálásabb, az izgalmasabbnak érzett motívumokhoz ismételten, többször is visszatért. Változatokat készített és készít a szívéhez közel került témákra. Eltérő év- és napszakokban, különböző fényviszonyok és időjárási feltételek közepette másként mutat, jelenik meg a jól ismert, immár többször is megfestett parkrészlet, házsor, saroképület vagy folyószakasz. Temesvár legelhivatottab, legrátermettebb, legelkötelezettebb, legfelkészültebb és legsikeresebb festőjeként tartják számon Torony Pált, akinek városi tájképeit erőteljes szuggesztivitás, sugárzó, eleven színgazdagság és hatványozott érzelmi telítettség hatja át. Tájképei viszonylag nagy keresletnek örvendenek a művészetkedvelők, a Temesvár-imádók körében. Torony Pál jó ideje azon kortárs temesvári festők sorába tartozik, akinek a képeit vásárolják. A Béga-parti város ihlette tájképei dús sorozatának reprodukcióit szelektálta, körültekintően megválogatta, hogy egy reprezentatív album megjelentetésével köszöntse 2021-ben Európa kulturális fővárosainak egyikét, a „festői Temesvárt”.
Az egyetemi tanulmányai során szerzett ismeretanyagot, útmutatásokat hasznosítva, tudatosan ózkodva a modorosságtól, a beszűküléstől, a téma- és stílusbeli beskatulyázástól vakmerő elszántsággal irányt, szemléletet, alapállást, koncepciót és formanyelvet váltott, látványvilágát és eszköztárát áthangolta, korszerűsítette. A realisztikus festészet behatóan ismert, szakmai sikerek mérföldkövezte útját teljes mértékben el nem hagyva, azzal mintegy párhuzamosan haladó új csapásra tért, amely az elvontabb, az átértelmezett, a nonfiguratív alakzatok, formai megoldások szféráiba vezet. Különlegesek a Torony Pál vásznain újabban felvonultatott képződmények, az egymáshoz társított látványelemek. Döntő hányaduk nem a képzelet teremtménye, nem a fantázia kiötölte lelemény, nem tárgyak stilizációja, torzítása, átértelmezése, nem meghökkentő absztrakció, hanem a konkrét, a szemlélhető, a kézzel fogható valóságból átvett, átemelt alakzat, képződmény, hatásos folt-, vonal- és színegyüttes. Torony Pál közelebb lépett az épületekhez, a karnyújtásnyi távolságról vette szemügyre a házak, kerítések meg a támok falait. Többségüket megviselte, kikezdte az idő tovatűnése, az évek feltartóztathatatlan pergése valamint a meteorológiai változások vasfoga. A mészrétegek kifakulása, lehámlása, foltosodása, a vakolatok repedései, feltáskásodásai, likacsosodásai, szétporladásai, lemálásai, töredezettségei a változatos rajzolatok, megjelenések, formák és képződmények kimeríthetetlen sokaságát teremtik meg, hozzák létre. A tompább színfelüleltek – a szürkék, barnák visszafogottabb árnyalatai – együtteseiből gyakorta vöröslik élesen elő a fedetlenül maradt téglák sora, amelyek figyelmet ébresztő festői effektusokat keltenek. Torony Pál az enyészet – az erodálódott, pergő vakolatú, penészfoltos, bomlott, hiányos síkok – a maga nemében egyedülálló formakincsének a kiaknázására, képi megjelenítésére vállalkozott Romlékony falak című festmény-sorozatával, amelynek legsikerültebbnek minősített darabjait a temesvári Helios Galériában megrendezett legutóbbi egyéni tárlatán mutatta be, vonultatta fel.
A korrodálódott, a megkopott, a lehorzsolódott, az idő megviselte felületek textúrájának, mintagazdagságának megragadása és felmutatása a hagyományos és a kortárs festészet eszköztárának organikus ötvözésével, egymásba olvasztásával az asszociációk láncreakcióját gerjeszti, indítja el. Talányosak, sejtelmesek Torony Pál a pusztulás fázisait, furcsa teremtményeit megidéző többrétű kompozíciói, amelyek úgy ragadják meg az idő múlásának, az enyészetnek, a romlásnak nyomait, sokat mondó, beszédes tanújeleit, hogy felvonultatásuk, leleményes, eredeti társításaik hátteréből mélyebb tartalmak, eszmék és mondanivalók is előderengjenek,
Torony Pál bármilyen felfogásban és modorban is alkosson, Temesvár hívséges festője marad. Továbbra is hol a Béga-parti város jellegzetes épületeit festi, hol meg motívumgazdag falrészleteit! Festészete két csapáson halad – töretlenül előre.
Kiemelt fotó: Torony Pál Romlékony fal 12 – akril, vászon 80-100
