A XIV. Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) Bagossy Levente Jászai Mari-díjas díszlettervező vázlataiból készült kiállítással vette kezdetét. A kiállítás a művész húsz díszlettervét tartalmazza, és miniatűr modellek sorozatával mutatja be három évtizedre kiterjedő munkásságát. Hagyo­mányt betartva a TESZT „igazi” megnyitójára a színház előcsarnokában került sor, ahol Balázs Attila színművész, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazga­tója örömmel elevenítette fel a ren­dezvény fejlődésének né­hány állomását, kiemelve, hogy az idei találkozó az eddigiek közül a legszínesebb, ugyanis tizenegy országból ér­kezett színház, harmincegy elő­adását tekinthetik meg az érdeklődők, ezzel betekintést nyer­nek egy-egy régió színházi munka­kö­zösségeit éppen fog­lalkoztató folya­matokba. Az igazgató kifejezte köszönetét a rendezvénysorozatot támogató helyi, megyei és országos intézményeknek is. Az ünnepi megnyitón köszöntötte a részt­ve­vőket Dominic Fritz pol­gár­mes­ter is. Beszédében az elöl­járó elismerését fejezte ki a temesvári magyar társulatnak a város kulturális életében referenciapontként számontartott TESZT fesz­tivál megszervezéséért. A polgármester kifejtette, hogy a temesvári kisebbségi színházak tevékenységükkel hozzájárulnak Temesvár multikulturális szellemé­nek életben tar­tásához, ugyanakkor „segítséget nyújtanak a jövendő kér­déseinek a megválaszolásában” – fejtette ki a polgármester. „Nézőként jómagam is látom, hogy a magyar, illetve a német társulat is nagy bátorsággal tárják a társadalom elé kérdéseiket. Sokszor fordul elő, hogy a kisebbségi közösségek bele­ragadnak a múltba, identitásuk védelmében bezárkóznak. Ez­zel ellentétesen, a temesvári magyar színháznak éppen a nyi­tással, határozott és bátor döntésekkel, a fontos kérdések feltevésével sikerül identitását megőriznie” – osztotta meg gondolatait a polgármester, majd a hagyományos gongütéseket követően a házigazda társulat Marco Chenevier által rendezett A nagy hagyma című bemutatóval indult a TESZT idei XIV. rendezvénysorozata.
A TESZT egyik nagy érdeklődéssel várt előadása volt a szabadkai Koszto­lá­nyi Dezső Színház Amikor Isten hasba rúg, Urbán András által rendezett előadás, amely a tragikus sorsú orvos-író Csáth Géza, azaz dr. Brenner József életpályájának rekonstruálásaként és utóéletének kór­képeként értelmezhető. A valódi törté­net önmagában is drámai, hisz az orvostudomány és az irodalomtörténet is szá­montartja az idegorvos, pszichiáter, író cselekedeteit, tehát mondhatni, hogy a dráma készen állt a rendező keze alá, „csak” helyenként kellett – a színházi ki­fe­jezési mód és eszköztár felhasz­nálá­sával – ráerősíteni, kiszínezni, aláhúzni. Ezt meg is teszi a rendező urbánandrásosan, kellően harsányan, helyenként öncélú /talán azért, mert éppen trendi?/ jeleneteket beékelve, a drámai és a gro­teszk, a fikció és a valóságelemek keve­résével, illetve több érdekes megoldással is élve. Az értelmezéseket szinte teljesen kizáró jelenetek legtöbbje egyszerre mozzanatok Csáth Géza keserves életéből és utóéletéből és mindegyik komoly kihívás a színművészek számára. Nagy nyeresége a produkciónak például a megvilágított hátsó színfal mögötti árnyjáték. Az árván felnőtt lánygyermek monológja, amelyben világgá panaszolja „kapcsolatát” az évtizedekig számára szinte ismeretlen édesapához. A zene sem utolsó. És Góli Kornélia dramaturg remek szövegeire sem lehet panasz.
Ha a néző felkészült Csáth Gézából, akkor a drámaiság különböző fokozatain előadott jelenetek során keresztül jól-rosszul átélheti az író és leszármazottjának drámáját, miközben időnként rátekint az órájára….

Ha a néző nem készült fel Csáth Gézából, akkor a drámaiság különböző fokozatain előadott jeleneteket megte­kint­­ve felteheti magának a kérdést mi, miért történik, ahogy történik a színpa­don, mi a végső cél? Tény, hogy a másfél órás előadás nyomot hagy a nézőben. A színház iránt érdeklődő kívülállóban és a színházban élőben egyaránt. Ami, végső soron, jó.
Egy másik különleges élményt ígérő előadás volt a Via Negativa „márkanév alatt”, Kristina Aleksova művész A szív című produkciója. Szőllősi Eszter TESZT-blogját idézve „az előadás interaktív, egyes jelenetek a nézők segítsége nélkül nem tudnak létrejönni. Viszont elég annak a pár jelentkezőnek a segítsége, hogy egy zseniális világot tárjon a szemünk elé az alkotó. (…) Az első jelenetben reneszánsz festményszerű képet alkotva áll a művésznő a nézőtér köze­pére. Mindenkit ámulatba ejt megjele­nésével, illetve a kezében magasra tartott, művérrel ellátott disznó-szívvel. Ezek után már az első pillanatoktól fogva minden tárgy értelmet nyer a színpadon, az első motívumtól fogva rájöhetünk, hogy mi az alapkoncepció. Ezen a ponton túl már csak kíváncsiak vagyunk arra, hogy hogyan is használják fel a számtalan szí­vet, melyek olyannyira hasonlítanak az em­berire, hogy egyeseket kikényszerít a teremből használatuk. A húsdarabok ka­litkába zárását, felfőzését vagy akár meg­sütését és megfagyasztását is figyelem­mel kísérhetjük.”

A temesvári magyar színház egyik legnagyobb projektjeként, a TESZT egész héten át kínált rengeteg programot, előadásokat, koncerteket a színművészet iránt érdeklődők a művészeti ágazat szin­te valamennyi formájából kaphattak íze­lítőt. Több nemkonvencionális helyszínt – például a csókapusztai repteret – is sike­rült bevonni a TESZT mágiájába, illetve a helyi független színházak mindegyike is figyelemre méltó produkciókkal színesítették a művelődési rendezvény­soro­zatot. A TESZT további teljes programja a 6. oldalon olvasható.
Makkai Zoltán