• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK

KÉZMŰVES MŰHELY ÉS TÁNCHÁZ LUGOSON

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

Vígjáték, vers, zene – Az Aradi Kamaraszínház áprilisi programja

Szórványtalálkozó a Csikyben

PARTIUMI HONISMERETI TALÁLKOZÓ

Kalapáccsal megnyitott sportpálya


Szekernyés János – „Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…” 200 éve született Temesvárott Klapka György tábornok 8.


 05 Aug 2020   Írta admin  0 Hozzászólás


„Míg Komárom áll, áll a magyar nemzet is”

Az országgyűlés elnökétől, Almásy Páltól (1818-1882) szer­zett elkeserítő értesülés után négy megbízható emberét, hírszerzőjét Klapka György szétküldte az országba, akik visszatérve jelentették, hogy a magyar szabadságharc ügye egyértelmúen elbukott. A hírszerzők által megszerzett Pressburger Zeitungból 1849. augusztus 18-án bizonyosodott meg a világosi fegyverletétel hírének valódiságáról. Sírógörcsöt kapott. „Klap­­ka a szobájába vonult – írta a szülővárosához, Komáromhoz szoros szálakkal kötődő szépíró, Jókai Mór (1825-1904) – és keservesen sírt, mikor a megölő hírt elolvasá! Fel van írva a krónikákban, hogy sírt.” A Komáromi Lapok csak 1849. szeptember 1-jei számában közölte Nem kételkedhetünk többé címmel a döbbenetes hírt: „A nemzetnek Görgeire bízott hadserege, az első, harmadik és hetedik hadtest m. hó 13-án Vilá­gos­nál, Arad előtt lefegyvereztetett”. Komárom várában 1849. augusztus 19-én jelent meg az első osztrák parlamenter, hadi követ, báró Büttner főhadnagy, aki Liebler vezérőr­nagy, dandárparancsnok levelét kézbesítette, amelyben kapitulációra, Görgei Artúr példájának követésére szólíłtott fel Klapka Györgyöt, aki az ajánlatot, az alkudozást elutasította. Másnap, 1849. augusztus 20-án, amikor az osztrákoknak sikerült ismét körülzárniuk az erődítményt, Miklós cár szárnysegédje, Nyikolaj Vasziljevics Iszakov kereste fel Komáromot s szál­láshelyén, a Fekete Sas fogadóban Klapka Györgyöt, akit arra szólított fel, hogy az őrsereg feltétel nélkül adja meg magát, s az erődöt engedjék át az Osztrák Birodalom törvényes uralkodójának. Klapka megtagadta a feltétel nélküli megadást, azonban a további egyezkedésekhez kér­te a cár közbenjárását. A császáriak ácsi főhadiszállásán tartóz­kodó osztrák hadügyminiszter, Gyulay Ferenc (1798-1868) táborszernagy Komáromba küldött megbízottja révén kéthetes fegyverszünetet ajánlott fel. Anyicskov orosz ezredes Igor Fjodorovics Paszkevics (1782-1856) tábornagy főhadiszállásáról Görgei Artúr Klapkához írt levelét hozta. Komáromot 1849. augusztus 22-én két küldöttség hagyta el: Thaly Zsigmond al­ez­redes és Komáromi Zsigmond komáromi fakereskedő Temesvár és Erdély felé, Rutt­kay alezredes és Csapó József alispán, Nagyváradra, az oro­szok táborába és Gorgeihez indult. A két delegáció 1849. szep­tember 2-án érkezett vissza Komáromba: Ruttkay, aki mind a Görgei, mind az orosz Paszkevics főhadiszállásán járt, jelentette, hogy az oroszok a magyar főtiszteket kiszolgáltatták az osztrákoknak, Thaly Zsigmond, aki Aradon Julius Haynau főhadiszállásán járt Kossuth Lajos meneküléséről és néhány halálos ítéletről számolt be s átadta Klapkának az osztrák táborszernagy, a “bresciai hyena” 1849. augusztus 27-én kelt levelét, amelyben Komárom feladására szólította fel a várparancsnokot.
A Komáromi Lapok 1849. augusztus 25-i számában kultúrtörtáneti jelentőségűvé veretesült hír közölt: „Egressy Béni barátunk, a 2-ik hadtest pompás, zenekarának főnöke, legújabban egy indulót szerzett, me­lyet Klapka tábornoknak lesz ajánlandó. Ezen indulót alig néhányszor hallá még a komáromi közönség máris megkedvellé, s csak értékéből vonnánk le, ha prózai szavakkal költőiségét akarnánk kiemelni. Legyen elég annyit mondani, hogy ezen induló díszére válik mesterének, mestere pedig megérdemli, hogy a zenészet jelenkori óriásának, Liszt Ferencnek barátságát bír­ja” – Felhangzottak a „Fel, fel vitézek a csatára…” kezdetű szer­zemény akkordjai azon a jótékony hangversenyen is, amelyet Egressy Béni (1814-1851) a II. hadtest zenekarával 1849. augusztus 29-én a szigeti arénában a sebesült honvédek javára tartott. Több mint másfél évszázada s napjainkban is az énekkarok és rezesbandák mű­sorrendjén sikerszámként szerepel a Klapka-induló. Zalár aláírással Klapka címen alkalmi ódát közölt 1849. július 16-i számában a Komáromi Lapok. „Komárom hős védője” már életé­ben bevonult nemcsak a hadtörténetbe, hanem a magyar zeneművészetbe és szépliteratúrába is.
Mivel a parlamenterek missziói, az üzenetváltások nem vezettek eredményre, az osztrákok 1849. szeptember 2-án felmondták a két nap múltán amúgy is lejáró fegyverszünetet, s szorosabbra vonták az ost­romgyűrűt az erődítmény körül. Kiújultak a harci cselekmények, egymást követték az ütközetek. Az osztrákok 44 ezer katonát és 154 tábori ágyút vonultattak fel, az orosz seregnek 12.000 katonája és 56 ágyúja volt. A várőrség és Komárom lakossága – a világosi katasztrófáról és a magukat feltétel nélkül megadók sorsáról értesülve – úgy döntött, hogy kész a végsőkig kitartani. A polgárok fáklyás felvonulást rendeztek a várparancsnok szálláshelye előtt a tábornokot és katonáit éltetve. A kitartásra buz­dító szónoklatokra válaszol­va Klapka György – a kor- és szemtanú Jókay Eszter (1816-1889) feljegyzései szerint – lelkesítőleg leszögezte: „Vitézek! Polgártársak! Nincs már több Magyarország ennél a parányi földnél, melyen mi állunk. Még Pétervárad volt, de az is csak volt, az utolsó napokban az is le­tette a fegyvert, oda is osztrák katonaság vonult be. De mi áll­junk és védjük utolsó csepp vérünkig ügyünket, azt az ügyet, melyet már mindenki feladott. Temessük magunkat dicsőséges halállal Komárom védbástyái alá, hadd legyen az utókornak hová zarándokolni szent mártírjai sírjához. Legyünk a magyar nemzet szabadságáért – mit ki nem vihattunk – legalább hősiesen elszánt áldozatok. Legyen Ko­márom a magyarok Mekká­ja…”.
A közhangulat elszántsága, az eltökélt, konok közakarat ellenére az ostrom elhúzódása, a hosszas körülzártság, a kivülről érkezett lesújtó hírek, a sorozatos támadások, a kilátástalanság, a reménytelenség, a foko­zódó félelem s nem utolsó sorban az osztrákok lázító röpiratai a honvédek, a huszárok elenyé­sző részét, töredékét demoralizálták. Szaporodni kezdtek a pa­rancsmegtagadások, a szőkések. Elrettentésül, a sereg erköl­csi ereje megingását, hanyatlását megelőzendő 1849. szeptember 5-én Klapka György tábornok 15 katonaszökevényt ki­végeztetett. Halállal büntette 5 nappal később a katonai tör­vény­szék azt a bérgyilkost is, akit hajéíthatatlan várparancs­nok életének kioltására fogadtak fel az osztrákok. Klapka György és a komáromi haditanács tökéletesen tudatában volt annak, hogy két világbirodalom hadseregével hosszabb időn át nem szegülhetnek szembe, hogy nem tarthatják kezükön a várat. A haditanács 1849. szeptember 2-án osszeült gyűlésén döntött a kapitulációról és rögzítette 10 pontban a vár átadásának feltételeit. Amnesztiát kér­tek a nemzet, az egész ország számára. „Általános kegyelem nemzetiségi különbség nélkül az osszes magyar sereg számára, mely már letette a fegyvert és még leteendi, valamint haladéktalan hazabocsátása a már hadifogságba jutott magyar ka­to­náknak.” Az okmányt gróf Ester­házy és Kászonyi ezredes még aznap elvitte Tatára s átnyújtotta Anton Csorich (1794-1864) tábornoknak, az ostromló sereg főparancsnokának. Megindultak s heteken át tartottak az alkudozások, az üzengetések, a tárgyalások, az egyeztetések. Klapka György és Csorich tábornokok 1849. szeptember 24-én személyesen is találkoztak és tárgyaltak, de megegyezésre nem jutottak. A magyar szabadságharc utolsó katonai össze­csapására, fegyvertényére 1849. szeptember 25-én Ószönynél került sor. A császári ostromló haderő parancsnokságát az 1849. szeptember 26-án Komárom alá érkezett Julius Jacob Haynau táborszernagy vette át, aki az országos érvényű első négy pont kivételével elfogadta a várvédők haditanácsának feltételeit belátva, hogy csak mérhetetlen emberveszteség és ha­talmas anyagi áldozatok árán tudnák bevenni a magyar szabadságharc „utolsó védőbástyáját”. Az kétnyelvű ún. „hódolati szerződést” a Komáromtól 4 km-re fekvő Puszta-Harkályon 1849. szeptember 27-én írta alá Julius Haynau táborszernagy, Klapka György tábornak pedig ugyanaz nap este a komáromi várban lát­ta el kézjegyével. A honvédek le­szerelése és a vár átadása 1849. október 4-én fejeződött be. A kapitulációs szerződés értelmében a „komáromi helyőrség kötelékébe tartozó” tisztek és közkatonák amnesztiában részesültek, s menlevelet (Geleitschein) kaptak, amely az ország egész területén szavatolta személyes biztonságukat. A mint­egy 30.000 fős sereg, amelynek 5.000 tisztje volt, 1849. október 5-én reggel vonult ki a várból. Klapka György gyorsan kb. 200 civilt is besorozott, mun­dérba öltöztetett, hogy az üldöztetéstől mentesítő igazoló cédulát állítathasson ki számuk­ra. Klapka György komáromi káp­rázatos helytállásuk, hősi áldozatvállalásuk ér­telmét és jelentőségét tömören summázta: „Mi valánk, kik utolsókul tartottuk fel a szabadság zászlóját a kontinensen, s én személyesen a legutolsó, ki e zászlót védelmeztem”
(folytatjuk)


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK
    • KÉZMŰVES MŰHELY ÉS TÁNCHÁZ LUGOSON
    • Ujj János – ARADI KRÓNIKA
    • Vígjáték, vers, zene – Az Aradi Kamaraszínház áprilisi programja
    • Szórványtalálkozó a Csikyben
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      2 April 2023
      EUR
      4.9491 RON
      HUF
      1.3 RON
      USD
      4.5463 RON
      XAU
      289.439 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó