A latin mondás szerint ép testben, ép a lélek. Az alkotói lélek épségéről várhatóan a to­vábbiakban a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház idei előadásai fogják meggyőzni a közönséget, de a moz­gás­művészeti műhely­foglalko­záso­kon résztvevő színművészek és színi növendékek testi épségéről, és nonverbális művészeti kife­jezőkészségükről a hetet lezáró bemutatón győződhettek meg a temesvári társulatok színmű­vészei, a színházbarátok és a mozgásművészet iránt érdek­lődők egyaránt. Mert a Florin Fieroiu koreográfus – a temes­vári Német Színházban a Derdiedans című performanszt jegyezte legutóbb Temesváron – irányításával színre vitt művé­szeti alkotás hiteles képet tárt a néző elé az emberi test közvetítő szerepéről, a megformált szá­mos apró jelenetekben a szín­művészek hétköznapi mozdu­lat­soroktól a különleges érzelmi töltettel felruházott indulatokig az érzelmek és mozdulatok szé­les skáláján fogalmazták meg üzenetüket, mely szerint amikor a szó semmi, a test, a mozgás mindent kifejező lehet.
“Az elmúlt heti tevékeny­sé­geink sikeréhez nagyban járult hozzá a helyi magyar társulat összeszokott csapata – mérlegelt Florin Fieroiu. – Az ország más részéből vagy az országhatáron túlról érkezetteknek csak integ­rálódniuk kellett ebbe az össze­szokott, és a feladatokat magas szinten elvégző csapatba. Szá­momra is élményt jelentett ez a munka, hiszen a már említett temesvári mag köré kellett kor­ban is és színházi tapasz­talatok tekintetében is heterogén tár­sa­ságból egy jól működő, és ön­magából építkező csapatot ösz­sze­hozni. Amit a színpadon lát­hattak a nézők, az bizonyítja, hogy ezt a célt sikerült teljesíteni. Bízom abban, hogy a résztvevők mindegyike nemcsak a munkával együtt töltött idő jó emlékével, hanem szakmai tapasztalatokkal is gazdagodott. Meggyőződésem, hogy a szavakon túl, a tes­tünk­kel, gondolatainkkal mind­any­nyian kiépíthetjük a mi sajátos, egyedi nyelvezetünket, kifejezés­módunkat, és e hét folyamán a résztvevők erre kaptak lehe­tő­séget.”
Lukács Sándor színművész, a marosvásárhelyi színművészeti egyetem elvégzését követően há­rom esztendei nyíregyházi mun­ka után, az idei évadban Te­mes­váron, a magyar színház alkotói közösségében folytatja színmű­vészi pályáját. A moz­gásmű­vé­szeti work-shopnak kö­szön­he­tő­en, rögtön az elején igen moz­galmassá vált számára te­mesvári léte. “Számomra az elmúlt hét, a komoly munka ellenére hatalmas lehetőség volt kollégáim megis­merésére, a közös munkánál ál­modni sem lehet jobb lehetőséget erre. Csodálatos hét volt, az al­kotás öröme jó csapat­mun­kával társult és ez mindannyi­unkat fel­dobott. Mivel nem eléggé is­me­rem a román nyelvet, az elején kissé nehézkes volt a kommu­ni­káció, de mindig akadt egy-egy kolléga, aki tolmácsolt. Legin­kább egy nagy társasjátékohz hasonlítható az elmúlt heti mun­kánk, mindannyian egymásra hatással voltunk, impulzusokat adtunk egymásnak és ezekből alakultak ki mindenkinek a saját kis jelenetei, amelyek foko­za­tosan álltak össze egy nagy közös történetté.”
A szombati bemutatót köve­tően, vasárnap a Bartók Béla Elméleti Líceum tornatermében és pályáin több vetélkedőre, tor­nára került sor, közöttük a szí­nészek és színházbarátok közötti labdarúgó mérkőzésre, amelyről sportrovatunkban Dudás József kollégánk bővebben is beszámol.
Makkai Zoltán